146906. lajstromszámú szabadalom • Árambevezető izzókatódokhoz

146.906 3 Az egyes körgyűrűk kerületük mentén több helyen alkalmazott rövid csatlakozó darabokkal vannak egymással összekapcsolva. Célszerű e csatlakozó darabokat úgy elhelyezni, hogy az egymást követő sorokban a csatlakozó darabok az előző sorban le­vőkhöz képest bizonyos szöggel eltolva helyezked­jenek el. Az egyes körgyűrűk kerülete mentén cél­szerű e csatlakozó darabokat egymástól egyenlő tá­volságban elrendezni, míg az utána következő sor­ban célszerű, ha e csatlakozó • darabok ugyancsak egymástól egyenlő távolságban, de mintegy fél osz­tással eltolva helyezkedjenek el. Az említett gyűrűkből kialakított rendszer elekt­romos szempontból sorbakapcsolt rendszert ké­pez, és az áram hozzávezetése, ill.' elvezetése az első és utolsó gyűrű teljes kerületén, vagy több elekt­romos szempontból párhuzamosan kapcsolt pont­ján történhet. Ámbár a bevezető céljaira szolgáló fentebb is­mertetett test lehet teljesen szabálytalan alakú is, célszerű, ha az valamilyen szabályos geometriai alakot vesz fel. Ha gyűrűkből alakítjuk ki, úgy ez könnyen biztosítható. A gyűrűk alakja természe­tesen a legkülönbözőbb lehet, és ennek megfelelően a test burkoló felülete lehet sík lapokkal határolt, de lehet egy hengerpalást, vagy kúppalást is. Anyagául bármély a vákuumtechnikában szokásos fém szolgálhat, pl. molibdén, nikkel, krómnikkel, krómvas, réz stb. A test előállítható egy darabból, való kimunkálással is, de összeszerelhető több da­rabból, tehát pl. több körgyűrűből és csatlakozó­darabkáiból,, sőt elkészíthető több különböző anyagú darabból is, a mindenkori kívánságoknak meg­felelően. A találmányunk szerinti bevezető különleges előnyeit jól szemlélteti az alábbi táblázat, amely­ben példaként három, azonos hosszúságú, és elekt­romos ellenállású, de különböző geometriai kiala­kítású bevezető összehasonlító adatait tüntettük fel: k Megnevezés: -l2 q Tömör rúd 940 Cső alakú 9 900 Találmány szerinti 35 000 Megjegyzendő, hogy részletesebb matematikai vizsgálat szerint az összehasonlítás alapjául vett fenti adatok e-alapú hatványkitevőként szerepel­nek, tehát a különbségek a feltüntetetteknél még nagyobbak. A jobb hűtés elérése céljából egyébként célszerű az egyes gyűrűk között meglehetős térközt hagyni. Ha ugyanis az egyes sugárzó gyűrűk között kevés térközt hagyunk, úgy a gyűrűk egymásra erős árnyékolóhatással vannak, tehát a sugárzás révén leadható teljesítmény csökkent. Ezért célszerű az egyes gyűrűk közötti térközt a gyűrűk szélességi méreteinek legalább 0,6-szorosára, vagy ennél na­gyobbra választani. Mint ismeretes, a sugárzó hűtés hatása az ab­szolút hőfok negyedik hatványával, vagyis rend­kívül meredeken csökken. Ennek alapján megálla­pítható, hogy alkalmazhatóságának alsó határa mintegy 500 C°-nál van. Ez az érték találmányunk szerinti kialakítással a szokásos anyagok esetén általában 5—6 lépcsővel, tehát pl. 5—6 gyűrű alkalmazásával már elérhető. Éppen ezért általá­ban felesleges több fokozatot alkalmazni, miután attól már lényeges hőmérsékletcsökkenés nem vár­ható. A fűtőáramköri bevezető második szakaszának, amelyet a jelen leírás bevezető részében B) alatt írtunk le részletesebben, kialakítására' másfajta módszereket kell alkalmazni. Itt már a felületről történő hőleadás elhanyagolható, és hőmérséklet­csökkenés csak úgy érhető el, hogy a bevezető szabad levegőn levő végének erőteljes hűtésével a vezető anyagában belülről kifelé irányuló hő­áramlást létesít. Az így elvitt hő a fűtőteljesítmény­ben mint veszteség jelentkezik, és lehetőség szerint csökkenteni kell. Ha ismét felírjuk a hővezetés egyenletét, mely szerint: Qi = *- — -AT, úgy megállapíthatjuk, hogy nagy hóesést kis energiaveszteség árán csakis hosszú, kis kereszti metszetű és nagy hő tani ellenállású anyagból ké­szült testen hozhatunk létre. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a bevezetőn átfolyó áram melegítő1 hatása is vesz­teségeket okoz, amelyek számszerű értéke: 1 Q, = 0 . — .12 s q ahol g a fajlagos ellenállás, és I az áramerősség. Ha ezt a veszteséget is kis értékre kívánjuk le­szorítani, úgy rövid, nagy keresztmetszetű és kis elektromos ellenállású testet kell kialakítanunk. Miután a hőtani és elektromos ellenállás sok tekintetben hasonló jellegű anyagjellemző, meg­állapíthatjuk, hogy az említett két egyenlet alap­ján éppen ellentétes követelményekhez jutottunk. Ilyen esetben mindig lehetséges' persze egy opti­mális helyzet megvalósítása. Amint az közvetlenül belátható, de pontosabb matematikai módszerekkel is igazolható, egy adott hőfoklépcső megvalósítására akkor használunk fel legkevesebb energiát, ha: , q i Q = Qi +Q2 = l •, -AT + 0- — -I 2 1 " q minimális értéket vesz fel, vagyis Í>Q 1 1 —r- = "zlT — p —2-I2 = 0 °q 1 q ha q 1 V-^T = o —-I 2 i w q vagyis Qi=Q2, ekkor •q. t Q ' I 2 A részletes vizsgálat szerint ez esetben a léghű­téssel "Qi + Q2 = 2 Q energiát kell elvinnünk, a teljes hőesés pedig 1,5 AT lesz. A találmányunk szerinti fűtőáramköri bevezető­nek az előzőekben részletesen tárgyalt, célszerűen gyűrűs hőlesugárzóhoz [A) szakasz] csatlakozó, a

Next

/
Thumbnails
Contents