148331. lajstromszámú szabadalom • Linearizáló kapcsolás

148.331 3 III. és IV. pontjain megjelenik a „—a-U/ci" feszültség, amely az 1. ábra szerinti 3 számú összegező elemnek az egyik bemenetére vezethető, a hideg és meleg pontok megfelelő összekötésével. A találmány 2 számú osztó elemének a megvalósítására egy harmadik megoldás a 4. ábrán látható, ha a kimenőjelnek most az „1^;" kimenőáramot (ami az átvivő rendszernek a kimenőimpedanciáján folyik át) vesszük és az 1 számú átvivő rendszernek a kimenőkapcsai közül bármelyik hidegíthető annak érdekében, hogy a leosztott jel (—a-Viii) az „Uv

" vezérlőjellel ellentétes polaritással adódjék. Ebben az esetben az I. és II. pontokra csatlakozó „U/u" kimenőfeszültséget terhelő ,,Zf" impedancia („Z? az 1 számú átvivő rendszer terhelő impedanciája, fogyasztója) áramkörét megszakítjuk és vele sorosan kötjük a ,,— a-'U^,-" feszültséget megvalósító ,,r" ohmos ellenállást, melyen ezek szerint átfolyik az ,,I/£;"

kirnenőáram. Ha az ,,r" értékét akkorára választjuk, hogy a rajta átfolyó ,,lki" áram létrehozza a ,,— a-U/d" feszültséget, akkor a III. és IV.-el jelölt pontok már átköthetők az 1. ábra szerinti 3 számú összegező elemnek az egyik bemenetére úgy, hogy a hideg pontot a IV. jelű kapocs képezze. A találmány 2 számú osztó elemének a megvalósítására egy negyedik megoldás az 5. ábrán látható, ha a kimenőjelnek szintén az ,,I;{

;"

kimenőáramot vesszük, de az 1 számú átvivő rendszer kimenőkapcsai közül nem hidegítbető az a kapocs, amely biztosítaná az; „a-Ufcí" leosztott feszültségének az ,,UV

" vezérlőjellel ellentétes polaritását. Ekkor a 4. ábra szerinti harmadik megoldáshoz hasonlóan a „Z/" terhelő impedanciának az áramkörét megszakítjuk és a vele sorosan kötött ,,r" ellenállás két végére most egy „Tr" transzformátor „Li" primer tekercsét kötjük. Az ,,r" ellenálláson szintéin átfolyik az ,,I/fl"

kimenőáram nagy része (váltóáram), melyet az I. és II. kapcsokra kötött ,,Uki" kirnenőfeszültiség hoz létre. A „Tr" transzformátor ,,n" áttételét úgy kell megválasztani, hogy az „L2" szekunder tekercsen megjelenő feszültség értéke az „a-U/n" értékének feleljen meg. Ezen feszültség előjelének az ,,UV" vezérlőjelhez viszonyított ellentétes polaritása az „L2" szekunder tekercs megfelelő végének a hidegítésével biztosítható, így a III. és IV. kapcsokon megjelenik az; „—a-IT/,-;" feszültség, mely az 1. ábra szerinti 3 számú összegező elemnek az egyik bemenetére vezethető olyan értelemben, hogy a hideg pontot a IV. jelű pont <képezi. A találmány 3 számú és 5 számú összegező elemeinek (mivel mindkettő hivatása az összegezés, így együttesen tárgyalhatók) a megvalósítására egyik megoldás a 6. ábrán látható, mely passzív elemekből van csak kiképezve. A 6. ábra szerinti ohmos ellenállásokból kiképzett szimmetrikus T-tag az összegezést elvégzi, ugyanis a négypólus elméletből ismeretes (következik), hogy ha a 6. ábra szerinti szimmetrikus T-tag III. és IV. kapcsaira „Ui"; míg VI. és IV. kapcsaira „U2" feszültséget adva, az „R" ellenállásom, vagyis az V. és IV. kapcsokon megjelenő feszültség arányos az „Ui" és „U9" feszültségek összegével. Az arányossági tényező (mely 1-nél mindig kisebb) a „Ui" és „U2" feszültségektől független, csupán az „r" és „R" értékek határozzák meg. A találmány működési elve szerint az „Ui" feszültséget az „Uv

