147739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kvaternér ammóniumvegyületek előállítására
Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.739. SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — WE—210. ALAPSZÁM Eljárás kvaternér ammóniumvegyületek előállítására The Wellcome Foundation Limited cég, London (Anglia) Feltalálók: Copp Frederick Charles kutatóvegyész, Coker Geoffrey George kutatóvegyész, Elphick Albert Reginald kutatóvegyész, londoni lakosok A bejelentés napja: 1959. július 25. A jelen találmány tárgyát kvaternér ammóniumvegyületek előállítási eljárása képezi. A 765.850 sz. brit szabadalmi leírás oly kvaternér ammóniumsokat ismertet, amelyek az alábbi ()) képlet szerinti kationt tartalmazzák: R3 —\ /—O—A—N—RD (I) A fenti képletben R i, R2 és R3 hidrogénatomot, halogénatomot vagy rövidszénláncú alkilgyököt jelent, mimellett azonban az Rí, R2 és R3 közül egyidejűleg csak egy jelenthet hidrogénatomot; az A valamely kétértékű szénhidrogéncsoportot jelent, éspedig az alábbi csoportok egyikét: —CH2 —CH 2 , —CH 2 —CH 2 —CH 2 —, —CH—CH2 — és —CH 2 —CH— I . I CH3 CIÍ3 az R4, R5 és Ro mindegyike rövidláncú, legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent. A fenti képletnek megfelelő vegyületeket az említett szabadalmi leírás nagyhatású helyi érzéstelenítőszerekként írja le. Kimutatták azt is, hogy a fenti (I) általános képlettel jellemezhető vegyületek némelyikének, különösen a ß—(2,6-dimetilfenoxi)-etil-trimetilammóniumbromidnak (e vegyület rövidített neve: TM 10) szimpatolitikus hatása is van (Bain és Fielden, Lencet 1958 (2), 472; Exley, British Journal of Pharmacology and Chemotherapy, 12, 297 [1957]); a magas vérnyomású betegekkel végzett klinikai kísérletek azonban azt mutatták, hogy a TM 10, bár hatásos vérnyomás-csökkentőszer, embergyógyászati alkalmazásra paraszimpatomimetikus hatásai miatt túlságosan toxikus. Azt találtuk, hogy az olyan új kvaternér ammóniumvegyületek sorozata, amelyek az alábbi (II) általános képletű kationt tartalmazzák, specifikus szimpatolitikus hatást mutatnak, amennyiben depresszív hatással vannak a perifériás idegrendszerre és emellett teljesen vagy legalábbis viszonylagosan mentesek a nem kívánatos paraszimpatomimetikus hatásoktól. így tehát ezek a vegyületek előnyösebbek gyógyászati alkalmazás szempontjából, mint a TM 10 és az ismert, ezzel analóg vegyületek; az említett új vegyületek némelyike emellett jóval hatásosabb is, mint a TM 10. y—: ~\ •'• / R 0 — f J)_0—E—N —R a Z M L-" 3 (II) A fenti és az alább következő képletekben az egyes jelek jelentése a következő: R7 és Rg azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek, éspedig metil-, etil- vagy 2-oxietil-csoportot jelenthetnek; Rg acetil-, fenacetil- (amikor is a fenil csoport esetleg egy, vagy több helyen helyettesítve is lehet különféle helyettesítőkkel, éspedig halogénatomokkal, 1—4 szénatomot tartalmazó alkilvagy alkoxi-csoportokkal, nitro- vagy aminoesoportokkal), propionil-, izobutiril-, metoxikarbonil-, acetamido- vagy propionamido-csoportot. •jelenthet abban az esetben, ha E—CH2— CH 2 — csoportot, L és M azonos vagy különböző helyettesítőket, mégpedig halogénatomokat, metil-, etilvagy metoxi-csoportokat, Z pedig hidrogénatomot jelent; Rg etoxikarbonil-csoportot jelent olyan esetekben, amikor E —CH2 —CH 2 — csoport, L és M azonos vagy különböző, éspedig hidrogén- vagy halogénatom vagy metil-, etil- vagy metoxicsoport, Z pedig hidrogénatom; Rg benzoil-csoportot (amelyben a fenilgyűrű
