146561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés járművek futási tulajdonságainak vizsgálatára

2 146.561 zethez, jutunk, ha a kimenet a menesztő szervvel működtetett csuklós rudazat részét alkotó egykarú emelő, amely túlnyúl a menesztő szerv támadási pontján. Az impulzusokat közölhetjük forgó gépelem útján is, egyszerűbb azonban, ha a menesztő szerv egyenes vonalú alternatív mozgást végző gépelem. Az alternatív mozgást létesíthetjük például elektromágneses úton. Kísérleteink szerint azonban oly egyszerű nyornóközeges berendezéssel is célt érhetünk, amelynél a menesztő szervet henger és ebben mozgó dugattyú alkotja. Nyilvánvaló, hogy a nyornóközeges berendezések rnind a kezeléssel, mind az üzemi viszonyokkal szemben kevésbbé kényesek, mint a hasonló teljesítményű villamos berendezések. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, ahol: Az 1. ábra kéttengelyű vasúti kocsi mint lengő rendszer elölnézete. A 2. és 3. ábra az 1. ábra szerinti vasúti kocsi gerjesztésének példakénti foganatosítási módját tünteti föl. A 4. ábrán a találmány szerinti eljárás eredményeként fölvett diagram látható. Az 5., illetőleg 6. ábra forgózsámolyos vasúti kocsi gerjesztésének példakénti foganatosítási módját föltüntető elölnézet, illetőleg homloknézet. A 7. ábra a 6. ábrához hasonló nézet más gerjesztési mód bemutatására. A 8., illetőleg 9. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására való berendezés nyornóközeges példakénti kiviteli alakjának oldalnézete, illetőleg fölülnézete. Végül: A 10. ábra a 8. és 9. ábra szerinti berendezés hajtásának, a 11. ábra pedig a berendezés villamos vezérlésének kapcsolási vázlata. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Az 1. ábrán látható vasúti kocsi mint lengő rendszer, három részből \ áll. Ezek egyike a futómű, amelyen a jelen leírásban kizárólag a jármű 20 kerékpárjait és 21 csapágyazásukat, vagyis a pályához viszonyítva rugózatlan részeket értjük. A lengő rendszer másik része a 22 járműszekrény, amely az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén egy visszatérítő erővel rendelkező 23, 24 hordlépcső1

közbeiktatásával támaszkodik a 20, 21 futóműre. A jármű tengelytávja L. Ha a jármű például úgy gerjesztendő, mintha 1 hosszúságú sínekből álló pályán futna, akkor a 2. és 3. ábrán látható módon négy helyen kell a 23, 24 hordlépcsőnek a 22 járműszekrény felé eső végével impulzusokat közölni. Ezek az A, B, C, D impulzusok az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a futómű kerékpárjainak függőleges 25 tengelyisíkjában és a 23, 24 hordlépcső 23 rugóinak rugózási síkjában hatnak. Ha gondoskodunk arról, hogy az egyébként azonos periódusú A, B, illetőleg C, D impulzusok fázisban különbözzenek egymástól, akkor a gerjesztés gyakorlatilag egyenértékű a 20 kerekek függőleges irányú elmozdulásaival járó oly gerjesztéssel, amelyet a 26 pálya két sínszálának egymással fedésben levő 27 csatlakozásaival vagy kötéseivel való ütközések váltanak ki és amely a jármű úgynevezett „bólintó" mozgásában nyilvánul, anélkül, hogy ehhez a 20, 21 futóművet magát emelgetni kellene. Ha az A és B, illetőleg C és D impulzusok fázisát is különbözőre választjuk, a jármű nemcsak bólintani, hanem támolyogni is fog. Az impulzusok nagyságának változtatásával a lengések amplitúdóját, periódusának változtatásával pedig a lengések frekvenciáját változtathatjuk. Az előbbi a pályajellemző, az utóbbi a járműsebesség változásának felel meg. A pályajellemzők adott értékeinél így könnyen megállapíthatjuk azt a sebességet, amelynél a jármű rezonanciás lengéseket végez, valamint azt a munkát, amely bizonyos sebességnél a lengések kívánt karakterisztikájú csillapításához szükséges. A viszonylag kis frekvenciák és viszonylag nagy amplitúdók folytán a rezonancia helyeket megállapíthatjuk merő megfigyelés alapján, de fölvehetjük a lengések oszcillogramját is. Ilyen oszcillogramot tüntet föl a 4. ábra, amelyen a 22 járműszekrény három különböző pontjának az A, B, C, D impulzusok hatása alatt a 26 pályához viszonyított elmozdulása, valamint a gerjesztési periódus látható az idő függvényében. A bólintó mozgás az adott 1 sínhosszúság esetén az oszcillogram valamely R helyén megy rezonanciába, ahol a frekvencia a megfelelő 2it teljes gerjesztési periódus 1 másodpercre eső szakaszának hosszából határozható meg. A 20, 21 futómű és a 22 járműszekrény között természetesen visszatérítő erővel bíró egynél több hordlépcső is lehet. így vannak rugózva például az úgynevezett forgózsámolyos vasúti kocsik, amelyeknél a járműszekrény rugók közvetítésével himbákra támaszkodik, ezek viszont rugók közvetítésével a csapágytokokra támaszkodó alvázkereteken vannak lengethetően kikötve. Ebben az esetben tehát az első hordlépcső a csapágytokok és az alvázkeret, a második az alvázkeret és a himba, végül a harmadik a himba és a járműszekrény között van. E hordlépcsők közül kettő rugós, egy pedig, tudniillik a himba maga, • rugómentes. A találmány szerinti gerjesztést mármost eszközölhetjük úgy, hogy az impulzusokat akár az alvázkeretre, akár a himbára, akár magára a járműszekrényre, de a találmány értelmében minden esetben valamelyik hordlépcsőnek a futóművel ellentétes végére adjuk. Az első eset az 5. és 6. ábrán látható. A forgózsámolyos kocsit a 20 kerékpárok függőleges 25 tengelysíkjaiban a forgózsámolyok egy-egy 28 alvázkeretére adott impulzusokkal nyolc A, B, C, D, E, F, G, H helyen gerjesztjük. Az egyébként azonos periódusokat két-két A, B és C, D, illetőleg E, F és'G, H gerjesztési hely között fázisban a föltételezett 1 sínhosszúságnak megfelelően eltolva a gerjesztés úgy hat, mintha a kocsi valamilyen választott sebességgel pályán futna. Az A, B, C, D, illetőleg E, F, G, H helyeken ellenfázisú impulzusokat alkalmazva a kocsi tiszta bólintó mozgásba jön. Ha visziont az A, C, E, G, illetőleg B, D, F, H impulzusok vannak ellenfázisban, a gerjesztett lengések a támolygó mozgásnak felelnek meg. A 7. ábrán a középső hordlépcső, vagyis a 29 himba gerjesztésének módja látható. Minthogy a himba rendeltetése, hogy lehetővé tegye a 22 járműszekrény és a 28 forgóvázkeret harántirányú viszonylagos elmozdulását, oly vízszintes haránt-