147088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés járművek, különösen vasúti kocsik futásminőségére jellemző objektív érték kísérleti megállapítására

2 147.088 bármilyen pályán bármely időpontban végzett méréskor szükségképpen azonos jellegű és a vizsgált jármű futásminőségére jellemző lesz, Ha tehát ezt a kölcsönös mozgást például az azonos irányú gyorsulások viszonyítása útján számszerűen kifejezésre juttatjuk, a vizsgált jármű futásminőségére a pályától függetlenül jellemző és összehasonlítható, vagyis objektív értékhez jutunk. A viszonyítási járműnek mármost nem kell tényleges járműnek lennie. Lényege ugyanis oly meghatározott lengőrendszer, amelyet a vizsgált jármű futóművével azonosan gerjesztünk. Elvileg tehát a vizsgált jármű futóművére szerelt műszer jellegű szerelék (armatúra) is lehet. A futásminőséget kifejező ilyen jellemző érték is a dolog természeténél fogva annál jellemzőbb, minél több mérési adat átlagaként van meghatározva. Így a mérést magát az elérendő1

pontosság szerint többféleképpen végezhetjük. Elvileg objektív jellemző értékhez jutunk már akkor is, ha a vizsgált jármű és a viszonyítási jármű valamilyen azonos irányú gyorsulását adott sebességnél egyszer megmérjük és a gyorsulásokat egymással arányba állítjuk. Ha ugyanazon sebességnél több mérést végzünk, természetesen előfordulhat, hogy az előbbitől eltérő értéket kapunk. Ha a különféle értékek előfordulásának gyakoriságát ismételt méréssel megállapítjuk, oly síkgörbéhez jutunk, amely lehetővé teszi az adott sebesség mint paraméter mellett leggyakrabban föllépő, tehát legvalószínűbb jellemző érték megállapítását. Mindezt megismételhetjük a paraméter, vagyis a sebesség változtatásával is. Ezzel az előbbi síkgörbe görbefelületté alakul, amelynek minden egyes pontja egy-egy jellemző értéknek felel meg. Ha a gyorsulások viszonyában a vizsgált jármű gyorsulása a számlálóban, a viszonyítási jármű gyorsulása a nevezőben szerepel, a futásminőség természetesen annál jobb, minél kisebb a hányados, akár egyetlen mérésből származik, akár például számos mérés valamilyen átlagaként van megállapítva. Fentiek alapján mármost a találmány szerinti eljárás abban van, hogy a jármű választott, sebességénél legalább egyszer megmérjük a jármű futóművének mozgásával lengésbe hozott járműszekrény adott irányú gyorsulását, ezt ugyancsak a jármű futóművének mozgásával gerjesztett legalább egy meghatározott lengőrendszernek mint viszonyítási járműnek a járműszekrény adott irányú gyorsulásával azonos irányú gyorsulásához viszonyítjuk és a két gyorsulás viszonyszámát mint a futásminőségre jellemző objektív értéket regisztráljuk. A találmányt a továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosításához való berendezés példakénti kiviteli alakját föltüntető rajz alapján részletesebben ismertetjük. A rajzon: az 1. ábra kéttengelyű vasúti kocsi vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett keresztmetszet, a 3. ábra gyorsulásérzékelő oldalnézete, a 4. ábra viszonyítási járművet alkotó gyorsulásérzékelő lengőrendszer távlati képe, az 5. ábra villamos kapcsolási vázlat, a 6. ábra találmány szerinti mérőberendezés blokksémája, a 7. ábra a 6. ábra részének részleteit föltüntető blokkséma, a 8. ábra kapcsolóval kombinált arányválogató távlati képe, a 9. ábra a 8. ábrának megfelelő oldalnézet, végül a 10. ábra a találmány szerinti eljárással fölvett térdiagram példakénti alakja. Tegyük föl, hogy az 1. és 2. ábrán látható vasúti kocsi futásminőségét kell a találmány szerinti eljárással megállapítanunk, mégpedig különféle sebességnél és az előfordulás gyakoriságának szempontjából kiértékelve. Mint láttuk, a mérés szempontjából meg kell különböztetnünk a vasúti kocsi 20 járműszekrényét, 21 rugózását és 22 futóművét. Futóművön a találmány szempontjából a kerekekből, tengelyekből, csapágytokokból és az ezekkel esetleg közvetlenül összekötött egyéb alkatrészekből álló Szerkezeti részeket értjük, amelyek a kerekek útján rugózás nélkül támaszkodnak a vasúti kocsi által befutott 23 pályára. A találmány szerinti eljárás értelmében mármost mindenekelőtt érzékelnünk kell egyrészt azokat a gyorsulásokat, amelyeket a 22 futómű 23 pálya okozta mozgásai a 21 rugózás közvetítésével a 20 járműszekrényben keltenek, másrészt azokat, amelyeket ugyanezek a mozgások a vizsgált kocsival célszerűen azonos tengelyelrendezésű és keréknyomású viszonyítási járműben idéznek elő. Ezek a gyorsulások természetszerűleg összetettek és az ismert eljárások szerint is a pálya síkjára merőleges, valamint a pálya síkjában a pálya irányára merőleges (tehát a keréktengelyek irányába eső) összetevőikre bontandók. A szétválasztás csak egyetlen irányban reagáló gyorsulásérzékelőkkel egyszerűen foganatosítható. A továbbiakban a 20, 21, 22 járműnek a 23 pálya síkjára merőleges 25 irányú gyorsulásait vizsgáljuk és az ehhez tartozó jellemző értéket határozzuk meg, minthogy a gyorsulásérzékelők beállításától eltekintve a harántirányú gyorsulásokból származtatott másik jellemző érték megállapítása teljesen hasonlóan megy végbe. A 20 járműszekrény pályasíkra merőleges gyorsulásának érzékelése végett például a járműszekrény padozatán gyakorlatilag a csapágytokok fölött a 25 irányban egy-egy 26a, 26b, 26c, 26d (1., 2. és 6. ábra) gyorsulásérzékelőt helyezünk el. A viszonyítási járművet a csapágy tokokra szerelt egy-egy meghatározott 27a, 27b, 27c, 27d lengőrendszerrel helyettesítjük. Nyilvánvaló, hogy ilyen elrendezés esetén e lengőrendszerek összessége a 20, 21, 22 vasúti kocsival a tengelyelrendezés, keréknyomás és gerjesztés szempontjából teljesen egyenértékű viszonyítási járművet alkot, amely a vizsgált járműtől a mérés szempontjából csak abban különbözik, hogy futásminősége ismert és az egységgel egyenlő. A 20 járműszekrényben elhelyezett gyorsulásérzékelők példakénti kiviteli alakja a 3. ábrán látható. U alakú 28 keret gerincében a 29 hivatkozási számmal jelölt helyen a keret síkjában lengethetően 30 rugó egyik vége van befogva. A 30 rugó szabad végén 31 tömeg van megérő^ sítve. A 29 befogás és a 31 tömeg között a 30 rugó