147582. lajstromszámú szabadalom • Kontrafékes többsebességű kerékpáragy

Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.582. SZÁM 63. k. 13—21. OSZTÁLY — FI—156.' ALAPSZÁM Kontrafékes többsebességű kerékpáragy Fichtel & Sachs A. G. Schweinfurt/Main (NSZK) Feltaláló: Schwerdhöfer Hans Joachim szerkesztő, Schweinfurtban A bejelentés napja: 1959. október 9. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. december 13. Ismeretesek a kontrafékes többsebességű kerékpáragyak. Az agyak agyhüvelyből, az ezen belül elhelyezett bolygókerekes hajtóműből és két kiüncses szerkezetből állnak. A kilincses szerkezetek közül az egyik, amelyet a fék kónusz tart, az agyhüvelybe belenyúlik, a másik pedig a be- vagy kikapcsolás céljából az agyhüvelyben tengelyirányban eltolható. Az ilyenfajta agyaknál előfordulhat az, hogy a kontrafék használata után a tengelyirányban eltolható zárókilincsek (amelyeket a következőkben 11-el jelölünk) kapcsolódnak a —14— agyhüvely, illetve a —12— menesztőgyűrű fogaival, úgyhogy a pedál hátranyomása után ugyan bekövetkezik a fékezés, utána azonban a fék nem oldódik. E hibának a kiküszöbölése céljából megkísérelték a zárókilincsek oldását oly módon foganatosítani, hogy ,,játék"-ot, szabad mozgást hagynak, az alkatrészeknek az agyszerkezetben. E szerkezetek azonban igen bonyolultak, és drágítják az agy elő1

éllítását. A találmány szerinti megoldásban ezt a „játék"ot nem a —14— agyhüvely és a —11— zárókilincsek között, hanem a —14— agy és a —12— menesztőgyűrű között alkalmazzuk. A menesztőgyűrű a -—26— kapcsoló révén kapcsolódik az agyhüvellyel, illetve a —14— aggyal, ez a „játék" legalább olyan nagy, mint amilyen a másik zárókilinesmű —31— fogai közötti távolság. A rajzok a találmány szerinti agy egyik kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra az egyik agyfélnek tengelyirányú metszete, a 2. ábra az A—B egyenes mentén való metszet -az 1. ábra szerint, a 3. ábra az 1. ábra szerinti agy metszete a C—D egyenes mentén fékező helyzetben, a 4. ábra az 1. ábra szerinti agy 'metszete a C—D egyenes mentén hajtó helyzetben, az 5. ábra az I—K vonal mentén az 1. ábra metszete, a 6. ábra metszetben szemlélteti az 1. ábra szerinti agyat az A—B egyenes mentén, amikor is azonban a —12— menesztőgyűrű és a —13— csapágycsésze közötti kapcsolónak más a kiviteli alakja. Az agy a következőből áll: a —14— agyhüvely, amely az egészet körülfogja, és amely a —18— és —19— golyósor révén az egyik oldalon a —2— hajtószerven, a másik oldalon pedig az agynak a —40— szilárdan álló részén van ágyazva, a —2— hajtószerv az —1— láncfogaskerékkel, amelyet a kerékpárlánc hajt. Az 1—1— fogaskeréken tengelyirányban a —24— körmök illetve hornyok vannak, amelyeknek a vége a tengelyirányban eltolható —3— menesztővel kapcsolódik. A —3— menesztőt részlegesen körülfogják a —22— és —23— tolótönifoök, amelyekre a —38— rugó hat. A —3— menesztő eltolását a —21— vonórúddal foganatosíthatjuk, amelyet a —41— vonószerv működtet. A —3— menesztő az 1. ábra szerinti baloldalon az —5— belső hajtószerv két csapjával kapcsolódik. Jobbra tolással a —3— és —4— alkatelemek közötti kapcsolatot megszüntethetjük. Az —5— belső hajtőszerven vannak elhelyezve a —9— bolygókerekek, amelyek a —7— tengelyen szilárdan, felerősített —6— fogaskerékkel kapcsolódnak. A —9— bolygókerekek ezenfelül még kapcsolódnak a —8— belsőfogázású kerék fogaival is. Ezt a belsőfogázású kereket az ábrán a tengelyirányú jobboldali —27— vajatokkal ellátva'látjuk, amelyekkel a —10— zárókilincstartó-szervnek a —28— körmei kapcsolódnak. Van ezenfelül a —8— belső fogazású keréknek a —10— zárókilincs tartó szerv felé fordított oldalán a —2— ábrából kivehető —25— ütközője is. A —10— zárókilincstartó-szervre nyomást fejt ki a —37— rugó, amely igyekszik azt az 1. ábra szerint balra eltolni. A —10— zárókilincstartó-szerven vannak a —11— zárókilincsek, amelyek fogaikkal a —12— menesztőgyűrű belső kerületével állanak kölcsönhatású kapcsolatban. A —12— menesztőgyűrű az ábra szerinti bal