148106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 2-imino-4-imidazolidinonok előállítására

2 148.106 A guanilezés történhetik például bázikusan szubsztituált ciánamidok (IV), izokarbamidok (V), izotiokarbamidok (VI), guanidinok (VII) vagy sóik segítségével, esetleg két lépésben, halogénciánok, majd diaminok (VIII) behatásával, és esetleg a cikiizálással egy lépésben is megvalósítható. A ciklizálás körülményeitől függően a bázikus oldallánc a 2-imino-4-imidazolidmanokban mint .R3 vagy mint R2

jelenik meg. R R' - alkil NH ./ N — A — NHCN IV R x | \N — A — NH — C = R' ' V : Y = O, VI : Y : NH >N• A — NH -•NH, >N-A —NH2 R' R' Ugyancsak I típusú 2-imino-4-imidazolidinonoklioz juthatunk-el úgy is, hogy az la típusú 2-imino-4-imidazolidinonokba az R3 csoportot az. ismer* alkilezőszerek, például alkilhalogenidek, alkilszulfátok, stb. segítségével és esetleg savkötő anyag jelenlétében önmagában véve ismert módszerrel VII VIII utólag vezetjük be; vagy úgy is, hogy az Ib típusú 2-imino-4-imidazolidinonokba az R2

-csoportot R2

NH

2

-aminokkal és/vagy sóikkal, célszerűen etil- vagy butilalkoholos oldatban történő huzamosabb hevítéssel vezetjük be. R5 -c=--o R3

X R1

- — N NH \ / - (-HX) R2

NH

2 (hevítés) N —R3 NIa •R2 ahol R2

és R

3

jelentése fentivel azonos és X = halogén, szulfát v. hasonló csoport. Az utóbbi reakciónak az a változata is megvalósítható, hogy a Ib 2-imino-4-imidazolidinonok helyett a megfelelő 2-tiohda.ntoinokból (IX) indulunk ki és ezeket hozzuk a már ismertetett módon reakcióba R2NH

2

-aminokkal és/vagy sóikkal; vagy pedig IX tiohidantoinoknak előbb valamely S-alkilszármazékát (X) is előállíthatjuk, önmagában véve ismert módon, és X-et hozhatjuk reakcióba a fentinél enyhébb körülmények között R2NH

2

-aminokkal és/vagy sóikkal: Az utóbb ismertetett reakciókban. R2

NH

2

elsőrendű aminők helyett, R2

R

2

'NH másodrendű aminők is alkalmazhatók; ilyenkor Ic vagy Id típusú származékok keletkeznek: Ri;/

| —C = O N N—R3 R5. R1

N C R5. V -c = o R6-Rs W HN . N — R3 II s IX R2

NH, N \ -c = o N —R3 N< Ic / R2 -c = o I N / ' ^R2

' N< Id ^R2

' •c S — alkil X R2

NH

2 A X-ből I-hez vezető reakciót különösen akkor célszerű az R2

NH

2

-amin valamely (előnyösen a reakcióelegyben oldódó) sójának jelenlétében megvalósítani, ha R3

nem hidrogén. Ebben az esetben ugyanis az aminsó az egyébként nem vagy csak gyenge termeléssel és csak igen erélyes körülmények között végbemenő reakciót jelentős mértékben katalizálja. Az alkalmazott aminsót nem szükséges mint olyat bevinni a reakcióelegybe, hanem a megfelelő sav hozzáadásával a reakcióelegyben magában alakíthatjuk át az amint vagy egy részét (ahol R2

' = helyettesítetlen vagy helyettesített alkil, vagy NR2

R

2

' heterociklusos, pl. piperidinogyűrű vagy hasonló). Példák: 1. 2,27 g a • a-d-ifenilglicin és 1,2 g káliumhidroxid vizes-alkoholos oldatához 2,84 ,.g S-metil-N-(/?-morfolinoetil)-izotiuroniumbromidot (VLHBr, RR'N — = OC„H8

N—, A= — C

2

H

4

—, alkil = metil) adunk és az elegyet néhány órán át vízfürdőn élénk forrásban tartjuk. Ezután 10 ml tömény sósavval megsavanyítjuk az oldatot, további két órán át forraljuk, majd szárazra pároljuk. A porszerű maradékból forró alkohollal kivonjuk a szerves anyagot. Az alkoholos oldatból lehűléskor éter hozzáadására .3,2 g (70%) 3(-/?-morfolinoetii)-5,5-dif enil-2-immo-4-imidazolidinon • 2 HCl • 1 1/2 H20 (I, Rí = R2 = hidrogén, R3

= OC

4

H

8

NC

2

H

4

—, R

5

= R6 = C

6

H

5

—). Op.: 167—168 C°. 2. 1 g 2-imino-5,5-difenil-4-imidazolidinon (Id, RÍ = R3 = hidrogén, R5 = Re = C

6

H

5

—), 4 ml