148468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trivalens, élő vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.468. SZÁM 30. h. OSZTÁLY — Ae—107 ALAPSZÁM Eljárás trivalens, élő vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítására American Cyanamid Company cég, New York (Amerikai Egyesült Államok), mint Cox Herald Rea vegyész, sufferni lakos jogutódja A bejelentés napja: 1960. június 3. Amerikai Egyesült Államokbeli elsőbbsége: 1959. június 22. A jelen találmány tárgyát trivalens (három tí­pusú) élő vírust tartalmazó gyermekbénulás (poli­omyelitis) elleni, egységes adagban történő orális beadásra szolgáló oltóanyag előállítási eljárá­sa képezi. A legyengített élő vírust tartalmazó, gyermek­bénulás elleni vakcina használata gyorsan terjed, mind az Amerikai Egyesült Államok területén, mind más államokban is; ez az oltóanyag számos előnyt mutat a dr. Salk által először bevezetett, elölt vírust .tartalmazó, vakcinával szemben. A legyengített élő vírust tartalmazó, orálisan beadott vakcina biztonságos voltát a délamerikai államok­ban végzett kísérletek során teljes mértékben be­bizonyították; ezekben az országokban 600 000-nél több esetben is alkalmazták az ilyen vakcinát, anél­kül, hogy egyetlen esetben is bénulásos megbetege­dés lépett volna fel az oltás következtében. Kifogás­talan antitest (ellenanyag) képződés és nagyfokú im­munitás volt az oltások eredményeképpen tapasztal­ható. Bizonyos problémák azonban ezzel az oltó­anyaggal kapcsolatban is felmerültek. A Délameriká" ban végzett nagyszámú oltást oly módon hajtották végre, hogy a beoltandó személyeknek külön-kü­lön adták be orálisan, rövid időközökben az egyes legyengített vírus-törzseket tartalmazó vakcinákat. Bár ez az eljárás csak három külön orális beadást igényel és így komoly előnyt jelent az elölt vírust tartalmazó vakcina esetében szükséges három vagy négy külön injekcióval szemben, mégsem tekint­hető tökéletes megoldásnak, minthogy így is há­romszor annyi időt vesz igénybe az oltás, mint amennyi egységes vakcina alkalmazása esetén szükséges lenne, emellett komoly mértékben fenn­áll a lehetősége annak, hogy a kezelendő szemé­lyek egy része megfeledkezik arról, hogy a későb­bi egy vagy két oltás céljából megjelenjék. Korán felismerték azt, hogy tökéletes megoldást olyan ún. trivalens vakcina megalkotása jelente­ne, amely magába foglalja mindhárom típusú po­liomyelitis-vírus legyengített törzseinek keveré­két. Az ilyen, gyakorlatilag használható trivalens vakcina megalkotására irányuló kísérletek azonban két irányban is nehézségekbe ütköztek; e kétfajta nehézség az ún. interferencia-jelenségek és a ha­tásosság szempontjából lépett fel, bár e két jelen­ség bizonyos mértékben közös okokra vezethető vissza. Az interferencia-jelenségek, vagyis a különböző vírus-törzsek egymással szembeni zavaró hatásai a legkomolyabb alakban akkor léptek fel, amikor dr. Sabin kísérletet tett olyan trivalens vakcina előállítására és alkalmazására, amely mindhárom fajta, az ún. I, II és III típusú poliomyelitis-vírus legyengített törzseit tartalmazta. Azt tapasztalta, hogy e törzsek igen komoly mértékben zavarják egymást, minthogy az általa alkalmazott legyen­gített II típusú törzs dominánsnak mutatkozott a másik két törzzsel szemben és meggátolta vagy igen jelentékeny mértékben csökkentette az I és III típusú polioimyelitis-vírus általi fertőzés kiala­kulását és így a megfelelő antitesteknek a szerve­zetben való képződését. Ez a körülmény különö­sen azért volt súlyos, mert a II típusú vírus alá­rendelt jelentőségű az I és III típusú vírusokhoz viszonyítva; legnagyobb fenyegetést az I típusú vírus okozza, minthogy ez okoz a leggyakrabban és a legnagyobb mértékben bénulásos megbetege­dést, fontosság szempontjából a III típusú vírus áll második helyen, míg a II típusú vírus cseké­lyebb jelentőségű, minthogy ez csak igen kis szá­zalékban lép fel a bénulásos megbetegedés oka­ként. A Sabin-féle trivalens vakcina ezért gya­korlatilag használhatatlan volt, ő maga ezirányú kísérleteinek leírása során (Journal of the Ameri­can Medical Association, 172, 1589—1596) arra a következtetésre jut, hogy „mindhárom típusú po­liomyelitis-vírus elleni immunizálás nem oldható meg e három vírus keverékének egy adagban tör­ténő beadása útján". Ezért azt ajánlotta, hogy a három törzs beadása külön-külön történjék há­romhetes időközökben, a következő sorrendben:

Next

/
Thumbnails
Contents