147155. lajstromszámú szabadalom • Időtartam kapcsoló óra

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.155. SZÁM 21. c. 28-53. OSZTÁLY — PE—365. ALAPSZÁM Időtartam kapcsoló óra Pető József és Habermayer István, mindketten ser vice vezetők, Budapesten A bejelentés napja: 1959. április 24. A találmány tárgya beállítható időtartamra járó óraszerkezet, amely a kívánt idő lejárta után valamely tevékenység beállítására, megszakítására vagy elindítására alkalmas működést, így pl. reteszelést, kioldást, áram ki-, vagy bekapcsolást stb. végezhet. Ilyen rendeltetésű óraszerkezetek ismeretesek már, melyek általában úgy működnek, hogy az óraszerkezetek valamely hajtó és hajtott tengelyű fogaskerekeinek kapcsolódását a beállított idő lejártakor a hajtott tengelyt hordozó kétkarú emelő elforgatásával szakítják meg, vagy becsappamó kilinccsel, bütyökkel, ill. reteszeléssel állítják le az óraszerkezet működését. Az előbbi esetek komplikált és munkaigényes megoldások, utóbbiaknál a becsappanó reteszelő szervek kopásokat, fogtöréseket és ebből származó üzemzavarokat okozhatnak. Az óraszerkezetekben alkalmazott rendszerint színes fémből készült kényes fogaskerekek forgásuk közbeni hirtelen megállításokat, vagy ütésszerű leállításokat törés veszélye nélkül nem bírnak ki. A találmány ezen hátrányokat az óraszerkezet járását megszakító szerkezet újszerű megoldásával kívánja megszüntetni, mely az eddigieknél egyszerűbb szerkezetű, emellett működésbelileg is haladást jelentő megoldás, mert lehetővé teszi a már beállított időtartamnak lejárta előtti módosítását, mégpedig nemcsak csökkentő, hanem újszerűen növelő értelmű változtatását is. A találmány példaképpeni kiviteli alakját a rajz mutatja. A rajzon az 1. ábra az óraszerkezetet metszetben mutatja, a 2—4. ábrák működési folyamatot magyarázó részletek, az 1. ábrához viszonyítva felülnézetben, nagyobb léptékben. Az óraszerkezet —1— tartólemezében kimunkált mélyedésben van elhelyezve a —2— hajtórugó, mely hajtónyomatékát a —3— tengely közvetítésével adja át a —4 és 5— csapágylemezek között elrendezett óraszerkezetnek. A —3— tengellyel történik a rugó felhúzása is. A —3— felhúzó-, ill. haj főtengelyen van a —6— hajtókerék, mely kapcsolódik a —7— fogazott tengellyel, ennek —7a— fogaskereke a —3 és 9— fogazott tengelyek és fogaskerekeik közvetítésével az óraszerkezeteknél ismeretes —10— gátlókerékkel. E fogazott tengelyek a —4 és 5— csapágylemezekben vannak ágyazva, azzal az eltéréssel, hogy a —7— fogaskerék-tengelynek az 1. ábrát,, tekintve, felső tengelycsapja az —5— csapágylemezben kimunkált hosszúkás —5a— nyílásban el is mozoghat. A fogazott —7— tengely az —5a— csapágynyílásbani egyik szélső helyzetébe11

kapcsolódik a —6— hajtókerékkel, amint az a 2. ábrán látható. Az —5— csapágylemezhez erősített —11— rugó támasztja meg a fogazott —7— tengely csapját és azt a —6— hajtókerékkel kapcsolódó helyzetben igyekszik tartani. A —3— főtengely végén van a —12— kapcsolókar felszerelve, mely nyugalmi helyzetében rugalmas előfeszítéssel a —13— peceknek támaszkodik. Ha a —3— főtengelyt elülső (1. ábrán alsó) végére szerelhető forgatókarral vagy gombbal az órajárás irányában elforgatjuk, eközben a —2— hajtórugót is felhúzzuk. A felhúzás előtti —12— kapcsolókar helyzetét a 3. ábra szemlélteti. A —12— kapcsolókart a hajtórugó felhúzásával együtt a 3. ábrán látható helyzetéből balra elforgatva a kívánt lefutási időnek megfelelő helyzetbe beállítva, azt a —2— hajtórugó a —6— hajtókerék révén visszafelé fogja forgatni a 3. ábrán látható —14— nyilak irányában. A —6— hajtókerék kerületének —6a— ívén a fogazás hiányzik, ill. le van (munkálva. A találmány szerinti óraszerkezet a —3— főtengely elforgatásával beállított idő lejártával létesíti a rendeltetése szerinti kapcsolási műveletet. A felhúzás, ill. beállítás a —6— hajtókerék fogazott koszorújának körívén belül tetszőleges időre, ill. szögelfordulásra történhet, majd —14— nyíl irányú visszafelé forgása, ill. lejártát csak addig késlelteti a —10— gátlószerkezet, amíg fogaskoszorúja végéhez, vagyis kimunkált —6a— ívéhez nem ér, és amely pillanatban e fognélküli szegmens a —7— fogazott tengelyhez ér, megszűnik a kapcsolódás a —6— hajtókerék és a fogazott tengely között. Ekkor a —2— hajtórugó hatására a —6a— ívpályán felgyorsulva, ezen szakaszon következik be a —12— kapcsolókar működtető munkája, amely megnövelt lendülettel érkezik forgási útjának végéhez, úgyhogy hirtelen és nagyobb működtető erőt tud kifejteni, mintha egyenletes szögelfor-