147582. lajstromszámú szabadalom • Kontrafékes többsebességű kerékpáragy

2 147.582 irányban forgatja a —32— vájatot, amelybe belenyúlik a —8— belső fogazású kereket körülvevő —20— dörzsrugó. Az ábra szerint jobbra a —12— menesztőgyűrűn a tengelyirányú —26— körmök vannak, amelyek a —13— csapágycsésze körmeivel állanak kapcsolatban. A —13— csapágy csésze szilárdan kapcsolódik a —14— agyhüvellyel, mégpedig ebben az esetben úgy, hogy azzal szilárdan egybe van csavarozva. A 6. ábrán láthatjuk, hogy a —26— kapcsoló, amely a —12— menesztőgyűrű és a —13— csapágycsésze között van, nem tengelyirányú körmök segítségével működik, hanem sugárirányú —35— körmökkel és az ezeknek megfelelő —36— vájatokkal. A —26— kapcsoló körmei között „játék" van, amelyet a 3. ábrán az, —a— szög ad meg. Az —a— szög meghatározza a körmöknek a —33— és —34— ütköző élei közötti távolságát. Ez legalább' akkora, mint a —29-— és a —31— 'kilincséé zárómű —31— fogainak fogtávolsága (lásd az 5. ábrát). Az —5— belső hajtószerven a —16— laposmenet vezeti a —15— fékkónuszt, amely kapcsolatban áll a —17— fék dob (fékköpeny) belső kúp alakú felületével. A —15— fékkónusznak az ábra szerint balra eltolásával a —17— fékköpenyt sugárirányban kifelé hajlítjuk és a —14— agyhüvelybe szorítjuk. A —15— fékkónuszt az —5— belső hajtó szerv elforgatásával a —16— laposmenet segítségével toljuk el. Az 5. ábrából látható, hogy az —5— belső hajtószerven —29— kilincsek vannak, amelyeknek a —14— agyhüvely belső kerületén elhelyezett —31— fogakkal kell kapcsolódniok. A találmány szerinti szerkezet a következőképpen működik: 1. Gyonsmenet A hajtáskor gyorsmenetben (1. ábra) az erő a rögzített —1— fogaskoszorúról kiindulva a külső —2— hajtószerven keresztül a —3— menesztőre hat. Ez utóbbi a két —4— csapon keresztül hajtja a bolygókerék-hordozóként kialakított belső —5— hajtószervet. A hajtási oldalon levő fordulatszámot a bolygókerekes hajtómű megnöveli. A bolygókerekes hajtómű a következőkből áll: a —7— tengelyen levő, állandóan szilárdan álló —6— központi fogaskerékből (napkerék), a bolygókerékhordozóként szereplő belső —5— hajtószervből és a nagy —8— belsőfogazású kerékből. A belső —5— hajtószerv forgása következtében a —6— napkeréken legördülő kis —9— bolygókerekek a nagy —8— belsőfogazású kereket nagyobb fordulatszámmal hajtják, mint a külső —2— hajtószervnek, és így az —1— fogaskeréknek a kerekei. A nagy —8— belsőfogazású kerék a —10— zárókilincstartó-szervvel kapcsolódik. A forgómozgás a két —11— zárókilincsen, a —:12— menesztőgyűrűn és a —13— csapágy csészén megy át a —14— csapágyhüvelyre. Fékezéskor (1. ábra) a pedálok visszafelé fordításakor az erő az —1— fogaskoszorútól kiindulólag a —2— hajtószerven keresztül a —3— menesztőre hat, amely az —5— belső 'hajtószervet forgatja. Ekkor a —15— fékkónusz a —16— menet segítségével a —17— fékköpeny felé mozog, és így a —17— fékköpeny a —14-— agyhüvely furatának falához szorul. Szabadonfutaskor gyorsmenetben (1. ábra) az —1— fagaskoszorú forgómozgása megszűnik, és az agy egész belső berendezése áll, a —14— agyhüvely pedig a —13— csapágy csészével és a —12— menesztőgyűrűvel együtt a két —18, —19— golyósoron tovább forog. A —20— dörzsrugó, amely a —12— menesztőgyűrű —32— hornyába nyúlik, eközben a —8— belsőfogazású kei-éken csúszik és a —10— zárókilincstartó szervvel szemben elforgatja a —12— menesztőgyűrűt. 2. Normális menet A normális menetsebességet (hajtási helyzetben) úgy állítjuk be, hogy középállásba hozzuk az ábrán nem szereplő kapcsolókart. Ekkor a —7— üreges tengelyben levő —21— vonórudacska segítségével a —22—, —23— tolótömböket, amelyek a —3— menesztőt oldalról körülveszik eltoljuk a —38— rugó hatása ellen úgy, hogy a —3— menesztő a nagy —8— belsőfogazású kerékkel fedésbe kerül és azzal kapcsolódik. Az erő megint az —1— fogaskeréktől kiindulólag, a külső —2— hajtószerven keresztül hat a —3— menesztőre, amely a külső hajtószerv —24— vezetékében hosszirányban eltolva közvetlenül hajtja • a —25— ütköző segítségével a nagy —8— belső fogazású kereket. Ekkor a —9— bolygókerekek üresjárásban keringenek a —7— tengely —6— napkereke körül. Így a hajtómű szabadon fut. A —10— kilincstartón levő —11— zárókilincsek kapcsolódnak a —12— menesztőgyűrű fogaival és ezeken keresztül hajtják a —12— menesztőgyűrűt, a —26— kapcsolót, a —13— csapágy csészét, és ezzel a —14— agyhüvelyt. A —10— zárókilincstartót a belsőfogazású kerék —27— hornyaiban eltolhatjuk és a —28— körmök segítségével a —8— belső' fogazású kerékkel összekapcsolhatjuk. A —29— kilincszárművet, amely a belső —5— hajtószerven van, a többi alkatelem forgás közben ugyanúgy elhagyja, mint az a gyorsmenetben- történik. Normális •menetsebesség. Fékhelyzet A féket a pedálok visszafelé forgatásával hozzuk működésbe. Ekkor az —1— fogaskerék a külső —2— hajlóiszervével a —3— nienesztőin, a nagy —8— belsőfogazású keréken, a belső —5— hajtószerven levő a —9— bolygókerekeken és a —16— meneten keresztül a —15— fékkónuszra hat. A fékkónuszt a menet segítségével tengelyirányban eltolja és ezzel a —17— fékköpenyt a —14— agyhüvelynek szorítja. Normális menetsebességek. Szabadon futás Szabadonfutáskor az —1— fogaskoszorú nem forog, és az agy belső szerkeziete is áll, ezzel szemben a —14— agyhüvely a —13— csapágycsészével és a menesztővel együtt a két —18—, —19—, golyósoron forog. A —20— dörzsrugó akkor a —8— belsőfogazású keréken csúszik és ezáltal a —12— menesztőgyűrű a zárókilincstartó szervvel szemben elfordul. 3. Hegymenet A hegymenetben, hajtáskor a —3— menesztőt a —21— vonórudacska a —10— küincstartó-szervvel együtt a —37, —38—, rugó hatásával szemben