148464. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kenőképesség vizsgálatára rádióaktív nyomjelző technikával

148.464 3 radioaktivitásának egyszerű kémiai művelettel keresztülvihető eltávolítása után mindkettő ismét felhasználható további mérésekhez. A mennyiségi mérések kiértékelése GM-csöves aktivitásméréssel végezhető, míg a kopás jellegét fényérzékeny film feketedésén alapuló autoradiognafiás módszerrel lehet vizsgálni. Ha a kísérleteket Ag110

izotóppal végezzük, célszerű csak a gamma-sugárzást mérni, aminek következtében feleslegessé válik az abszorpciós és az önabszorpciós korrekciók elvégzése. Ezt a végablakos csőre helyezett olyan előtétszűrővel érhetjük el, amely az előforduló legkeményebb béta-sugárzást (Ag110

izotóp esetében 2,89 Mev) is kiszűri. Az előtétszűrő vastagsága az ismert összefüggéssel végzett számítás szerint rézlemez esetében 1,55 mm-nek adódik. A találmány szerinti eljárás kivitelezése során célszerű mindegyik betétlaphoz mindig ugyanazt a csúszóbetétet felhasználni; ez a feltétel könnyen biztosítható pl. a betétlapok és a csúszóbetétek számmal való megjelölése által. A kísérletek során a csúszóbetétek szimmetrikus kiképzésük ellenére mindvégig azonos helyzetben rögzíthetők, ha egyik oldalukat még külön jellel is ellátjuk. A betétlapok előkészítésének egy célszerű módja tömény salétromsavval való öblítésből, dörzspapírsorozattal, majd rongykoronggal való polírozásból, végül triklóretilénes zsírtalanításból áll. Az ilyen imódon kialakított felület az eredményék jó reprodukálhatóságát biztosítja. A csúszóbetétek előkészítése hasonló módon történhet. Ha a radioaktív bevonatot elektrolízis útján visszük fel, célszerű a triklóretilénes öblítést követően még magnéziumoxid-péppel való ledörzsölésisel fejezni be a zsírtalanítást. Desztillált vízzel való öblítés és szárítás után a felület alkalmas arra, hogy elektrolitikus úton leválasszuk rá a mérések céljára kiválasztott radioaktív bevonatot. A radioaktív izotópnak a csúszóbetét felületére történő leválasztásánál arra kell ügyelni, hogy a felvitt réteg aktivitása kielégítő mérési pontosságot biztosítson, és a bevonat vastagsága alkalmas legyen arra, hogy a szokásos kísérleti körülmények mellett a felület egyetlen részén se következzék be teljes lekopás. Elméleti megfontolások alapján könnyen kiszámítható, hogy kb. 4—5 cm2

felületű csúszóbetét esetén az első szempont mintegy 10 fiC Ag110

izotóp leválasztását követeli meg, míg az utóbbi szempont 5—10 M-os rétegvastagság elérését teszi szükségessé. Ismert számítási módszerekkel könnyen megállapítható, hogy 4,56 cm2

felületű csúszóbetét és 10 PC/ml fajlagos aktivitású, 100 gamma/ml ezüstiontartalmú AgN03

-oldat esetében 10 /xC aktivitású és 5 c rétegvastagságú ezüstbevonat létesítéséhez 23,9 mg ezüstöt kell leválasztani. Ehhez 0,80 A/dm2 áramsűrűség esetén 10 perc időtartamra van szükség. A kísértetek mennyiségi kiértékelését GM-csöves aktivitásméréssel célszerű elvégezni. A GM-csövet plexielemek segítségével rögzített helyzetű szűrőbetéttel összekapcsolva, a mérés ólom toronyban végezhető el. Megfelelő (kb. 5 cm falvastagságú) ólomtoronyban a háttér-sugárzás elhanyagolható. Meghatározott geometriai viszonyok között a kísérletek kiértékelésié a következőképpen történhet: megmérjük a csúszóbetét aktivitását a kísérlet előtt („A"), majd a koptatás után („B"); a Q kenőképességi index százalékos értékét az alábbi képlet segítségével kapjuk meg: _ (A —B).100 Q — A E szám értéke egyértelműen definiálja a vizsgált kenőanyag kenőképességét. A készülék működését olyan kísérletsorozat lefolytatásával ellenőriztük, amelynél az összes kísérleti körülményt változatlanul tartottuk, és csupán a vizsgált kenőanyaghoz hozzákevert adalék koncentrációját változtattuk. Így pl. 4,56 cm2

csúszófelületű próbatest, 15 cm/sec átlagos lineáris sebességű csúszómozgás és 25 kg/cm2

terhelés esetén „Avtol 10" jelzésű kenőolajhoz növekvő koncentrációban adva Hypoid PC II olaj adalékkeverékét, 5 perc kísérleti idő után jól volt észlelhető a kenőképességi indexnek az adalék-koncentráció függvényében bekövetkező változása. Q értéke már kis mennyiségű adalék esetében is jelentősen csökkent. Vizsgálataink során mértük a hazai vonalon gyakorlatilag számításba jövő úgyszólván összes kenőanyag kenőképességét, és megállapítottuk, hogy a kapott Q értékek nemcsak jól reprodukálhatók, hanem valóban hűen tükrözik az egyes vizsgált kenőanyagok felhasználhatóságát is. A kenőanyag annál megfelelőbb, minél kisebb az így meghatározott Q-érték. Az általunk vizsgált kenőanyagok kenőképességi indexeit az alábbi táblázatban adjuk meg. Fehér vazelin 21,8 Avtol 10 17,2 Ólom-Na zsír 16,5 Litium zsír 15,5 Hypoxid CK olaj 14,3 Hypoid O olaj 11,5 Kalcium komplex zsír 10.8 Hypoid PC II olaj 7,8 BASF special zsír 5 Mint a táblázatból látható, az általunk vizsgált kenőanyagok Q-értéke 5 és 22 között változott. A gyakorlati felhasználhatósággal összhangban álló, de önkényes kategorizálásunk szerint a kiváló kenőanyagok Q-értéke kisebb 10-nél, a rossz kenőanyagoké pedig nagyobb 20-nál; a jó kenőanyag Q-értéke 10 és 16 között mozog, és a kenőanyag még megfelelő, ha Q-értéke 16 és 20 között változik. A találmány szerinti eljárást az alábbi módon célszerű kivitelezni. A vizsgálandó kenőanyagból 2—2 g-ot három finoman polírozott betétlapra kenünk fel. Ezután meghatározzuk a megfelelően előkészített csúszóbetétek aktivitását, majd 25 kg/cm2

terhelés mellett, 15 cm/sec átlagos sebességgel 5 perces kísérletet végzünk mind a három próbatesttel. Kísérlet után a próbatesteket hárorn^ szór leöblítjük petroléterrel, és a kezdeti méréssel azonos geometriai viszonyok mellett meghatározzuk aktivitásukat. Az aktivitás-értékek ismeretében a fentebbi képlet segítségével meghatározzuk Q értékét. Jelentősebb vizsgálatok esetén autoradiogramokat is készíthetünk a vizuális kiértékelés érdekében; az így kapott képek az előzőkben részletezett számszerű kiértékelés mellett érdekes összehasonlításokat tesznek lehetővé.