147681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sebességváltóművek, különösen kerékpárhátsóagyban elhelyezettt sebességváltómű kezelőszerkezetének állítására

2 147.681 sebességváltót működtetni kell, a sebességváltókar viszont rendszerint a kormányrudon van felerősítve, az eddigi beállítási eljárások során egyidejűleg kellett a kormányrudon helyetfoglaló sebességváltókart működtetni, a beállító szerveket állítani és a jeleket megfigyelni. Három műveletnek három különböző helyen egy időben való elvégzése azonban nagymértékben megnehezítette a beállítást. A találmány célja olyan sebességváltó-szerkezet és beállítási eljárás kialakítása, amelyet a sebességváltókarnál lehet elvégezni és ezért ez menetközben is alkalmazható. A találmány szerinti berendezéssel végzendő eljárás lényege az, hogy a sebességváitókarnak tetszőleges állásba hozásával a vonószervet megfeszítjük, majd célszerűen a sebességkapcsolón alkalmazott beállítószerkezet segítségével, a vonószerv feszültségének fenntartása mellett, a sebességváltókart előre meghatározott, előnyösen jelekkel azonosítóit, a sebességváltó-agy sebességváltó-elemei alapállásának megfelelő sebességállásba hozzuk. Az előbbi kifejezés: „Vonószervet megfeszíteni" a vonószervnek olyan megfeszítését jelenti, amelynél a sebességváltóagyban levő sebességváltó-elemek nem mozdulnak ki az alapállásból. Ha a találmány szerinti berendezéssel, az imént ismertetett módon, végzett beállítási eljárásnak befejeztével a sebességváltókart az alapállásból a többi sebességállásba hozzuk, akkor a sebességváltó-agy sebességváltó-elemei a kapcsolás alatti elmozdulásaik során hűen követik a sebességváltókar mozgását. A sebességváltó-agyban levő sebességváltó-elemek a mindenkor soron következő sebességállást foglalják el, amint a sebességváltókar a. következő sebességállásba kerül. A sebességváltókart, pl. akkor, ha a vonőszerv részben, vagy végig bowdenhuzal, úgy hozzuk alapállásba, hogy a bowdenhuzal-cső végén levő menetes csővéget elállítjuk és ezzel megváltoztatjuk azt a hosszt, amelyen a bowdenhuzal-cső vezet. A bowdenhuzal-cső meghosszabbítása ugyanúgy hat, mint a vonóhuzal megrövidítése és fordítva. A találmány szerinti eljárás különösen egyszerűen alkalmazható az olyan sebességváltó kapcsolóval, amelynek állítható vonószerv befogója van, ahol a vonószervet az ellenrugó visszahúzó ereje és/vagy a súrlódási erő feszíti meg, és ahol ennek a kettőnek összege kisebb, mint az ugyancsak a vonószervre ható, a sebességváltó-agyban levő sebességváltó-elemekhez tartozó visszaállító rugó visszahúzó ereje és amelynek olyan beállító szerkezete van, amellyel a vonószerv befogóját az ellenrugó és/vagy a súrlódás visszahúzó ereje ellenében állítjuk be az alapállásba. Az ellenrugó egyúttal ütközőrugója is lehet annak a kilincsnek, amely kölcsönhatásban áll a vonószerv befogó váltókulisszájával. A vonószervet a befogóján célszerűen gyorskapocs tartja. A beállítás különösen egyszerűvé válik, ha a vonószerv legalább részben bowdenhuzal és bowdenhuzal-cső hossza változtatható; e célra a bowdenhuzal-cső egyik végén állítható csővéget alkalmazhatunk, amelyet a bowdenhuzal végbefogóban csavarmenettel állíthatunk. A bowdenhuzal végbefogót előnyösen a sebességkapcsoló házán erősítjük fel. A sebességkapcsolót leginkább a kerékpárkormányrúdra szerelik fel. Az ábrákon a találmány kiviteli példáját láthatjuk. Az 1. ábra a sebességváltó szerkezet és hozzátartozó sebességváltó-agy hosszmetszete, beállítás előtt, a 2. ábra az 1. ábra szerinti sebességkapcsoló nézete, a 3. ábra a sebességkapcsoló hosszmetszete beállítás után, a 4. ábra a 3. ábra szerinti sebességkapcsoló nézete a beállítás után, az 5. ábra a sebességváltó szerkezetet a 2. sebességben, a sebességváltó-aggyal, a 6. ábra pedig a sebességkapcsoló különböző részeit szemlélteti. Az 1. ábrán a sebességkapcsolót 3-mal, a sebességváltó-agyat 32-vel jelöltük. A 3 sebességkapcsolót a 32 sebességváltó-aggyal a 34 vonószerv köti össze. A 3 sebességkapcsoló részleteit a 6. ábrán láthatjuk. A 10 sebességkapcsolóház 36 hátlapján a 38 csavarrugó fekszik fel. A 38 csavarrugó a 40 tengelycsapon ül. A rugó két 42 vége a 36 hátlapból kivágott és kihajlított nyelvre támaszkodik. A 38 csavarrugóra viszont a 13a váltólap támaszkodik, amely a 13 sebességváltókarral van ellátva. A 13a váltólap a 46 furat révén a 36 hátlap 40 tengely csapj ára van felfűzve úgy, hogy a 40 tengelycsap körül lenghet. A 13a váltólap a 48 csapjával a 38 csavarrugó két 42 vége közé nyúlik be. Ennekfolytán a 13a váltólap rögzítve van a szögállásában és bármilyen irányban csak a 38 csavarrugó visszahúzó erejével szemben forgatható el. A 13a váltólapon fekszik fel a hasonlóképpen lap alakú 6 vonószerv befogó; ez az 50 furatán keresztül szintén a 40 tengelycsapra van felfűzve és lengően felerősítve. A 34 vonószerv 14 vonóhuzalját a 6 vonószerv befogó vonalkázottan rajzolt 52 kerületi hornyába fektetjük. A 14 vonóhuzalt a 6 vonószerv befogó 56 bevágásában az 54 gyorskapocs tartja. A 6 vonószerv befogó elállítását a váltóbütyökként kiképzett és a 13a váltólapból kivágott és kihajlított 13b nyelvvel lehet foganatosítani. A 13b nyelv a 6 vonószerv befogó 6a ütközőfelületével van kapcsolatban. A 6 vonószerv befogón a 18, 20, 21 bevágásokkal ellátott 58 váltókulissza van. A váltókulisszának ezek a 18, 20, 21 lépcsős bevágásai a 60 tengelycsap körül lengő 5 kilincs 19 ütközőfelületével kerülnek kapcsolatba, amely 5 kilincset a 4 kilincsrugó szorít az 58 váltókulisszához. A 4 kilincsrugó eközben a 36 hátlap kinyúló 62 lapkájára támaszkodik. Az 5 kilincs a 13a váltólap 64 bütyökfelületével is kapcsolatban áll. A 6 vonószerv befogót a sebességváltó-agyban (1. 1. ábra) levő 15 visszahúzórugó hatása alatt alatt álló 14 vonóhuzal tartja megfeszítve, mely 6 vonószerv befogó az 5 kilincsre támaszkodik. A 13 sebességváltókar a 13b váltóbütyökkel a 6a ütközőfelületre nyomást gyakorol, ha az óramutató irányában elforgatjuk; ezalatt az 5 kilincs egymásután beugrik a 18, 20, 21 bevágásokba. Ha viszont az óramutató járásával ellenkező irányban fordítjuk el a 13 sebességváltókart, ak-