147854. lajstromszámú szabadalom • Könnyű építési tartó

2 147.854 vasalási elemből állhat, aholis az áthidalásszerű összekötődarab mindegyik hosszrúdját egy-egy hozzárendelt húzott vasalási elem keresztkötőivel hegesztjük össze. Amenyiben különösen erős húzott vasalás kívánatos, két-két szomszédos, szalag alakú, húzott vasalási elemet a köztük levő hézagot áthidaló további, szalag alakú vasalási elem révén köthetünk egymáshoz, aholis mindig az egyik szalag alakú vasalási elem hosszrúdját az átlapolással hozzáfekvő szalag alakú vasalási elem keresztkötőivel hegesztjük össze. Mindezeknél a hegesztett kapcsolatoknál tehát magas nyúlási határú hosszrudat másik szalag alakú vasalási elem keresztkötőjéhez hegesztünk, mely kicsiny C- és Mn-tartalma folytán jó hegedést biztosít. Amennyiben két szalag alakú vasalási elemnek további szalag alakú vasalási elemmel végzett áthidalása útján erősebb húzott vasalást létesítünk, ezt a harmadik elemet a húzott vasalásnak a zeg-zúgos vagy hullámos összekötődarabbal ellenkező oldalán, vagy pedig ugyanazon az oldalon helyezhetjük el, amikoris ennek az összekötődarabnak mindkét hosszrúdját alsó csúcsaik körzetében kifelé meghajlítjuk, hogy azok az áthidaló vasalási szalagtól oldalt a hozzájuk tartozó húzott vasalási elemekkel összehegeszthetők legyenek. A nyomott vasalás alakja előnyösen köracél. E rúd, éppúgy mint a szalag alakú vasalási elemek keresztkötői, olyan acélból állhat, amelyben aránylag kevés C és Mn van, úgyhogy az a magas nyúlási határú hosszrudakkal jól hegeszthető. A zeg-zúgos vagy hullámos összekötődarab hosszrúdjaít felső csúcsaik körzetében célszerűen befelé hajlítjuk, míg a nyomott vasalás hosszrúdjával érintkezésbe nem kerülnek, majd azzal az érintkezési helyeken összehegesztjük. Ha a zeg-zúgos vagy hullámos összekötődarab két hosszrúdja minden félhullámnál két vagy több keresztkötő útján kapcsolatos egymással, akkor a két hosszrúd egymás felé hajlítása a felső csúcspontjaiknál ill. e hosszrudak s^éthajlítása az alsó csúcspontjaiknál mindig csak a legközelebbi keresztkötőig hatásos, míg az összekötődarab egyéb részein, tehát az illető félhullámon alkalmazott, egymást követő keresztkötők között a hosszrudak megtartják párhuzamos helyzetüket. Az összekötődarabot alkotó rúdpár hosszrúdjai egyes részeinek említett össze-, ill. széthajlítása ennélfogva különálló hajlítóműveleteket kíván, melyeknek folyamán a hosszrudaknak ténylegesen a középvonalait hajlítjuk meg, amihez nagy energia és sok idő szükséges. A találmány e tekintetben kedvezőbb megoldása az, amelynél az összekötődarab zeg-zúgos vagy hullámos hosszrúdjait egymást követő felső és alsó csúcspontok között mindenütt csak egy keresztkötő révén kötjük össze egymással, és a kölcsönösen párhuzamos helyzetből azokat az említett összekötőhelyek körül ellenkező irányokban kiforgatjuk. Ebben az esetben tehát, más szavakkal kifejezve, a zeg-zúgos vagy hullámos összekötődarab hosszrúdjai közé hegesztett keresztkötők olyan távolságban vannak egymástól, hogy azok a könnyű építési tartó készítésekor a nyomott és a húzott öv távolságának kb. a közepére kerülnek. Amikor tehát az összekötődarabnak a nyomott övi oldalon levő felső csúcsait, ill. ormait befelé hajlítjuk, a húzott övi oldalon levő alsó ormok mindkét oldalra kifelé mozdulnak el és ebben a terpesztett helyzetben a húzott övvel összehegeszthetők. Az összekötődarab ilyen alakításának két előnye van. Egyrészt aránylag csak kicsiny erőre van szükség az összekötődarab hosszrúdjai felső ormainak befelé hajlításához a keresztkötők csatlakozóhelyei körül, amikoris magukat a hosszrudakat egyáltalán nem vagy csak lényegtelenül hajlítjuk meg, másrészt az összekötődarab felső ormainak befelé hajlításakor a húzott övi oldalon levő alsó ormok egyszersmind egymástól önműködően eltávolodnak, úgyhogy mindössze egyetlen hajlításra van szükség. A hosszrudak alsó ormai ily módon messzebb kerülnek egymástól, mint amennyi a keresztkötők hosszának megfelel, aholis a két hosszrúd egymást követő csúcspontok között, a keresztkötővel együtt, a tartó irányában nézve, „A" alakú. Minthogy az összekötődarab hosszrúdjai a húzott övhöz csatlakozó helyeken messzebb kerültek egymástól, a tartó jobb térbeli oldalmerevséget, ill. torziós merevséget kap, ami különösen kedvezően hat a betonozás előtti szerelési állapotban, melyben a húzott övre fektetett födémtéglák egyoldalú terhelést visznek át a tartóra. A zegzugos vagy hullámos összekötődarab a találmány valamennyi kiviteli alakjánál a hosszrudak magas nyúlási határa következtében nagy terhelést képes felvenni, bebetonozott állapotban pedig az egyébként szükséges lehorgonyzó fülek feladatát is teljesíti. A rajzok a találmány szerinti könnyű építési tartó néhány kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra az egyik megoldás egy részének távlati képe. A 2. ábra harántmetszet az 1. ábra II—II vonalán. A 3—5. ábrák további kiviteli alakok hasonló metszeteit szemléltetik. A 6. ábra egy különösen előnyös megoldás távlati képe. A 7. ábra harántmetszet a 6. ábra VII—VII vonalán. A 8. és 9. ábra különböző idomvasak mint nyomott övek alkalmazását mutatja. A 10. és 11. ábra a húzott öv és az összekötő• darab nem-hegesztett kapcsolatát mutatja harántul, hosszmetszetben. A 12. és 13. ábra egy további tartó végei felfekvésének elöl-, ill. felülnézete és részben metszete. Az 1. ábrán távlati képben, a 2. ábrán. pedig az összekötődarab és a húzott vasalás közötti hegesztési hely metszetében ábrázolt könnyű építési tartó, elvi felépítését tekintve, az 1 hosszrúdból, célszerűen köracélból áll, mely a D nyomott vasalást alkotja, továbbá a 178.716. és 181.066. számú osztrák szabadalmi leírások szerinti, egymás mellett fekvő, szalag alakú két 2, 3 vasalási elemből, melyek együttesen a Z húzott vasalást alkotják, végül az áthidalásként működő V összekötődarabból, melyet szintén az említett szabadalmi leírások szerire:, szalag alakú 5 vasalási