148464. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kenőképesség vizsgálatára rádióaktív nyomjelző technikával

2 148.464 készülék sem alkalmas a határfelületi kenésnél fellépő gyakorlati körülmények reprodukálására. Mindezek a hátrányok kiküszöbölhetők a találmány szerinti eljárással és berendezéssel, amelyek segítségével a határfelületi kenés gyorsan, jól reprodukálható módon és különböző kísérleti körülmények mellett is viszonylag nagy pontossággal mérhető, és lehetővé válik olyan vizsgálati módszer kialakítása, amely általánosan alkalmazható a kenőanyagok kenőképességének meghatározására, és lehetővé teszi különböző paraméterek és a kenőképesség közötti összefüggések tisztázását. A találmány eljárás és berendezés kenőképesség vizsgálatára. • A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy egy próbatest rádióaktív bevonattal ellátott sík felületét egy inaktív sík felületen egyenesvonalú alternáló mozgással mozgatjuk, a bekövetkező kopás folytán a próbatest felületén létrejövő aktivitáscsökkenést GM-csővel vagy szcintillációs számlálóval mérjük, és a mért aktivitás-csökkenésből számítás útján meghatározzuk a kenőképességet. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére szolgáló berendezés működése során a súrlódás egy dugattyúra oldhatóan befogott, rádióaktív bevonattal ellátott, változó mértékben terhelhető fém próbatest és egy inaktív fém lemez között jön létre a dugattyú alternáló mozgása következtében. A próbatest és az inaktív lemez közötti súrlódás, ill. kopás a két érintkező test megterhelésével fokozható. A kenőanyag kenőképessége a kopás mértékévelfordítottan arányos. Az inaktív lemez a kísérletek után kicserélhető. A mérési módszer gyorsaságát a nyomjelző technika biztosítja, amelynek révén rendkívül csekély mértékű kopások is megfelelő pontossággal észlelhetők. Ennek következtében nemcsak a szükséges kísérleti idő rövid, hanem a kiértékelés is gyorsan elvégezhető. Aktív anyagokkal való munka lényegében csak a próbatestnek rádióaktív bevonattal történő ellátásából áll. A módszer csak microcurie (/iC) nagyságrendű aktivitások felhasználását teszi szüksé^gessé, mert csupán a próbatest érintkező felülete radioaktív, de ez a radioaktív bevonat is könnyen eltávolítható kémiai úton a kísérlet elvégzése után. A kenőképességnek a találmány szerinti eljárással történő vizsgálatára elvileg bármilyen radioaktív izotóp megfelel, amelynek felezési ideje nem túlságosan rövid, sugárzása révén könnyen detektálható és a kenőanyaggal nem lép vegyi reakcióba. Aktív bevonatként történő fi elhasználás céljára legalkalmasabbnak az Ag110

izotópot találtuk, mert mind detektálás, mind felezési idő szempontjából kedvező, a kenőanyaggal nem lép kémiai reakcióba, és emellett jól elektroiizálható. Az utóbbi szempont azért lényeges, mert több kipróbált módszer (aktiválás neutron-fluxussal, cementálás, elektrolízis) közül az elektrolízist találtuk legcélszerűbbnek. A rajz a találmány szerinti készülék egy példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra a találmány szerinti készülék metszete, részben nézete. A 2. ábra az 1. ábra I—I vonal mentén vett metszete, részben nézete. A készülék működése közben az 1 tolórúd a 2 ház felsőrészben és a 3 ház alsórészben elhelyezett 4 felső perselyben és 5 alsó perselyben a 10 hajtó tárcsával a 9 hajtórúd közvetítésével történő maghajtás következtében egyenesvonalú alternáló mozgást végez. A mozgás sebessége a meghajtó motorra ékelt lépcsős szíjtárcsa közbeiktatása révén változtatható. A 6a radioaktív bevonattal ellátott 6 csúszóbeitét az 1 tolórúdra erősített la csúszótestbe oldhatóan van befogva. Mozgás közben a csúszóbetét a 7 olaj tál ban elhelyezett 8 betétlap felületén súrlódik. Az olajtálat, ill. közvetve a betétlapot alulról a súlyokkal megterhelhető 11 kétkarú emelővel a osúszófoetéthez szoríthatjuk. A szorítóerőt utánállítható rugókkal is létre, lehet hozni. Az olajtól függőlegesen mozoghat a 3 ház alsórészbe mart horonyban, és abból kiemelhető a ház felsőrész és a tolórúd eltávolítása után. A 6 csúszóbetétet és a 8 betétlapot az egyes kísérletek után ki kell cserélni; ehhez nem szükséges eltávolítani a 7 olaj tálat, mert a 11 emelőkar meglazítása után a csészékből mind a csúszóbetét, mind a betétlap vízszintesein kihúzható. Az elmondottakból kitűnik, hogy a találmány szerinti eljárás kivitelezésénél az .érintkező sík felületek csúszó mozgást végeznek, és minthogy a határfelületi kenésnél az ilyen mozgás a leggyakoribb, az eljárás és a berendezés igen jól felhasználható a határfelületi kenés, ill. ilyen kenés esetén a kenőképesség vizsgálatára. A találmány szerinti eljárás és berendezés a kísérleti körülmények jó reprodukálását teszi lehetővé; további 'előnye, hogy az eddigi, forgó mozgást alkalmazó megoldásokkal szemben kiküszöböli a kenőanyagnak a centrifugális erő folytán óhatatlanul bekövetkező transzportját. A készüléknek az eddigi eljárásokkal, ill. berendezésekkel nem megvalósítható további nagy előnye abban rejlik, hogy a kísérleti körülmények igen tág határok között változtathatók anélkül, hogy ez a mérési pontosság rovására menne. Vizsgálataink szerint a találmány szerinti berendezéssel végzett öt párhuzamos 'mérésnek a középértéktől való eltérése nem haladja meg a relatív 8%^at, ami ilyen jellegű vizsgálatok esetén igen nagy pontosságot jelent. A mérés kivitelezése úgy történik, hogy a polírozott felületű próbatestet az ismert módszerek bármelyikéinek segítségével, célszerűen elektrolitikus úton radioaktív réteggel vonjuk be, majd behelyezzük a tolórúdra erősített csúszótestbe. Ezután a polírozott, inaktív betétlapot becsúsztatjuk az oilajtál fölé, és felületét bevonjuk a vizsgálandó kenőanyaggal. Az emelőkar megterhelése után a készüléket megindítjuk, és lefolytatjuk a kívánt időtartamú kísérletet, amelynek során a próbatestről a radioaktív bevonat egy része lekopik, és a betétlapra, ill. a kenőanyagba kerül. A betétlap felületének radioaktívvá válása, ül. a csúszóbetét radioaktivitásának csökkenése tehát a súrlódás következménye; így a felületek radioaktivitásának mérése útján pontos adatokat nyerünk a súrlódás mértékéről, ill. ezáltal a kenőanyag kenőképességéről. A próbatestet és a betétlapot minden egyes kísérlet után ki kell cserélni, viszont a felületek