147435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vakcinák előállítására

147.435 5 értékeljük ki hasonló módon, amely osoportokban 100 000 besugárzott ooeystát adtuk az állatoknak vakcinaként, azt tapasztaljuk, hogy a vakcina-adag­ban jelenlevő oocysták számának megnövekedése szükségessé tette magasabb besugárzás-szint alkal­mazását ahhoz, hogy az állatoknak védelmet nyújt­sunk a kezdeti adag letalis hatásai ellen és teljes védelmet nyújtsunk a 100 000 besugárzatlan oocys­tát tartalmazó erős fertőző adag beadása esetére. így a G és H esoportakban, ahol a besugárzási idő­tartam 32 ill. 16 mp volt, egy csirke sem hullott el az ilyen adagok beadása után. Az I, J és K csoportokban azonban viszonylag nagyfokú mora­litás volt tapasztalható a kezdeti besugárzott adag után, bár a túlélők teljes védelmet élveztek az erős fertőző adaggal szemben. A különböző csoportbeli csirkék súlygyarapodá­sának ösiszehasionlítása azt mutatja, hogy a legki­elégítőbb feltételek a D és G osoportokban állot­tak fenn. Így tehát a fenti kísérlet alapján úgylátszik, hogy a vakcina készítése szempontjából előnyös besugárzási időtartam növekszik az immunizáló adagban jelenlevő oocysták számának növekedésé­vel. E kísérlet eredményei alapján lehet követ­keztetni, hogy az Eimeria tenella által okozott csirke-coccidiosis ellen védő, élő, besugárzott vak­cina jól készíthető ennek az organizmusnak a spórázó oocystáiból ibolyántúli besugárzás útján; az így készített vakcina szájon át adható be az ál­latoknak. 5. példa: Kísérletet végeztünk borjaknak a Dictyocaulus viviparus ibolyántúli sugarakkal besugárzott lárvái­val való fertőzése útján; azt tapasztaltuk, hogy a lárvák száma a borjak ürülékének 1 g-jában sok­kal kisebb volt azoknak a borjaknak az esetében, amelyek 8, 16 ill. 24 mp időtartamú ibolyántúli besugárzással kezelt 3000 lárvával lettek megfer­tőzve, mint a 3000 besugárzatlan lárvával kezelt borjak esetében. Amikor a borjaknak 30 nappal a besugárzott lárvákkal való kezelés után 6000 nor­mális, begugárzatlan lárvát tartalmazó fertőző adagot adtunk, a lárvák nagyobb számban való ki­ürítése már nem volt tapasztalható; ugyanezt ta­pasztaltuk abban az ellenőrző csoportban is, amely­ben a borjakat előzőleg besugárzatlan lárvákkal kezeltük. Arra lehet tehát következtetni, hogy a Dictyocaulus viviparus besugárzott lárváiból álló vakcina beadása útján olyan immunitást érhetünk el, amely egyenértékű az ellenőrző csoport állatai­nak beadott normális, besugárzatlan lárvák által előidézett immunitással. A besugárzott lárvákkal kezelt borjak egyikében sem fejlődtek ki a tüdő­íérgesség klinikai tünetei, ugyanígy nem fejlődött ki tüdőférgesség a fertőző adag beadása után sem, a csoportok (beleértve az ellenőrző csoportot is) egyikében sem. 6. példa: A Dictyocaulus viviparus fertőző lárváit vízben szuszpendáltuk, 8000 lárva/30 ml koncentrációban, majd a szuszpenziót „Perspex" tálkában, higany­gőzlámpával besugároztuk. A tálka fenekének bel­ső felülete 8 am távolságra volt a kisülési cső kö­zéppontjától, a szuszpenzió x rétegvastagsága 1 cm volt. A lárvákat szájon át adtuk be borjaknak, 150— 200 ml vízben szuszpendálva. A Dictyocaulus viviparus fertőző lárváinak 6 adagját 64, 32, 16, 8, 4 ill. 0 mp időtartamú besu­gárzással kezeltük, majd 6 pár borjúnak adtuk be a lárvákat, egy-egy borjú 4000 lárvát kapott. Ez­után megszámoltuk a borjak ürülékében megjele­nő Dictyocaulus viviparus lárvákat; e lárvák szá­mát tekintettük a tüdő fertőzöttségi foka mérőszá­mának. A beoltás utáni 30. napon három borjút leöltünk. Az a két borjú, amely besugárzott vak­cinát kapott — az egyik 64 mp-es, a másik 16 mp­es időtartamú besugárzással — férgektől mentes tüdejű volt. A harmadik borjú besugárzatlan fer­tőző lárvákkal volt kezelve, ennek tüdejében 630 férget találtunk. A vakcinával kezelt többi borját, valamint há­rom vakcinával nem kezelt borját is, a 37. napon 8000 besugárzatlan fertőző lárvát tartalmazó adag­gal kezeltünk. Ezután a fentihez hasonló módon számláltuk a borjak ürülékében megjelenő Dictyo­caulus viviparus lárvákat, az állatok elhullása ill. leölése után pedig megszámláltuk az állat tüdejé­ben található férgeket is. E kísérlet eredményeit az V. táblázatban foglal­tuk össze. V. táblázat Nap A lárvák száma 1 g. ürülékben, ill. boncoláskor a tüdőben talált férgek száma 64 mp a besugárzás időtartama 32 mp | 16 mp mp 4000 besugárzott lárvával beoltva 7 0 0 21 0 0 23 0 0,2 25 0 0 28 0 0 30 0 0 32 leölve, 0 35 íeregmentes 1.0 •o 0 0 0 0 0 0,4 1,3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0,2 0 0 0 0 0 0,1 0 0,3 0 leölve. 0 íéreginenlcs 1,3 0 0 0 0,1 0 0,1 0,6 0 0 0 0,1 0,1 0 1,7

Next

/
Thumbnails
Contents