148289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásványolaj eredetű szénhidrogénpárlatokból előállított alkilszulfokloridok sötétedésének megakadályozására

Megjelent: 1981. június 30. ORSZÁGOS TALÁXMÁNY1 HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.289. SZÁM 12. o. 23—24. OSZTÁLY - MA—806. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás ásványolaj eredetű szénhidrogénpárlatokból előállítót alkilszulfokloridok sötétedésének megakadályozására Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltalálók: Markó László vegyészmérnök, Veszprém (24%), Egri László vegyésztechnikus, Veszprém (24%), dr. Báthory József vegyészmérnök, Veszprém (12%), Ujhidy Aurél vegyészmérnök, Veszprém (6%), Babos Barnabás vegyészmérnök, Veszprém (5%), Vigh Antal vegyészmérnök, Veszprém (5%), Bartha Béla vegyészmérnök, Budapest (8%), Szlatkovszky László vegyészmérnök, Budapest (8%), Dersbach István vegyészmérnök, Budapest (8%,) A bejelentés napja: 1958. augusztus 22. Ismeretes, hogy alifás vagy cikloalifás szénhidrogének és SO2 + CI2 gázelegy egymásrahatásakor olyan S- és Cl-tartalmú reakciótermékek keletkeznek, melyek zömükben , alkilszulf okloridokból állnak: R—H+SO2+CI2 > R—SO2CI+HCI Az így keletkezett alkilszulfokloridok azután ugyancsak ismert eljárásokkal számos gyakorlati szempontból fontos termékké alakíthatók át, melyek közül imint legfontosabbakat az alkilszulfonsavak nátriumsóit, melyek jó mosószerek, valamint a műanyaglágyítóként használható alkilszulfonsavas fenol-, krezol- és xilenolésztereket említjük meg. Használhatóik azonban a szulfokloridok közvetlenül, kémiai átalakítás nélkül is, így pl. a bőriparban cserzőanyagként. Ismeretes továbbá, hogy mind az alkilszulfokloridok, mind a belőlük előállítható származékok minősége nagymértékben függ a szulfoklórozásra felhasznált szénhidrogének eredetétől. Gyakorlatilag teljesen színtelen szulfokloridok és szulfoklorid származékok állíthatók elő olyan szénhidrogén nyersanyag felhasználásával, amely túlnyomórészt egyenesláncú normálparaffinokat tartalmaz. Ilyen nyersanyagok pl. a Fischer— Tropsch-féle szénhidrogénszintézis megfelelő forráspontú hidrogénezett párlatai, vagy a megfelelő árványolajpárlatokból karbamidos adduktképzéssel elkülönített frakciók. Olyan ásványolaj eredetű szénhidrogénpárlatokból azonban, melyeket nem karbamidos adduktképzéssel, hanem egyéb ismert eljárással, tehát pl. oleummal, kénsavval, szelektív oldószeres extrakcióval raffináltak,, már csak olyan szulfokloridok állíthatók elő, amelyek tárolás alatt gyorsan sötétednek. Nyilvánvaló, hogy ezek a megsötétedett szulfokloridok közvetlenül már csak minőségi követelményeket nem támasztó területeken alkalmazhatók. A tapasztalat pedig azt igazolja, hogy ezekből a megsötétedett szulfokjoridokból már csak sötét színű termékek, pl. szulfamidok vagy krezolészterek állíthatók elő. Ezért már többen próbálkoztak a szulfokloridok sötétedésének megakadályozásával. Megállapították, hogy ammónia és formaldehid együttes alkalmazásával (835 301 számú német szabadalom) vagy terpének adagolásával (2 556 879 számú amerikai szabadalom) a szulfokloridok sötétedése nagymértékben csökkenthető, klórgázzal vagy hidrogénperoxiddal pedig már megsötétedett szulfoklorid is kivilágosítható (2 556 879 számú amerikai szabadalom). Az utólagos színtelenítés azonban már általában nem jelent teljes sikert, mert ezekből a szulfokloridokból előállított származékok már sötétebbek lesznek. Az ismertetett eljárások a szulfokloridok sötétedésének megakadályozására mind valamilyen többé-kevésbé költséges vegyszeres kezelésen alapulnak és hátrányuk az is, hogy a szulfokloridhcz a továbbfeldolgozás szempontjából esetleg nem kívánatos anyagok keverednek. Kísérleteink során meglepő módon azt találtuk, hogy a raffinált ásványolajpárlatokból előállított szulfokloridok sötétedése néhány százalék hozzáadott víz szétoszlatásával megakadályozható. Minden ásványolaj alapú, utókezelés nélkül tárolt szulfoklorid már 24 óra múlva sötétkék vagy teljesen fekete lesz, de 1—10% vízzel kezelve még 20—30 nap múlva is világossárga színű marad. Eljárásunk előnye nyilvánvaló, mert a víz egyrészt a szükséges néhány százaléknyi mennyiségben költségmentesnek tekinthető, másrészt néhány óra alatt leülepszik a szulfoklorid aljára és így