" vezérlőfeszültség képezi, míg az „U2" feszültséget az 1. ábra szerinti 3 számú összegezőnél a 2 számú osztóról jövő ,,—a-Ufc," feszültség képezi; az 5 számú összegezőnél a 4 számú elemből kijövő „b-U/j" —• felerősített — hibajel feszültség képezi, az „U2" feszültséget, míg az „Ui" feszültséget itt is szintén az „Uv

" vezérlőfeszültség képezi közvetlenül rávezetve. A hidegpontot úgy a két bemenőfeszültségre, valamint az V. és IV. pontokon megjelenő feszültségnél a IV.-el jelölt kapcsok képezik. így a 3 számú elemnél az V. és IV. pontokon megjelenik az ,.Uj" hibajelfeszültség, míg az 5 számú elemnél az V. és IV. pontokon az 1 számú átvivő rendszert kivezérlő „Ube" .bemenőfeszültség. A 6. ábra szerinti ,,r" egyforma ellenállásokba beleértendő, az ábra szerinti ösiszegezőre csatlakozó elemeknek a kimenőellenállása (kimenőimpedianciája). A gyakorlati kivitelnél az „r" ellenállások kiképezhetők egyenként állandó értékű ellenállásokból; de úgy is, hogy az. egy ,,T"-taghoz; tartozó ellenállások 2 db ,,r" egyesíthető 1 db állítható (középkivezetéses állítható feszültségosztó) ellenállásokból, vagy potencióméterből az illesztés könnyebb elvégzése érdekében, melyeknél a középkivezetéseik képezik az V.-ös kapcsot. A találmány 3 számú ós 5 számú összegező elemeinek a megvalósítására a második megoldás a 7. ábrán látható, mely már. aktív kapcsolási elemet is tartalmaz (elektroncső). A 7. ábra szerinti „Vi" cső lehet az ábra szerint ikercső vagy két külön cső is. A kapcsolás feszültségösszegező hatása ismeretes az elektroncsöves kapcsolások elméletéből. Ugyanis, ha a III. és IV. kapcsokra az .,Ui", a VI. és IV. kapcsokra az, „U2" feszültséget kapcsoljuk úgy, hogy a IV. pont a hidegpont, akkor az V. és IV. kapcsokon megjelenő . feszültség, melynek a hidegpontja a IV. jelű kapocs, arányos az „Ui" és ,,U2" bemenőifeszültségeik összegével. Az arányossági tényező — mely mindig kisebb I-nél — csőállandóktól és az „R/r" előfeszültséget biztosító és munkaellenállás szerepét betöltő ellenállás értékétől függ, de független az „Uj" és „U2

" feszültségektől. A kapcsolásnál a VIIL-a.s pontra a pozitív, míg a IV-es pontra, a negatív anódtápfeszültség kapcsolandó. Az „Rg" ellenállások a rácslevezető ellenállások szerepét töltik be, míg a ,,CC" kondenzátorok a csatolókon- • denzátorok szerepét töltik be és csak azokban az esetekben van reájuk szükség, ha a ,,Vi" cső rácsait egyenfeszültségtől védeni kell. Ha a 7. ábra szerinti összegező kapcsolás III., IV. és VI.; IV. bemeneteire csatlakozó elemeknek a kimenőelle'nállása ohmos és egyenfeszültséget nem tartalmaznak a kimenetükön, akkor a 7. ábrából csatolókondenzátoroik és az ,,R?" rácselvezető ellenállások elhagyhatók. így tehát a találmány elvének megfelelően ha a III. és IV. kapcsokra a 2 számú osztó által előáUított ,,—a-U/n" feszültséget adjuk, akkor a „Vi" cső ezen III. és IV.-nek megfelelő oldalán a „Cc"

csatolókondenzátor és. az „Rj?" rácselvezető ellenállás elhagyható, ami következik a 2 számú osztó elemet megvalósító 2., 3., 4., 5. ábra szerinti kapcsolások bármelyikéből. A ,,Vi" cső másik oldalán az ,,Rg

" és ,,C

C

" ele- ' mek létjogosultságát az ,,UV

" vezérlőjelet adó vezérlőjelgenerátor jellege dönti el. Az 5. számú