148656. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag értékes új vegyületek előállítására
4 148.656 A találmány szerinti gyógyhatású szernek — melyben Y = S — oly termékké való átalakítása céljából, melyben Y = SO vagy SO2, az átalakítandó vegyületet alkalmas oxidáló szerrel hozzuk reakcióba. Előnyös oxidáló szer a hidrogénperoxidnek vizes oldata, melyet általában kb. 30— 40 súly%-os töménységben használnak, ámbár nagyobb vagy kisebb töménységű oldat is megfelel. Fémalkali-per-manganátok is használhatók oxidálószerként, azonban használatuknál a kitermelési hányad csökken. A reakció kielégítően foganatosítható oldószerben, mégpedig rövid szénláncú zsírsavukban, pl. ecetsavban. Ennél az oxidációs eljárásnál más vízzel keveredő oldószerek használhatók előnyösen, pl. kismolekulájú alkoholok, pl. etanol, metanol, propanol vagy ketonok, pl. aceton vagy etilmetilketon. A fent említett vegyületek előállításánál a hidrogénperoxidet legalább sztöehiometrikus mennyiségben használják. Mivel a hidrogénperoxid bomlik, hidrogénperoxidfelesleget használunk. A szakmabeli számára ismert tény, hogy rendkívül nagy oxidálószer-feleslegek mellőzendők a találmány szerinti ama vegyületek előállításánál, melyeknél Y = SO, hogy csökkentsük azoknak képződését, melyekben Y = SO2. Az előbbiek különösen célszerű előállítási módja az, hogy a kiindulási anyagot kb. 100%-os hidrogénperoxid felesleggel, szobahőmérsékleten (20—30 C°), hozzuk reakcióba, ámbár alacsonyabb hőmérsékletek is megfelelnek, pl. 0 C°. Magasabb hőmérsékletek lényegesen csökkentik a kitermelési hányadot és ezért mellőzendők. Azok a vegyületek, amelyekben Y = SO2, nagy, pl. 200—400°/0-os, esetleg még nagyobb peroxidfelesleggel állíthatók elő. A reakciókeveréknek hevítése nagyon célszerű, mivel lényegében megrövidíti a reakcióidőt és teljes átalakítást biztosít. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi vegyületek (Y = SOo) azokból a vegyületekből is előállíthatók, amelyekben Y == SO, ami az oxidációs folyamat közbenső fokozata. A reakció befejezése után a terméket a szokásos műveletekkel, pl. besűrítessél és kicsapással kapjuk. A találmány .szerinti gyógyászati hatóanyagok, amelyekben R más, mint (CH2 ) n COOH vagy (CH2 ),,COX, hatásos diuretikumok. Ezek nemcsak végtermék előállításánál és közbenső termékekként használhatók, hanem hatásos diuretikumok is. Az alábbi, III és V képletű vegyületek szintén hatásos diuretikumok. Az alábbi képletű vegyületek: O H2 N0 2 S — V . Nil — C — (CH2),, — - SO?NH-, (VIII) ahol A jelentését fent megadtuk és R más mint (CH2 ) m COOH vagy (CH 2 ) p COX, szintén hatásos diuretikumok. Ezek a vegyületek, éppen úgy, mint a fent ismertetett termékek, gyógyászatilag elfogadható kationokkal bázikus sókat alkotnak, melyek lényegében a fent ismertetett hatásúak. Azok a vegyületek, amelyekben R (CH^COX, (p jelentését fent megadtuk) és X NH2, —NHR,, —NHNH 2 vagy NHNHR,, hatásos hipotenziv szerek. E szereket az emberi szervezetben a vérnyomás csökkentésére használják. A találmány szerinti szerek önmagukban vagy az orvosi gyakorlatban használt, más gyógyszerekkel kapcsolatban használhatók. Azok a vegyületek, melyeknél R = = (CH2 ) m COOH vagy (CH 2 ) p COORi, a találmány szerinti hipotenziv szerek előállítására alkalmas közbenső anyagok. Az ideális diuretikumnak, elvben, fokoznia kell mind a só, mind a víz kihajtását. Járulékosan állandó elektrolitegyensúlyt kell a testnedvekben fenntartania, pl. normális pH értékeket, normális kálium- és bikarbonát szinteket és nátrium- és klorid-ionoknak ekvivalens kiürítését kell állandó szinten biztosítania. Azonfelül a diuretikus naponkénti beadásnál, még hosszabb használat után is kell, hogy folytonosan hatásos legyen. Számos ismert diuretikum gyógyászati alkalmazása korlátolt, mert nem rendelkezik valamennyi-fent-említett tulajdonsággal. Némelyikük anyagcsere (metabolikus) savtúltengést okoz, a vizelet pH-jának növelésével; mások fokozott kálium- és bikarbonátion-kiürítéssel járnak és nem növelik a kloridkiürítéet. Számos diuretikum huzamosabb gyógykezelésnél is könnyen tűrhető; némelyik csak kezdetben rendelkezik több említett tulajdonsággal, azonban huzamosabb használatnál vagy gyorsan elveszti a kívánt hatást vagy hatása hiányossá válik, különösen abban a tekintetben, hogy nem távolítja el a sót. A diuretikumoknak a gyógyászatban való használatánál számos nemkívánatos hatás nyilvánul meg, miért is csupán korlátolt mértékben alkalmazhatók; mégpedig csupán komolyan megszorított feltételek mellett. Némely diuretikum más diuretikummal együttesen kerül általában alkalmazásra; így a két szer kombinációja együtt nagyobb mértékben mutatja a fent említett kívánatos tulajdonságokat. A találmány szerinti diuretikus gyógyszerek az ideális diuretikumok számos tulajdonságával rendelkeznek, miért is azok a gyógyászatban igen értékes vegyületek. A találmány szerinti gyógyszerek vagy önmagukban adhatók be, vagy gyógyászati szempontból elfogadható hordozókkal kombinálva, mely utóbbiaknak arányát a vegyületek oldhatósága és VCÍ*YÍ természete, a szándékolt beadási mód és a gyógyszerészeti gyakorlat határozza meg. így pl. a gyógyszerek tabletták vagy kapszulák alakjában adhatók be per os, amelyek semleges kötőanyagként keményítőt, tejcukrot, bizonyos fajtájú agyagot és más efféléket tartalmaznak. Beadhatók azon kívül a nyelv alá helyezendő tabletták alakjában, melyekben a hatóanyag cukorral és szirupokkal, ízesítő szerrel és festőanyagokkal kevert. Azután elegendő mértékben víztelenítik -1 masszát, hogy alkalmassá váljék szilárd alakká sajtolásra. A gyógyszer beadható oldatok alakjában, amelyek színező vagy ízesítő szereket tartalmaznak, vagy pedig parenterálisan, azaz intramuszkulárisan, intravénásán és szubkután fecskendezhető be. Parenterális beadás céljaira használhatók steril oldatok, amelyek más oldott anyagot, pl. elegendő konyhasót vagy glukózt tartalmazhatnak, hogy az oldatot izotónikussá tegyék. Az orvos határozza majd meg minden egyes beteg esetében a találmány szerinti gyógyszernek
