147435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vakcinák előállítására
147.435 3 dolások alapján úgy látszik, hogy a 250 és 270 milimikron közötti hullámhosszú sugarak különösen hatásosak. Számos organizmus esetében a rezonanciás típusú higanygőzlámpa által kibocsájtott 253,7 millimikron hullámhosszú sugárzás: igen jól 'alkalmazható; az olyan lámpa, amely sugárzásának nagy részét ezen vagy ehhez közeleső hullámhosszon bocsátja ki, gyakorlatilag igen sok esetben teljesen megfelelő a besugárzás céljaira. A •besugárzandó organizmusok bármely olyan közegben szuszpendálhatók, amely nincsen káros hatással az organizmusok életképességére és nem áthatolhatatlan az alkalmazott sugárzás számára. A fentiek alapján tehát a jelen találmány tárgyát elsősorban állatgyógyászati vakcinák olyan előállítási eljárása képezi, amelyben a gazdaállatban immunitást kiváltó metazoa vagy protozoa endoparazita legyengításe 313 millimikrannál rövidebb hullámhosszú ibolyántúli sugárzás szubletális adagjával való besugárzás útján történik. A találmány további tárgyát az; ilyen eljárással készült állatgyógyászati vakcinák képezik. A találmány közelebbi megvilágítása az alábbi példák segítségével történik. Valamennyi példa szerintii kísérleteink során U-alakú kvarc kisülési csővel felszerelt „Hanovia" higanygőzlámpát használhatunk az ibolyántúli sugárzás forrásaként. A lámpa sugárzásának 80%-ot meghaladó része a 253.7 millimikronos rezonancia-tartományban került kifoocséjtásra. A lámpa összteljesítménye — uraniloxalát (0,001 mól) és oxálsav (0,005 mol) oldatot tartalmazó kvantométerrel mérve —• a kisülési cső középpontjától 8 cm távolságban 2,18 • 10!5 kvantum/cm l2 /mp volt. 1. példa: Annak meghatározása végett, hogy milyen mértékű besugárzás szükséges a lárvának vakcina készítésére alkalmas! mérvű legyengítéséhez, bi kísérletet végeztük el. A Nippostrongylus muris fertőző lárváit —amelyeket megfertőzött patkányok ürülékébein talált petékből nyertünk ki — 20 000 lárva/ml koncentrációban vízben szuszpendáltük. E szuszpenzió meghatározott részeit „Perspex" tálkába helyeztük és higanygőz lámpa alatt 32, 18, 8, 4, 2 és 0 mp időtartamú sugárzásnak tettük ki. A szuszpenzió rétegvastagsága minden esetiben kb. 4 mm volt, a tálka fene-kének belső felülete pedig 8 cm távolságban volt a sugárforrástól. A besugárzás befejezte után a szuszpenzió koncentrációját 5000 iárva/ml-re állítottuk be, e szuszpenzió fertőző adagja szubkután inokuláció esetén 0,1 •ml. A különböző ideig besugárzott szuszpenziók 'mindegyikével 6—6 patkányt fertőztünk meg. A patkányokat 7 nap múlva felboncoltuk és a vékonybélben talált kifejlett férgeket közvetlenül megszámoltuk. A besugárzásinak a lárvák életképességére kifejtett • hatását oly módon állapítottuk meg, hogy a különböző ideig besugárzott lárvákból kifejlődött férgek számát, összehasonlítottuk azoknak a férgeknek a számával, amelyek a besugárzatlan lárvákból fejlődtek ki az ellenőrző csoport állataiban; az ellenőrző csoport esetében a sugárzás életképességet gátló hatását 0%-nak, a 32 mp-ig besugárzott lárvák esetében pedig 100%-nak vettük. A kísérlet eredményeit az I. táblázatban foglaltuk össze. I. táblázat A boncoláskor talált férgek száma a besugárzás időtartama mp. patkány 32 16 8 4 2 0 1. 0 18 175 285 287 299 2. 0 17 111 205 239 232 3. 0 12 107 224 273 352 4. 0 20 136 174 265 225 5. 0 24 152 217 280 265 6. 0 20 110 259 — 263 átlag 0 19 132 227 269 273 az ellenőrző csoport %-ában • 0 7 48 83 99 100 a gátlás %-a 100 93 52 17 1 0 2. példa: A Nippostrongylus muris fertőző lárváit, amelyeket a fertőzött patkányok ürülékében talált petékből nyertünk ki, 20 000 lárva/ml koncentrációban vízben szuszpendáltük. Ezt a szuszpenziót egy „Perspex" tálkába helyeztük 1 cm rétegvastagságban, majd higanygőz-lámpa alatt 20 mp-ig besugároztuk. A tálka fenekének belső felülete 8 cm távolságban volt a sugárforrástól. 4 patkány mindegyikének összesen 1800 besugárzott lárvát adtunk be szubkután injekció útján, 4 egymásutáni adagban, 7 napi időközökkel. A kezdeti adag 120 lárva volt, a második adag 240 lárva, a harmadik 480 lárva, a negyedik pedig 960 lárva. Egy 5 patkányból álló ellenőrző csoportban az állatokat nem fertőztük a kísérlet e szakaszában. Az utolsó fertőző adag beadása után 16 nappal valamennyi patkánynak — tehát a fertőzetlen ellenőrző csoport állatainak is — egy patkányonként 4000 besugárzatlan lárvát tartalmazó fertőző adagot adtunk be egyetlen szubkután injekcióval, majd ezt követően 15 órán belül két orális adag (600 mg/kg) benziídimetil-2-fenoxietilammóniiirnjodidot (befénium jodid) adtunk az állatoknak, abból a célból, hogy megtisztítsuk őket a kezdeti fertőzésből származó kifejlődött férgektől. (Ismeretes ugyanis, hogy a beféniumsók nincsenek hatással a Nippostrongylus muris hisztotrof alakjaira és nem gátolják a normális lárvák későbbi kifejlődését a megfertőzött patkányokban.) 8 nappal e fertőzés után valamennyi patkány boncolásra került, és meghatároztuk a patkányok beleiben jelenlevő férgek számát. Az eredményeket az alábbi II. táblázatban foglaltuk össze. II. táblázat Immunizált patkányok Ellenőrző csoport Patkány férgek fejlődés száma %-ban férgek száma fejlődés %-ban 1. 0 0,00 1,480 39.00 2. 30 0,75 1,790 44,75 3. 40 1,00 1.390 34,75 4. 30 0,75 1,600 40,00 5. — — 1,950 48,75 átlag 25 0,63 1.660 41,45 az ellenőrző csoDort % -ában 1,5 100
