147301. lajstromszámú szabadalom • Precíziós függélyveszteglő berendezés

Megjeleni: 1330. július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.301 SZÁM 42. c. 5—25. OSZTÁLY — VE—321. ALAPSZÁM Precíziós függélyveszteglő berendezés Veress Andor oki. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 8. A földalatti méréseknél fontos követelmény a külszíni koordináta rendszerbe való kapcsolás és tájékozás biztosítása. Függőaknán keresztül történő kapcsoló mérés, az aknafüggélyezés, látszólag egy­szerűen megoldható, mert a külszínről az aknán keresztül függőlegesen levetített pontok koordi­nátái azonosak maradnak, és az így előállított mélyszinti pontokból a további földalatti mérések elvégezhetők. A látszólagos egyszerűség ellenére a kapcsoló mérés; végrehajtása nehéz feladat, mert a függőakna méretei miatt az irányt jelentő, le­vetített két pont távolsága 2 m, 4,80 m átm. ese­tében legfeljebb 3—3,5 m lehet és ebből kifolyó­lag már pontonként 1 mm vetítési hiba feltétele­zésével is a levetített irány számítható lehetséges hibája 7,5—5 perc. Ez a lehetséges irányhiba 1 km távolságban már 225—150 cm oldalirányú eltérésit jelent, ami áttörési méréseknél, különösen két irányból hajtott vágatok esetében messze túl van a megengedhető hibahatáron. Ezen számítás alapján a kapcsoló mérés meg­bízhatóságának pontossági követelménye a 0,1 mm hibahatáron belüli vetítés. Aknafüggélyezési módszerek. Általában két pont levetítésével végzik az akna­függélyezést, de különösen Németországban szoká­sos a "3, sőt 5—6 függő használata is. Legtöbb esetben az excentrikus aknafüggélye­zést alkalmazzák, amikor a levetítendő és levetített pontokra vonatkoztatva irányokat és távolságokat mérnek. Nagyobb pontosságot biztosít a centrikus aknafüggélyezés, amikor a pontokon is felállnak teodolittal, s így a kapcsoló háromszögek mind­három szöge mérhető az excentrikus akna függé­lyezés egy szögértékével szemben. A pontok levetítésére többféle módszer van. A legkézenfekvőbb és legtöbbször használatos a tu­lajdonképpeni függélyezés, amikor acél- vagy réz­drótra erősített függővel történik a vetítés. Az általában használt függő súlya 10—20 kg, a drót vastagsága 0,4'—1,0 mm, de mélyebb, főleg 1000 m-en felüli aknáknál a pontosság érdekében 2—400 kg-os függőket és 2—3 mm átmérőjű nagyszilárd­ságú acéldrótot alkalmaznak. A függélyes» drót a rajta levő függővel együtt — tágabb értelemben vett — matematikai ingát képez és a drót minden pontja változó tengely­irányú ellipszist ír le a függő teljes megnyug­vásáig, ami nagyon hosszú időt vesz igénybe. A lengéscsillapítás érdekében a függőt fékező felü­letekkel látják el és a lengő függőt vízzel, olajjal stb. telt edénybe engedik bele. Az; így megállí­tott függővel történő vetítés pontossága eléggé kérdéses és a függő a mérés ideje alatt a leg­kisebb érintésre is azonnal ismét kilendül, s a hosszmérés kellő pontossága éppen ezért nem biz­toisítható. Pontosabb és megbízhatóbb vetítést és megbíz­hatóbb mérési lehetőségeket biztosítanak az ún. függélyveszteglő, berendezések, melyekkel a len­gési ellipszis középpontja, vagyis a levetített pont helye megállapítható és rögzíthető. A frafikus módszereken alapuló, grafit heggyel, vagy fényérzékeny lemezre apró izzólámpával raj­zoló veszteglőknek inkább csak elméleti jelentő­ségük van, mert kizárólag száraz aknában használ­hatók, és pontosságuk — éppen a grafikus meg­oldás miatt — nem kielégítő. ' Nagyabb pontosságot és szélesebb körű felhasz­nálási lehetőséget biztosítanak a numerikus elve­ken alapuló függélyveszteglők, melyeknél két egymásra merőleges, átlátszó üvegskálán leolvas­sák teodolittal egy-egy 5—10 lengésből álló soro­zat szélső értékeit, s a leolvasásokból kiközepelt értékek megadják két, egymásra merőleges ellip­szis-tengely helyét. Az akna alatt általában két, egymásra merőleges irányban nem lehet műszerrel felállni, azért az egy műszerállásból való észlelés érdekében egy 45° alatt elhelyezett tükör van a veszteglőkön és abból leolvasható a teodolit irány­vonalával párhuzamos skála. A pont rögzítése a tükör és skálák állványán fixen elhelyezett, kü­lönböző rendszerű drót, esetleg mérőcsúcs befogó készülékkel történik. A Schmidt-féle, Cséti-féle (selmeczi), a Tárczy—Hornoch-féle függélyveszteg­lők a skáláknak a dróthoz viszonyított elhelyezé­sére, a drótbefogó készülék szerkezetére, a skálák vízszintesbe állítására különböző, egymástól eltérő megoldásokat alkalmaznak. Másik módszer az optikai akinaifüggélyezés, vagyis a pont vagy irány függőlegessé tett távesővel való levetítése. Ennek a módszernek két fő hibalehe-

Next

/
Thumbnails
Contents