147435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vakcinák előállítására

4 147.435 Ebből a táblázatból látható, hogy a normális lárvákkal történő fertőzést megelőzően a besugárzott lárvákkal történt fertőzés olyan mértékű immunitást ad az állatoknak, amely védelmet nyújt nekik a későbbi fertőzéssel szemben. 3. példa: Négy, egyenként 50 g súlyú patkányt a Nippostrongyilus muris 900 lárvájával oltottunk be. A lárvákat előzőleg 20 mp-ig sugároztuk be, 8 cm távolságról, a higanygőzlámpával. Hasonlóan kezelt lárvákkal 7 nappal később ismét, beoltottuk a patkányokat. 14 nap elteitével (a második beollástól számítva) ezeket a patkányokat, valamint a 4 ugyanilyen korú beoltatlan patkányokból álló ellenőrző csoport állatait is két adag beféniumbromiddal kezeltük (520 mg/kg), az állatok beleiben esetleg jelenlevő kifejlett férgek eltávolítása végett. Ugyanakkor valamennyi patkányt 4000 normális lárvával fertőztünk meg. 7 nappal később az összes patkányokat felboncoltuk és hígításos módszerrel megállapítottuk a vékonybélben jelenlevő férgek számát. A III. táblázatban összefoglalt eredmények azt mutatják, hogy azok a patkányok, amelyek előzőleg két oltást kaptak a besugárzott lárvákkal, csaknem teljesen immúnissá váltak a további fertőzéssel szemben. III. táblázat A boncoláskor tal; Sit kifejlett férgek száma Iliim unizált patkám /ok Eli enőrzö csoport Patkány férgek száma fór gek száma 1. 60 2120 2. 50 3270 3. 10 2270 4. 0 2770 átlag 30 2610 az ellenőrző csoport %• iában 1,2 100 4. példa: Elmeri a tenella oocystámak csoportjait vízben szuszpe.ndáltuk és a szuszpenziót ,,Perspex:

' tálkába helyeztük, 1 cm rétegvastagságban. A tálkát oly módom helyeztük a higanygőz-lámpa alá, hogy fenekének belső felülete 11,3 cm távolságban legyen a sugárzás forrásától, majd egy-egy szuszpenziót 32, 16, 8, 4 ill. 2 mp-ig sugároztunk be, 10 csoport csirkét egyenként 5000 vagy 100 OQ0 besugárzott oocystával, 2 további csoport állatait pedig 5000 és 100 000 besugárzatlan oocystával oltottuk be. Ezután a nyolcadik napon valamennyi állatnak egy 100 000 besugárzatlan oocystából álló fertőző adagot adtunk be, ugyanúgy kezeltünk ezen kívül még egy ellenőrző csoportot is, amely eddig még semmilyen kezelést nem kapott Az egyes csoportokba tartozó csirkék átlagsúlyát és mortalitási arányát csoportonként az alábbi IV. táblázatban foglaltuk össze. ÍV. táblázat kezdeti fertőző adag átlagos súly kezdeti mortalitási arány fertőzés utáni mortalitási arány csoport kezdeti fertőző adag besugárzás időtartama mp 0 nap 8 nap 15 nap kezdeti mortalitási arány fertőzés utáni mortalitási arány A 5 000 32 85 160 213 0/18 5/18 B 5 000 16 84 156 235 0/18 1/18 C 5 000 8 84 154 226 0/18 1/18 D 5 000 4 85 156 248 0/18 0/18 E 5 000 2 85 140 248 2/18 0/16 F 5 000 0 87 141 234 2/17 0/15 G 100 000 32 87 162 259 0/17 0/17 VT in 100 000 16 86 133 233 0/17 0/17 1 100 000 8 86 131 238 '5/18 0/13 j 100 000 4 84 103 197 11/18 0/7 K 100 000 2 85 113 199 9/18 0/9 L 100 000 0 84 124 231 9/18 0/9 ellenőrző cs. — — 17/25 Az A-tól az E-ig terjedő csoportokban, amelyekben az állatokat 5000 besugárzott oocystával kezeltük, elhullás csupán az E csoportban történt, ahol a sorozat legrövidebb idejű, csupán 2 mp-es besugárzást alkalmaztuk; ez azt mutatja, hogy az ilyen rövid idejű sugáradag nem elegendő ahhoz, hogy változást idézzen elő az oocystákban; e csoport eredménye igen megközelíti az F ellenőrző csoportét (amelyben az állatok 5000 besugárzatlan oocystával lettek beoltva). A 100 000 besugárzatlan oocystát tartalmazó fertőző adagnak az A—F csoport túlélő állatainak való beadása után főként a B, C, D, E és F csoportokban volt immunitás kimutatható az újrafertőzéssel szemben. Az A csoportban a 32 mp-es besugárzás túlságosan nagymérvű károsító hatást fejtett ki az ooeystákra ahhoz, hogy akár a kezdeti fertőzés folytán betegság fejlődjék ki, akár immunitás alakulhasson ki az erős fertőzéssel szem/ben. Az ennél rövidebb időtartamú, 16, 8 és 4 mp-es besugárzás a B, C és D csoportban elegendő volt ahhoz, hogy az oocystákat annyira legyengítse, hogy letalis hatású fertőzés már ne lépjen fel a kezdeti adag hatására. Az erős fertőző adag következtében kismértékű mortalitás volt tapasztalható a 3 és C csoportban, ahol a besugárzás 16 ill. 8 mp időtartamú volt. A csupán 4 mp besugárzással kezelt D csoportban az erős fertőző adag következtében elhullás egyáltalán nem volt, e csoportban az immunitás teljesnek látszik. Úgylátszik tehát, hogy az 5000 besugárzott oocystából álló adag esetében a vakcina készítése szempontjából legelőnyösebb besugárzási időtartam 4 és 16 mp között van. Fia a G—K csoportokkal kapott eredményeket