148331. lajstromszámú szabadalom • Linearizáló kapcsolás
2 148.331 csak a hibás jelet tartalmazza, hanem az „Uv " vezérlőjellel arányos összetevőnek, vagy magának az ,,Uv "-nek is egy részét, ugyanis ekkor az öszszegezésnél (3 számú elem) a pozitív és negatív előjelű „UV' tagok nem ejtik ki tökéletesen egymási, hanem mindig az kerül ki a 3 számú összegező elemből (megfelelő amplitúdóval), amelyik nagyobb amplitúdóval rendelkezett a bemenetein. Így nyílik mód arra, hogy az ,,U„" vezérlőjellel arányos kimenőjel összetevőkre nézve is előállítható lesz pozitív, vagy negatív visszacsatolás attól függően, hogy „a" értéke nagyobb, vagy kisebb az ,,1/A" értéknél; mindezek mellett a 3 összegező elemnek az „Uh" kimenőjele tartalmazza továbbra is a hibás összetevőket. Tehát a 3 számú összegezőből kijövő ,,U/," hibajel tartalmazza azokat az összetevőket negatív előjellel (ellenfázisban), amelyekre nézve a rendszert erősen negatívan vissza akarjuk csatolni. A negatív visszacsatolás hatásosságának fokozása érdekében ezt az ,,Uj," (3 számú összegező elemből kijövő) hibajelet rávezetjük a 4 számú erősítő elem bemenetére (melynek az erősítése egységnyi is lehet). A 4 számú erősítőelem ezt az ,,U;," hibajelet fázishelyesen, vagy 180°-os fázisfordítással (lásd később) ,.b" szeresére növeli, ahol ,,b" a 4 számú erősítő elem erősítése. Egyes kiviteleiknél „b" értéke lehet egységnyi is (nincs a 4 számú erősítő), természetesen ekkor gyengébb lesz a negatív visszacsatolás (pl. kisebb igényű, olcsóbb linearizáló kapcsolásoknál), így a 4 számú elem egy csatolóáramkör, mely a bemenetére adott „U,-," hibajelet fázisfordítás nélkül — vagy egyes esetekben 130°ois fázisfordítással — amplitúdóban erősítve, vagy változatlanul továbbítja az 5 számú elem egyik bemenetére. Az 5 számú elem ismét egy összegező elem (hasonlóan a 3 számú összegezőhöz), melynek a feladata az, hogy az egyik bemenetére adott ,.Uy" vezérlőjelhez hozzáadja a ,,b"~szeresre növelt ,,U/," hibajelet és ezen két jel (.UV és ,,b-Uft") összege képezi az 1 számú átvivő rendszer „Új,," bemenőjelét. Az 5 számú összegezésnél, a 4 számú elemből kijövő „b-IJ/," jelnek a polaritása már olyan, hogy negatív visszacsatolást hoz létre az összegezés után az 1 számú átvivőrendszer bemenetére jutva, mert az ellenfázis biztosítása már a 2 „számú osztó elemnél meg lett valósítva. így tehát az 5 számú összegező elem az összeadás elvégzése folytán az ,,UV " vezérlőjelet a „b-TJ/," felerősített hibajellel úgy előtorzítja, hogy azt az 1 számú átvivő rendszer bemenetére adva, majd azon végighaladva (amely visszafordítja) a kimeneten már csak az ,,U,," vezérlőjellel arányos kimenőjel jön ki, vagyis az 1 számú átvivő rendszer a bemenetére adott, a fentieknek megfelelően előtorzított jelet helyes értékre (az ,,Uv "-vel arányos jelre) torzítja vissza. A hatás tehát az, mintha az 1 számú átvivő rendszer átviteli karakterisztikája kiegyenesedett volna. így a fenti működési elv tiltja az átvivő rendszer kimenőjelében minden olyan összetevő megjelenését, amely a bemenőjellel nem arányos (nemlineáris torzítás), vagy abban (a vezérlőjelben) nem szerepelt (ez az átvivőrendszer saját zaja) és tiltja továbbá azt, hogy a kimenőjel az átvivőrendszer által meghatározott arányosságtól (átvivőrendszer