146945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fentiazinszármazékok előállítására

4 146.945 mány kóré azonban nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 15,5 g 3-klór-10-(3'-klórpropil)-fentiazin és 7,8 g 4-acetamido-piperidin 100 ml vízmentes etanollal készített oldatához 5,3 g por alakú vízmentes nátriumkarbonátot adunk és az elegyet 21 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. Ezután újabb 2,7 g vízmentes nátriumkarbonátot adunk hozzá és még további 9 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. Az etanolt ezután csökkentett (kb. 30 mm — fenti Hg-oszlop) nyomás alatt elpárologtatjuk. A maradékot 150 ml vízzel és 300 ml etilacetáttal felvesszük, majd 60 ml 4 n kénsavoldattal keverjük; a szerves fázist elválasztjuk és ezt újból mossuk 15 ml 4 n kénsavoldattal. A savas vizes fázisokat egyesítjük és 60 ml nátronlúggal (fs. 1,33) meglúgosítjuk; az ennek hatására felszabadult bázist kétszer 500 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves oldószeres fázist vízmentes káliumkarbonáttal szárítjuk és csökkentett (kb. 30 mm Hgoszlop) nyomás alatt betöményítjük. Az ily módon elkülönített bázis mennyisége 17,99, a termék halványsárga, sűrű, lassan kristályosodó olaj; ezt a bázist acetonban való oldás és éteres sósavoldat hozzáadása útján hidrokloriddá alakítjuk át. Ily módon 15,6 g 3-klór-10-[3'-<4"-acetamido-piperidino)-propil]-fentiazint kapunk, 204—206 C°-on olvadó fehér kristályos por alakjában. Az egyik kiindulási anyagként alkalmazott 4-acetamido-piperidin (op. 134—136 C°) előállítása oly módon történik, hogy l-benzil-4-acetaimido-piperidint (op. 140—142 C°) metanolos oldatban katalitikusan debenzilezünk, palládiumkorom katalizátor segítségével; ez utóbbi anypgol az 1-benzil-4-amino-piperidin acetilezése útján nyerhetjük, míg az l-benzil-4-amino-piperidin előállítása 1-benzil-4-piperidonból történik, Brookes és munkatársai (J. Chem. Soc. London, 1957, 3165) módszere szerint. Ha az elkülönített bázist a fenti módon acetonban oldjuk és másfajta savat adunk hozzá, akkor a vegyület másfajta addíciós sóihoz juthatunk; így pl. maleinsavval a savanyú maleátot, borkősavval a semleges tartarátot, 8-klórteofillinnel a 8-klórteofillinátot, metászulfosawal pedig a metánszulfonátot állíthatjuk elő. 2. példa: 22 g 3-klór-10-{3'-ptoluolszulfoniloxi-propil)-fentiazin és 9,5 g 4-acetamidometil-piperidin-hidroklorid 150 ml vízmentes etanollal készített oldatához; 10,5 g por alakú vízmentes nátriumkarbonátot adunk és az elegyet 20 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. Ezután az. etanolt csökkentett (kb. 30 mm Hgoszlop) nyomáson lehajtjuk; a maradékot 250 ml vízzel és 100 ml etilacetáttal felvesszük, majd 40 ml 4 n sósavoldattal keverjük; utána a vizes fázist elkülönítjük és újból kirázzuk 50 ml etilacetáttal. A vizes fázist ezután 30 ml nátronlúggal (fs. = 1,33) meglúgosítjuk és az ily módon felszabadított bázist előbb 150 ml, majd 100 ml etilacetáttal extraháljuk; a szerves oldószeres oldatot vízmentes káliumkarbonáttal szárítjuk, majd csökkentett (kb. 15 mm Hg-oszlop) nyomás alatt be-» töményítjük. A maradék acetonitrilből történő átkrisitályosítása után 13,9 g 3-klór-10-[3'-(4"-acetamidometil-piperidino)-propil]-fentiazint kapunk, 106—107 C°-on olvadó fehér kristályos por alakjában. Az egyik kiindulási anyagként alkalmazott 4-acetamidometil-piperidin-hidroklbridot (op. 184 Cc

) 4-acetamidometil-piridin-hidroklorid (a bázis olvadáspontja 89—90 C°) vizes etanolos oldatban, Adams-féle platinaoxid-katalizátor jelenlétében, közönséges nyomáson történő katalitikus hidrogénezése útján állíthatjuk elő. 3. példa: 7,5 g 3-klór-10-[3'-(4"-aimino-piperidino)-propil]fentiazin 44 ml n-sósavoldattal készített oldatához 20 C° hőmérsékleten hozzáadjuk 1,98 g káliumcianát 10 ml vízzel készített oldatát, majd az elegyet 16 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyet meglúgosítjuk 5 ml nátronlúggal (fs. = 1,33), majd az ily módon felszabadított bázist 2X100 ml etilacetáttal extraháljuk; a szerves oldószeres oldatot vízmentes káliumkarbonáttal szárítjuk és vízfürdőn szárazra pároljuk be. A szilárd maradékot 20 ml etilacetát jelenlétében szétmorzsoljuk és szűrőre visszük, ugyanezzel az oldószerrel mossuk, majd exszikkátorban kb. 15 mg Hg-oszlop nyomás alatt megszárítjuk. Ily módon 7,1 g 3-klór-10-{3'-(4"-karbamilaminopiperidino)-propil]-fentiazint kapunk, 120—124 C°-on olvadó fehér kristályos por alakjában. A kiindulási anyagként alkalmazott 3-klór-10--[3'-(4"-amino-piperidino)-propil]-fentiazin sűrű claj; előállítása a 3-klór-10-[3'-(4"-aceta:-nido-piperidino)-propil]-fentiazin dezacetilezése útján történik; a dezacetilezés 3 n sósavoldattal, visszacsepegő hűtő alatti 5 órai forralással hajtható végre. 4. példa: 7,5 g 3-klór-10-[3'-(4"-amino-piperidino)-propil]fentiazin, 2,3 g metánszulfoklorid és 1,6 g piridin 75 ml vízmentes toluollal készített oldatát 2 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. A reakcióelegyet ezután 100 ml éterrel hígítjuk, majd ezt a szerves oldószeres oldatot 4,5 ml metánszulfosav 150 ml vízzel készített oldatával keverjük; a savas vizes fázist azután elválasztjuk, 40 ml nátronlúggal (fs. = 1,33) meglúgosítjuk és az ily módon felszabadított bázist etilacetáttal extraháljuk; a kapott szerves oldószeres oldatot vízmentes káliumkarbonáttal szárítjuk, majd 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt szárazra pároljuk be. A száraz maradékot ismét feloldjuk 100 ml benzolban, majd az oldatot egy 100 g kromatográfiai alumíniumoxidot tartalmazó oszlopon engedjük át; utána az oszlopot előbb benzollal, majd növekvő etilacetát-koncentrációjú benzol-etilacetát-elegyekkel, végül pedig tiszta etilacetáttal eluáljuk. Az oldószer elpárologatása után 5,9 g tisztított 3-klór-10-[3'-(4"-metánszulfoinámido-piperidino)-propil]-