147301. lajstromszámú szabadalom • Precíziós függélyveszteglő berendezés
2 147.301 tősége van. A távcső irányvonalának függőlegessé tétele a legérzékenyebb libellákkal, a legprecízebb állító berendezéssel és a legnagyobb gondossággal is legfeljebb + 1 másodperc pontossággal végezhető el, ami 500 m-nél 2,5 mm, 1000 m-nél 5 mm vetítési hibát jelent, a megengedett 0,1 mm hibával szemben. A mérés középhibája az ismétlések által természetesen a fenti 2,5—5 mm-en, de semmiesetre sem.a megengedett 0,1 mm-en belül van. Az aknában állandóan változó levegősűrűség miatt előálló refrakcióból származó ismeretlen nagyságú és irányú hiba viszont még csak nem is csökkenthető, mert a pillanatonként és helyenként más és más sűrűség miatt nagysága nem határozható meg és így korrekció néni lehetséges. Fentiek szerint az optikai aknafüggélyezés egyelőire csak lehetőségnek tekinthető, legalábbis a mai konstrukcióknál és kérdéses, hogy bármilyen, eddig néni ismert módszerrel kiküszöbölhető-e a refrakció hatása. Lehetséges a földalatti mérés tájékozása iránypörgettyűvel is, a legújabb konstrukcióval már 1 perc hibahatáron belül, ami 1 km-en csak 30 cm oldalirányú eltérést jelent, de a berendezés komplikáltsága, a bányában való alkalmazás nehézségei és nem utolsósorban magas ára miatt, legalábbis egyelőre, nem helyettesíti az aknafüggélyezést. A eddigi függélyveszteglők hibaforrásai. A fentebb felsorolt, numerikus veszteglőknél —• ha a lengés megfigyelés lehetőségét nem is zárja ki — de a pontos és a megfigyeléshez szükséges optimális idő alatti észlelést lehetetlenné teszi az aknában zuhogó víz hatása, legalább az esetek 90%-ában. A zuhogó víz a skálákon és tükrön végigfolyik, de még rosszabb hatásúak a nagy magasságból eső, az aknába beépített szerkezeti részeken és szerelvényeken szétfröccsenő vízcseppek, mert így nemcsak felülről kap vizet a berendezés, ami az általában használt ernyőkkel felfogható lenne, hanem minden oldalról és alulról is és ezek ellen az eddigi veszteglőkön semmiféle védőberendezés nincs. A vízcseppek felületén, mint gömbtökrön a megvilágító lámpák képe leképződik és a leolvasás helyén esetleg egyszerre a skála mindkét oldalán ragyogó vízcseppek bizonytalanná, sokszor lehetetlenné teszik a leolvasásokat. Külön meg kell említeni az üvegfelületek és a befogó fémszerkezet találkozó élében (általában a beosztott részen) képződő homorú, összefüggően csillogó és így a leolvasást teljesen bizonytalanná tevő vízfelületet. Minden átlátszó skálájú veszteglőnél megvan ez a víz okozta hibaforrás, akár a drót előtt, akár a drót mögött van a skála és sok esetben vizesebb aknában a tükörből való leolvasás, ahol már 3 felület vízcseppjei zavarnak, egyszerűen lehetetlenné válik. Fentiek miatt az észlelés megszakításával szárazra kell törölni a felületeket (ami a zuhogó vízben — mondhatni — reménytelen feladat) és utána mindkét skálán újból kell észlelnünk, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy a skálákat a törölgetéssel nem mozdítottuk-e el. Az észlelést csak úgy fejezhetjük be megnyugtató eredménnyel, ha mindkét skálán a szükséges 5—10 lengéspárt egyfolytában, közbenső, elmozdulási veszéllyel járó törölgetés nélkül sikerült leolvasnunk. Ezek a vizes aknában mindig szükséges töroigetések legalábbis két-háromszorosára nyújtják az elvileg szükséges észlelési időt és a pontosságot is vezélyeztetik, mert az észlelő, belefáradva a reménytelen ismétlésekbe, végül is megelégszik nem összefüggő, tehát esetleg elmozdult skálán mért eredményekkel. A leolvasási nehézségekhez hasonlóan a zuhogó víz hatása szintén jelentkezik a megvilágítás kérdésében is. A skálák pontos észlelése feltétlenül szükségessé teszi az azonos, állandó irányú, egyenletes fényerejű megvilágítást. A világítás az egyenletes fényű akkumulátoros bányalámpával történik, de a sújtólógmentes bányákban legtöbször csak karbidlámpa áll rendelkezésre, aminek fényét a légáramlat egyenetlenné teszi és a zuhogó víz gyakran eloltja. Az állandóan azonos irányú megvilágítás csak fix állványon elhelyezett lámpákkal lehetséges, de így újabb ácsolás válik szükségessé a veszteglő állványzatán kívül és a szokásos — közel egy egyenesben álló észlelő műszer és veszteglők — elrendezésben a műszerhez közelebbi veszteglő1 skáláit megvilágító lámpák állványai akadályoznák a távolabbi veszteglő észlelését és a lámpa tartó állványzatok ácsolása is újabb időkiesést jelent. Ezért legtöbb esetben a megvilágító lámpát mérősegéd tartja az észlelés tartama alatt, ami általában 2—4 órát tesz ki. Ilyen hosszú ideig zuhogó vízben, esetleg télen, behúzó akna alatt állni nem kívánatos állapot, és ilyen körülmények között nem követelhető meg a lámpa mozdulatlan tartása, tehát nincs biztosítva az azonos, állandó irányú megvilágítás, vagyis a pontos észlelés lehetősége, mert a változó irányú fényben az üvegbe karcolt beosztások nem azonosan látszanak. Két függélyezővel való függélyezést számításba vébe, skálánként 10—10 lengéspár észlelésénél 300 m mély aknánál 80-szor 17 mp-es lengésidővel 22,5 perc és 600 m mély aknánál 80-szor 24,5 mp-es lengésidővel 32,5 perc az észlelendő lengések ideje, melyhez a mérések előkészítése, ácsolatok elhelyezése, a veszteglő beállítására, a kellően nyugodt, vibrálásmentes lengések kivárására, az észlelések alapján megállapított értékekre a pontot jelentő drót vagy mérőcsúcs beállítására legalább 50—60 percet hozzá kell számítanunk, és így is már az optimális észlelési idő 65—95 percre adódik. A víz hatása miatt azonban az optimális idő két-háromszorosát, sőt négyszeresét, vagyis a 2—5 órát is eléri a gyakorlati tapasztalatok szerint az észlelés időtartama. Az átlátszó skála előtt vagy mögött lengő drót képe a vízcseppek fénytörése miatt szaggatott, ugráló mozgásban jelentkezik a távcső látmezejében és a dróton spirálisban lefutó vízcseppek tükrözése bizonytalanná teszik a drót szélének képét, s így az előzőekben tárgyalt víz okozta nehézségekkel együtt a szükséges 0,1 mm pontosságú becslés nem biztosítható. Ez a hibaforrás nagymértékben jelentkezik a Schmidt- és Cséti-féle veszteglőknél, ahol a lengődrót, vastagságának megfelelően, még a skálabeosztást is eltakarja. A függélyezésnél további feladat a lengések észleléséből kiszámított lengési középpont rögzítése, hogy az alsó kapcsolóháromszög szögmérése és hosszmérése elvégezhető légyen.
