147435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vakcinák előállítására

2 147.435 nek elő a gazdaállatban és amelyek immunitás! reakció kiváltására képesek olyan érteleimben, hogy a gazd'aállat az egyszer lezajlott fertőzés után immúnissá vagy legalábbis kevésbé érzékennyé válik az ugyanilyen vagy rokon parazitákkal történő újabb fertőzéssel szemben. Másodszor szükséges az is, hogy az illető organizmus olyan élő állapotban legyen hozzáférhető! vagy tenyészthető, amely állapotában felhasználható az ibolyántúli sugárzásinak való kitételére és oly hosszú ideig való tárolásra, amely elegendő az élő vakcina elkészítésiére és a felhasználóhoz való juttatására. Számos parazita-szervezet életfolyamata olyan ciklusokban játszódik le, amelyek során a szervezet több morfológiailag és fiziológiailag különböző állapoton megy át; ennek során rendszerint van egy olyan szakasz, amelyben az illető organizmus betegségokozó hatását kifejti, és van egy másik, ún. inváziós szakasz, amelyben az organizmusnak a gazdaállat szerveeztébe való átvitele, tehát a fertőzés megtörténik. Rendszerint a parazitának ez az utóbbi életszakasza a legalkalmasabb a besugárzott élő vakcinának a találmány szerinti eljárással való elkészítésére. így pl. Dictyocaulus viviparus az a parazita, amely a háziállatok tüdőférgességét okozza. Ennek az organizmusnak az életciklusa a követikező: A fertőző lárvák a legelők növényzetén vannak jelen, az állat ezeket lenyeli, majd a lárvák keresztülhatolnak az; állait bélfalán, a nyirokcsomókba vándorolnak, majd a nyirokrendszerem keresztül az állat vénarendszeirébe jutnak. Innen a vérárammal a tüdőbe kerülnek, ahol áthatolnak az alveolusok falán és folytatják fejlődésükét a tüdő légj áramaiban, itt alakulnak át kifejlett alakjukba. Ha az ily módon megfertőzött állat kigyógyul a fertőzésből, természetesen immunitás alakul ki benne az újrafertőződéssel szemben. A kifejlett paraziták által termelt petéket vagy lárvákat a gazdaállat felköhögi tüdejéből, majd lenyeli azokat. így ezek keresztülhaladnak az állat belein és az állat ürülékével együtt kiürülnek, az első életszakasiziban levő lárvák alakjában. A lárvák további fejlődése a fertőző életszakaszig a gazdaállat szervezetén kívül folyik le. Kísérleti célokra szolgáló lárváikat Ba ermann jól ismert módszere szerint nyerhetünk a következőképpen: Az első életszakaszban levő lárvákkal fertőzött állati ürüléket egy finomszövetű szitába helyezzük és ez utóbbit egy 'megfelelő méretű tölcsér nyílásába állítjuk be. A tölcsért vízzel töltjük meg annyira, hogy a víz szintje elérje a szitán levő ürülék alsó felületét. Az így összeállított készüléket 24 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezalatt az idő alatt az aktív első életszakaszbeli lárvák ki fognak vándorolni az ürüléktömegből, a szita nyílásain keresztül és leülepszenek a tölcsér alul zárt nyakának fenekére. A 24 órai időszak elteltével a koncentrálódott lárva-üledéket leeresztjük a tölcsér nyakából. A lárvákat átmossuk és egy nagyobb vízmennyiségbe visszük át, ebben 7—44 napig hagyjuk őket állni szobahőmérsékleten. Ezalatt lassú légáramot buborékoltatunk a lárvaszuszpenzión keresztül. A 7—14 napi időszak elteltével a lárvák a fertőző életszakaszukig fejlődtek és ekkor már alkalmasak a besugárzás végrehajtására. Eljárhatunk oly módon is, hogy az első életszakaszbeli lárvákat tartalmazó fertőzött ürüléket egy hengerpohárba helyezzük, sima felületű ürülék-tömeg alakjában. A hengerpoharat ezután, egy nagyobb edénybe helyezzük, 'amelynek fenekén kismennyiségű víz van, az egészet pedig üveglappal takarjuk le, nedves légkör fenntartása céljából. A következő 7—14 nap folyamán az első életsza'caszbeli lárvák továbbfejlődnek a fertőző életszak - oa és kivándorolnak az ürüléktömeg felületére. Innen azután begyűjthetők, az: ürülék felületének kismennyiségű vízzel való mosása útján. A lárvák ekkor már alkalmasak az, ibolyántúli besugárzás végrehajtására. A baromfiak coocidiosis néven ismert betegségének fő okozója az; Eimeria tenella nevű parazita. Ezzel a betegséggel a csirkék oly módon fertőződnek meg, hogy lenyelik a már megfertőzött csirkék ürülékével kiürített oocystákat. Ezek az oocysták a vakbél epitheliumában helyezkednék el, ahol többszakaszos fejlődésen mennek keresztül, amely végül is nemspórázó oocysták kifejlődésére vezet; ezeket az állat ürülékével együtt kiüríti és az állaton kívüli további fejlődés során alakulnak át a fertőző, spórázó ooeyötákká. Ez az; a fejlődési szakasz, amelyben az öocyistáfc alkalmasak a besugárzás végrehajtására. A fertőzés által kiváltott betegség lefolyása során a negyedik napon szokott megkezdődni a haemorrhagia fellépése', ekkor vér jelenik meg az állat ürülékébein. Az állat elhullása az: ötödik és hatodik napon következhet be. Az oocysták a 8—10. napon jelenhetnek meg az ürülékben. A betegségből kigyógyuló csirkék immúnisakká válnak későbbi újabb fertőzéssel szemben, a tapasztalatok szerint azonban a fejlődésük elmarad az egészséges állatoké (mögött. A besugárzás céljaira oly módon szerezhetünk oocystáikat, hogy a mesterséges fertőzést követő hetedik napon kivesszük az; állat fertőzött vakbelét, annak szövetét emulgáljuk, majd az emulziót muszlinszö'vetein átszűrjük; a bélszövet szétroncsolt darabjai a szűrőn maradnak, az oocysták pedig keresztülmennek a szűrőn. A szűr ed ékbe került oo'cystákat eentriíugálás és ülepítés útján mossuk és koncentráljuk, majd kb. 500 000 oocysta/ml koncentrációjú szuszpenzi ójukat 1%-os káliumdikromátoldatban tartjuk 72 óra hosszat, 29 C° hőmérsékleten. Ezalatt az oocysták spóráznak és fertőzőkké válnak. Ekkor a káliumkromátot mosással eltávolítjuk és ezután hajtjuk végre a besugárzásit ibolyántúli sugarakkal. A találmány szerinti eljárás végrehajtására alkalmas organizmusok sorába tartozik a Fasciola hepatica is, valamint a szarvasmarhák eysticereosisát és a juhok parazitás gastroenteritiset okozó organizmusok. Azoknak az organizmusoknak az esetében, amelyeknek a vakcinák készítésére való felhasználását az; alábbiakban ismertetjük, az: ibolyántúli sugárzás hatásos hullámhossz-tartománya tapasztalataink szerint 313 millimikron alatt fekszik. A hatásos sugárzás hullámhossza azonban az egyes parazita-fajták esetében különböző lehet; a legkedvezőbb besugárzási feltételek bármely adott parazita esetében egyszerű kísérletekkel könnyen megállapíthatók, az e leírásiban közölt tájékoztató adatok és gyakorlati példák alapján. Elméleti meggon-