erősítési tényezője ..A") eltérjen (lineáris és fázistorzítás). Ugyanis, ha a kimenőjel pl. magasabb frekvenciákon (erősítőknél) változatlan bemenőjel amplitúdó mellett kezd csökkenni, akkor a 2 számú osztóelemnek • U/ti" kimenőjele is csökken, igy a 3 számú összegezőre jutva az ,,UV " (vezérlőgenerátorról jövő vezérlőjel) amplitúdója lesz túlsúlyban a ,,—a-Ufti '" jelben negatív előjelű „Up" amplitúdóhoz képest, így a vezérlőgenerátorról jövő „Uv" pozitív előjelű jellel arányos jel jut az erősítő bemenetére, amely jel a fenti elv szerint pozitív visszacsatolást hoz létre. Vagyis ha az 1 számú átvivőrendszer erősítése csökken, akkor a találmány szerinti kapcsolás ezt a csökkenést egy automatikus pozitív visszacsatolással kompenzálja. Az eddigi ismertetésben az ,,Ukt'' kimenőjelen nemcsak kimenőfeszültség, hanem kimenőáram is értendő. Hogy a kimenőjel áram vagy feszültség, (az ,,UV " vezérlőjel mindig feszültség) az csak a 2 számú osztóelem más kiképzését vonja maga után kapcsolásbelileg. Ezek szerint az átvivőrendszernek akár a kimenőfeszültsége, akár a kimenőáram linearizálható az „U,," vezérlőfeszültséghez. A találmány 2 számú osztó elemének a megvalósítására egyik megoldás a 2. ábrán látható, ha a linearizálandó kimenőjelnek, a kimenőfeszültséget vesszük és az 1 számú átvivő rendszer kimenőkapcsai közül bármelyik hidegíthető (földelhető). Pl. •kimenőtranszformátorral ellátott erősítő. Az „U/f í" kimanőfészültségét az I. és II. kapcsokra csatlakoztatjuk úgy, hogy a III. és IV. pontokon megjelenő feszültség ellentétes polaritású legyen az ,,U,/' vezérlőfeszültséggel, ha a hidegpont a IV. pont. A III. és IV. pontokon megjelenő feszültség nagysága az „Ki" és ,,R?," Ohmos ellenállások arányával beállítható a működési elvhez éppen szükséges „a" értéknek megfelelően. Az ,.Ri" és ,,R2"-ből álló feszültségosztó frekvencia függetlensége biztosítható ..C?" és ,,Ci" kondenzátorok (szórtkapacitások, trimmerek) olyan arányú megválasztásával, amely ,,Ri" és „R2" arányának megfelel (frekvenciafüggetlen osztók). Az „R2" vagy „Rí" ellenállások közül az egyik. va^y a kettő együttesen potenciométerrel, vagy állítható ellenállással képezhető ki. így mód nyílik — üzem közben is — ha az szükséges „a" értékének a változtatására (erősítésszabályozás viszsza csatol ássál). így tehát a III. és IV. pontokon levehető feszültség értéke ,,—a-U/f;", amely már rávezethető a 3 számú összegező elemnek az egyik bemenetére úgy, hogy a III. jelű kimenet a meleg pontot képezze. A találmány 2 számú osztó elemének a megvalósítására 2. megoldás a 3. ábrán látható, ha a kimenőjelnek továbbra is a kimenőfeszültséget vesz-. szűk, de az 1 számú átvivő rendszernek a kimenőkapásai közül nem hidegíthető az a kapocs, amely biztosítaná a leosztott jelnek az ,,UV " vezérlőjellel ellentétes polaritását (fázisát). Ebben az esetben az „XJfci" kimenőfeszültségnek az ,,a" szerinti leosztását a „Tr" transzformátor végzi, mely transzformátor ,,h?" szekunder tekercsénél az, a vég hidegíthető, amely éppen szükséges az ellenfázis biztosításária. Itt is az I. és II. pontokat -— az „Li" primer tekercset — az „ÍJki" kimenőfeszültségre kötjük és a „Tr" transzformátor ,,n" áttételét az „a" leosztás mértékének megfelelően választjuk; így az „L2" szekunder tekercs
