147155. lajstromszámú szabadalom • Időtartam kapcsoló óra

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.155. SZÁM 21. c. 28-53. OSZTÁLY — PE—365. ALAPSZÁM Időtartam kapcsoló óra Pető József és Habermayer István, mindketten ser vice vezetők, Budapesten A bejelentés napja: 1959. április 24. A találmány tárgya beállítható időtartamra járó óraszerkezet, amely a kívánt idő lejárta után vala­mely tevékenység beállítására, megszakítására vagy elindítására alkalmas működést, így pl. rete­szelést, kioldást, áram ki-, vagy bekapcsolást stb. végezhet. Ilyen rendeltetésű óraszerkezetek isme­retesek már, melyek általában úgy működnek, hogy az óraszerkezetek valamely hajtó és hajtott tengelyű fogaskerekeinek kapcsolódását a beállí­tott idő lejártakor a hajtott tengelyt hordozó két­karú emelő elforgatásával szakítják meg, vagy be­csappamó kilinccsel, bütyökkel, ill. reteszeléssel ál­lítják le az óraszerkezet működését. Az előbbi ese­tek komplikált és munkaigényes megoldások, utób­biaknál a becsappanó reteszelő szervek kopásokat, fogtöréseket és ebből származó üzemzavarokat okozhatnak. Az óraszerkezetekben alkalmazott rendszerint színes fémből készült kényes fogaskerekek forgá­suk közbeni hirtelen megállításokat, vagy ütés­szerű leállításokat törés veszélye nélkül nem bír­nak ki. A találmány ezen hátrányokat az óraszerkezet járását megszakító szerkezet újszerű megoldásá­val kívánja megszüntetni, mely az eddigieknél egyszerűbb szerkezetű, emellett működésbelileg is haladást jelentő megoldás, mert lehetővé teszi a már beállított időtartamnak lejárta előtti módo­sítását, mégpedig nemcsak csökkentő, hanem új­szerűen növelő értelmű változtatását is. A találmány példaképpeni kiviteli alakját a rajz mutatja. A rajzon az 1. ábra az óraszerkezetet metszetben mutatja, a 2—4. ábrák működési folyamatot magyarázó részletek, az 1. ábrához viszonyítva felülnézetben, nagyobb léptékben. Az óraszerkezet —1— tartólemezében kimun­kált mélyedésben van elhelyezve a —2— hajtó­rugó, mely hajtónyomatékát a —3— tengely köz­vetítésével adja át a —4 és 5— csapágylemezek között elrendezett óraszerkezetnek. A —3— ten­gellyel történik a rugó felhúzása is. A —3— fel­húzó-, ill. haj főtengelyen van a —6— hajtókerék, mely kapcsolódik a —7— fogazott tengellyel, en­nek —7a— fogaskereke a —3 és 9— fogazott ten­gelyek és fogaskerekeik közvetítésével az óraszer­kezeteknél ismeretes —10— gátlókerékkel. E fo­gazott tengelyek a —4 és 5— csapágylemezekben vannak ágyazva, azzal az eltéréssel, hogy a —7— fogaskerék-tengelynek az 1. ábrát,, tekintve, felső tengelycsapja az —5— csapágylemezben kimun­kált hosszúkás —5a— nyílásban el is mozoghat. A fogazott —7— tengely az —5a— csapágynyílás­bani egyik szélső helyzetébe11 kapcsolódik a —6— hajtókerékkel, amint az a 2. ábrán látható. Az —5— csapágylemezhez erősített —11— rugó tá­masztja meg a fogazott —7— tengely csapját és azt a —6— hajtókerékkel kapcsolódó helyzetben igyekszik tartani. A —3— főtengely végén van a —12— kapcsoló­kar felszerelve, mely nyugalmi helyzetében rugal­mas előfeszítéssel a —13— peceknek támaszkodik. Ha a —3— főtengelyt elülső (1. ábrán alsó) végére szerelhető forgatókarral vagy gombbal az órajárás irányában elforgatjuk, eközben a —2— hajtórugót is felhúzzuk. A felhúzás előtti —12— kapcsolókar helyzetét a 3. ábra szemlélteti. A —12— kapcsoló­kart a hajtórugó felhúzásával együtt a 3. ábrán látható helyzetéből balra elforgatva a kívánt le­futási időnek megfelelő helyzetbe beállítva, azt a —2— hajtórugó a —6— hajtókerék révén vissza­felé fogja forgatni a 3. ábrán látható —14— nyilak irányában. A —6— hajtókerék kerületének —6a— ívén a fogazás hiányzik, ill. le van (munkálva. A találmány szerinti óraszerkezet a —3— főten­gely elforgatásával beállított idő lejártával létesíti a rendeltetése szerinti kapcsolási műveletet. A fel­húzás, ill. beállítás a —6— hajtókerék fogazott koszorújának körívén belül tetszőleges időre, ill. szögelfordulásra történhet, majd —14— nyíl irányú visszafelé forgása, ill. lejártát csak addig késlel­teti a —10— gátlószerkezet, amíg fogaskoszorúja végéhez, vagyis kimunkált —6a— ívéhez nem ér, és amely pillanatban e fognélküli szegmens a —7— fogazott tengelyhez ér, megszűnik a kapcsolódás a —6— hajtókerék és a fogazott tengely között. Ek­kor a —2— hajtórugó hatására a —6a— ívpályán felgyorsulva, ezen szakaszon következik be a —12— kapcsolókar működtető munkája, amely megnövelt lendülettel érkezik forgási útjának vé­géhez, úgyhogy hirtelen és nagyobb működtető erőt tud kifejteni, mintha egyenletes szögelfor-

Next

/
Thumbnails
Contents