148340. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzáró függönyök létesítésére és ehhez való mélyréselőgép

Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.340. SZÁM 84. d. OSZTÁLY — BA—1318. ALAPSZÁM Eljárás vízzáró függönyök létesítésére és ehhez való mélyréselőgép Feltalálók: Bartal Ernő mérnök, Kelemen János mérnök, Helm Ödön gépészmérnök, Sárosi Lajos műegyetemi adjunktus, mindnyájan Budapesten A bejelentés napja: 1959. október 10. A mélyépítés és vízgazdálkodás területén gyakran előfordul, hogy töltések, amelyek nem eléggé vízzáró talajból készültek átáznak; ugyancsak gyakori eset, hogy az átázás a töltések alatti altalaj nem megfelelő vízzárósága miatt következik be. Ilyen esetekben a hagyományos módszerek szerint talajcserét, vagy altalaj injektálást alkalmaznak. Munkagödör víztelenítéseknél általában talajvízszint-süllyesztést alkalmaznak, pl. alapozásoknál, külszíni bányaművelésnél. A találmány célja olyan eljárás és foganatosítására való gépi berendezés megvalósítása, amely alkalmas talajban, földgátak és töltések belsejében, továbbá munkagödrök és külszíni bányaművelés célját szolgáló terület környezetében vízzáró függönyök létesítésére, mely vízzáró függönyök szükség esetén közvetlen árvízveszély alatt is létesíthetők. Vízzáró függőleges falak (rétegek), ún. függönyök előállítására ismeretesek már eljárások régebbi szabadalmi leírásokból és az alkalmazott gyakorlatból is. Az egyik ismeretes módszer szerint a létesítendő vízzáró fal vonalában a vízzáró agyagréteg mélységéig egymásba kapcsolódó furatokat készítettek és ezeket agyaggal kiöntötték. Magából az eljárást ismertető 79.087 sz. magyar szabadalmi leírásból kitűnik, hogy ennek gyakorlati kivitelezésénél nehézségek merültek fel és az egymásba kapcsolódó furatok nyilván beomlottak, mert azokat két csoportban kellett készíteni. Emiatt úgy jártak el, hogy először egymással nem kapcsolódó — különálló — furatokat készítettek, ezeket agyaggal öntötték ki és csak megszilárdulásuk után tudták elkészíteni az ezeket összekötő közbenső furatokat. Ezen eljárás lassú, továbbá a furatok összefüggő térré alakítása céljából azokat nem érintőlegesen, hanem átfedéssel, kellett egymásba fúrni, miáltal a már elkészített furatokba betöltött agyag egy részét az újbóli kifúrásssil elkerülhetetlenül is eltávolították, úgyhogy ez az eljárás anyagpocsékolása miatt nemcsak hátrányos, hanem kezdetleges is. A másik ismert módszer szerint a vízzáró anyaggal kitöltendő falteret ferde pályán felfelé haladó és vágóéllel ellátott kotróvödrökkel ún. vedersoros kotrógépekkel készítették, sőt jobb hijján készítik ezideig is. Ez utóbbi módszernél haladás csak annyiban van, hogy újabb időben a kotrógép önjáró, a gépek méreteikben nagyobbak, kivitelezésükben tökéletesebbek, de munkamódszerük lényegileg nem fejlődött. Az ilyen vedersoros kotrógépek hátrányai, hogy általában 6 m-nél kisebb mélységig használhatóik, ami a vízzáró agyagrétegek rendszerint nagyobb mélysége miatt, vagy árvédelmi töltéseknél elégtelen. A mélység növelésének határt szabnak a nagy súrlódó erők, amelyek a visszafelé haladó üres vedersiorágra is hatnak, miközben a falat súrolva, beszorulás, lazább talajoknál visszakotrás, sőt falbedőlésig menő üzemzavarok veszélye forog fenn. További és súlyos hátrány, hogy vedersoros kotrókkal előállítható rések szélessége nagy (min. 80 cm), ami nemcsak a kiemelendő föld mennyisége miatt hátrány, hanem a vízzáró fal előállítása céljából, a szükségletet meghaladó szélességű rés kitöltéséhez szükséges nagymennyiségű anyagfelhasználás szempontjából is. A vederláncos kotrógépek munkájuk közben nagy hosszúságú rést hagynak nyitva, ami növeli a falak bedőlési veszélyét. Ez és a rés szélessége miatt, a talajt meggyengítik, ami árteret határoló töltéseknél nemcsak káros, hanem veszélyes is. A vederláncok a talajban előforduló fás részekben, kövekben megakadnak, úgyhogy az ilyen kotrógépek munkájánál rendszeres kisegítő munkákra vagy eljárásokra (pl. robbantás, vésés) van szükség. A találmány szerinti új eljárás és kivitelező gépi berendezése a felsorolt hátrányoktól mentes. Az eljárás szerint agyagfal helyett a vízzáró függönyt bányanedves bentonit, ún. nyers. bányabentonit helyszíni aktiválásával készített szuszpenzióból állítjuk elő, a réseléssel egyidejűleg, az elkészített résbe alulról történő folyamatos bevezetéssel. A rést a talaj forgácsolássál történő kimunkálásával végtelen láncokon alkalmazott marókésekkel készítjük, az eddigi réseknél sokkal keskenyebbre kb. 20—25 cm szélességűre, és a géppel kb. 20 m mélységig terjedő folyamatos réselő munkát lehet végezni, ami még töltéseknél is elegendő a vízzáró talajréteg eléréséhez, a ta-