148331. lajstromszámú szabadalom • Linearizáló kapcsolás
148.331 összegezőnél szintén a hozzája csatlakozó „Uv " vezérlőjelgenerátor és a 4 számú elem kimenetének a jellege dönti el „Rg" elemeknek a szükségességét. Tehát a 7. ábra szerinti kapcsolással megvalósítható a találmány szerinti 3 számú és 5 számú összegező elem; ahol a 3 számú összegező elemnél a kapcsolás V. és IV. pontjairól vehető le az „Uh" hibajel, ha a III. és; IV. kapcsokra a ,,— a-U/c;" feszültséget, míg a VI. és IV. kapcsokra az ,,UV" vezérlőjelet adjuk; és az 5 számú elemnél szintén az V. és IV. kapcsokról vehető le az 1 számú átvivő rendszert kivezérlő „Ufce" bemenőfeszültsége ha ennél' az összegezőnél a III. és IV. kapcsokra a „b-U/," felerősített hibajelet adjuk, míg a VI. és IV. kapcsokra az „Uv" vezérlőfeszültséget. A 7. ábra szerinti összegező kapcsolás V. jelű kinienőpontjába kötött ,,C" csatolókondenzátor szükségességét az dönti el, hogy a 3 számú összegezőnél ezen pontnak megfelelő 4 számú elem (ha erősítő) tartalmazza-e a csatolókon denzátort, míg az 5 számú összegezőnél ezen ,.C" csatolókondenzátor létjogosultságát az 1 számú átvivő rendszer .bemenetének a jellege dönti el. un m'i 1 Pi 1 i n \ ° -i n i i' r n P -1 O I i] r> r li i-7 i r> ^ Ifcil'1 !' ^ Ar o -i ' k i 7 l i =i = l M i T/r Í ? f ( 1 ) lf<"l. 1 1 unb ! 'inte n " \ ló -1 ' 7 r\ « ni i!)t i s rj V > i g\ iL > ' d 1 ti 1 a ú 1 -> + i+ ao < ( rí ) > 7 i ->1 1 1 P r 1 1 j sz">I i "•! > : H iz ita j .p >el / 11 '-1 (i eli-1 bo-i n1 a< 1-ul s h ekk-i ) ikon-i i | aa ' a r i n -1 -. ' ., 1 M 7 -l -d r1 ]1 í 11 ' < r v /1 ír i i a ' \ p ií A tcJaimiaii,). J .-.zaimu v,c !j .j,...-.n>.a u^.ZLgezc elemeinek a megvalósítására a harmadik megoldás a 9. ábrán látható, mely szintén tartalmaz, aktív elemet is és az a sajátossága, hogy az „Ui" és „U?." feszültségek összeadásának elvégzése mellett az összeggel arányos jelet fel is erősíti. A 9. ábra szerinti megoldás kapcsolásban csak abban különbözik a 7. és 8. ábrákhoz képest, hogy az ,,Ra " munkaeUeiuállást most a „Vi" cső közös anódikörébe tesszük. A közös katódkörbe csak az előfeszültséget biztosító ,,r/(" ellenállás van ,,C;f " 'katódkondenzátorral lehidegítve. Így nincs negatív vissza csatolás és a III; IV. továbbá VI; IV. pontokra adott összegezendő feszültségnek az öszszegével arányos feszültség jelenik meg az ,,RQ" munkaellenálláson, vagyis az V. ós IV. pontok között, de már felerősítve úgy, hogy ez az arányossági tényező — amely itt is csak a kapcsolási elemektől és csőtényezőktől függ — már lehet I-nél nagyobb érték, de az előjele negatív (180°os fázisfordítás). Vagyis a 9. ábra szerinti kapcsolás az összegezett feszültséget fázisfordítva felerősíti. A „Vi" cső itt is lehet ikercső, vagy két külön cső. A „Cc" csatolókondenzátorokra és „Rg " rácslevezető ellenállásokra a 7. ábrával kapcsolatosak érvényesek. A 9. ábránál is, mint a többi valamennyi ábra szerinti kapcsolásoknál a IV.-el jelölt kapocs egyöntetűen mindenütt hideg pontot jelent. A találmány 4 számú elemének (hibajel közvetítő, erősítő) megvalósítására egy közönséges, bármilyen kapcsolású váltóáramú (vagy speciális esetben egyenáramú) erősítőkaposolás megfelel (a cél hatásos •megvalósítása érdekében minél nagyobb erősítési tulajdonságokkal), melyre nézve követelmény az, hogy ne fordítson fázist, ha a 3 számú összegező elemnek nem a 9. ábra szerinti megoldás van alkalmazva. Ha a 3 számú összegező elemnek a 9. ábra szerinti megoldás van alkalmazva, akkor a 4 számú elemre nézve az a követelmény, hogy éppen 180°-ot fordítson a találmány elvének megfelelő fázishelyesség biztosítása érdekében. Egyszerűbb és olcsóbb kivitelnél a 4 számú elemnek nem okvetlen fontos erősítő kapcsolást alkalmazni; ekkor egyszerűen lehet egy közönséges átkötés (az erősítés ,.b" éppen 1.), vagy ha a 3 számú elemnek a 9. ábra szerinti megoldás van !1 1 ""i i \ i ^i.(i p/ -i k^pc^olas u1 in ékszerű ->1 t r V ^t- -.o r , in ,fn, m ~-t vl ^ 1^ pljrr,! tp \ j \ x a morrr e -1^,: ^ < o->i1l et ,la "< el e-, run ">- ""c1 f-ó-ic] ijgv V qp mec TT a!a ' -va. Ezek után a találmány 1. ábra szerinti blokksémája a 2-—3—4—5—6—7—8. és 9. ábrákon közölt, továbbá a 4 számú elemre elmondottak alapján .érvényes .konkrét megoldásokból, az igényeknek és a költségekhez mérten a kapcsolási elemeket megvalósító fent idézett ábrák szerinti megvalósításokból a legmegfelelőbbek kiválasztásával megvalósítható. A találmány előnye mégegyszer az, hogy egy elektronikus átvivő rendszer (erősítő stb.) — melynek az erősítése nagyobb, vagy egyenlő 1-el — kimenőielét (amely lehet áram, vagy feszültség) nagymértékben linearizálja (arányossá teszi) a bemenőjelhez (minden jellegű torzítás csökken) és az átvivő rendszer saját zaját erősen, lecsökkenti, az átvivő rendszer alaperősítésének tetszőleges beállítása, vagy esetleg üzem közbeni változtatása mellett. .A találmány alkalmazási területei: Alkalmazható közönséges hangerősítőknél a torzítások és .saját zajok csökkentése, valamint a sávszélesség növelése érdekében. Továbbá szélessávú erősítőknél — nagyobb erősítés mellett mint az eddigieknél volt — a sávszélesség kiszélesítésére, torzítás és zaj csökkentésére. Egyenáramú erősítőknél (ehhez megfelelő kapcsolási elemek kiválasztásával) az arányos erősítés biztosítására, főleg a munkapont stabilizálására. Impulzuserősítők és átvivő rendszerek alakhű és fázishelyes átvitelének a biztosítására. Televíziós eltérítő rendszerek és minden más katódsugárcsöves berendezések eltérítő rendszereinek a linearizálására. Nagy pontosságot igénylő mérőerősítőknél a minőségi követelmények biztosítására. Nagyfrekvenciás szélessávú erősítőknél. Stb.
