146394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 2-piperidil-aril-metanolok új étereinek előállítására
146.394 3 tal meglúgosítjuk, majd éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot szárítás után bepároljuk, a visszamaradó sárga olajat (11,5 g) 200 ml etilacetátban oldjuk. Ezután 18 ml 15%-os éteres sósav-oldatot adunk hozzá, aminek hatására 9,5 B-alakú g fenil-n-butoxi-(2-piperidil)-metán-hidroi klorid válik ki; e termék olvadáspontja 189 C°. 6. ábra: 9,5 g B-alakú fenil-(2-piperidil)-metanol és 2,4 g nátriumamid 200 ml vízmentes benzolban oldott elegyét egy óra hosszat hevítjük visszaesepegő hűtő alatt. Cseppenként hozzáadunk 30 ml vízmentes benzolban oldott 12,3 g p-toiuoletilszulf oinátot. Utána a forralást még 2 óra hosszait f olytatjuk. A reakció-elegyet lehűlés után 100 ml vízzel moísuk, majd 3 x 100 ml 2 n sósav-oldattal extraháljuk. Az egyesített savas kivonatot éterrel mossuk, majd meglúgosítjuk 30 ml nátronlúg oldattal (d = 1,33), és a felszabadított bázisokat kloroformmal extraháljuk. Mosás, káliumkarbonáttal történő szárítás és az oldószer elpárologtatása után félig kristályos elegyet kapunk, amelyet azután eldörzsölünk 100 ml petroléterrel. A visszamaradó nem oldódó kristályos anyag az át nem -alakult fenil-(2~piperidil)-metanol (4,5 g, op. 172 C°). Az oldott részből az oldószer elpárologtatása után 4,5 g olajos maradékot kapunk, ezt 30 ml butanonban oldjuk és 6 ml 15%-os éteres sósav-oldatot adunk, hozzá. 2 g B-alakú fenil-etoxi-(2-pepiridil)-metánhidrokloridot kapunk; ez a termék azonos a 2. példában leírt termékkel. 7. példa: 11 g B-alakú fenil-(l-formil-2-piperidil)-metanol (op. 13 C°) és 2,15 g nátriumamid elegyét 300 ml vízmentes benzolban 3 óra hosszat forraljuk. Lehűtés után 40 ml vízmentes benzolban oldott 9,4 g etiljodidot adunk hozzá, majd újabb 4 óra hosszat forraljuk. A reakció-elegyet lehűlés után desztillált vízzel, majd híg savval (0,5 n sósav), - utána nátriumihidrokarbonát oldattal és végül ismét vízzel mossuk. Az oldatot ezután nátriumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk; 6,7 g B-alakú feniletoxi-(l-formil-2-piperidil)-metánt kapunk. 1,35 g fenti módon kapott B-alakú feniletoxi(l-formil-2-piperidii)-metánt 50 ml 6%-os absz. . etanolos sósav oldatban oldunk, majd az oldatot 24 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Utána az etanolt elpárologtatjuk. A bepárlási maradékot vízzel felvesszük, a vizes oldatot benzollal mossuk, majd nátronlúg oldattal (d = 1,33) meglúgosítjuk. A lúgos oldatot éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot megszárítjuk, majd az étert elpárologtatjuk. A bepárlási maradékot (1,2 g) petroléterrel eldörzsörjük. A visszamaradó oldhatatlan frakció (0,14 g) 150 C°-ot megközelítő hőmérsékleten olvad. A petroléteres oldatot bepároljuk, a bepárlási maradékhoz 0,8 g éterben oldott sósavat adunk; 0,9 g B-alakú feniletoxi-(2-piperidil)metán-hidrokloridot kapunk, amely azonos a 3. és 6. példában leírt termékkel. 8. példa: 14,5 g balraforgató B-alakú fenil-(l-benzil-2-píperidil)-m etanol és 2,03 g nátriumamid eleiz gyét 500 ml vízmentes tolnaiban másfél óra hoszi- szat forrásban tartjuk. Ezután 30 ml vízmentes n toluolban oldott 10,4 g etiljodidot adunk az oldatát hoz, és a forralást még két óra hosszat folytat-1- juk. Utána az elegyet éjszakán át állni hagyjuk, i; majd előbb 200 ml vízzel, azután 250 ml 2 n sósav oldattal és végül ismét 200 ml vízzel mossuk. A toluolos oldatot ezután káliumkarbonáttal megszárítjuk, majd a toluolt vákuumban, 50 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten elpárologtatjuk, g Maradékként 12 g olajszerű terméket kapunk. Ezt tt 20 ml benzolban oldjuk és 180 ml petrolétert adunk ;ő hozzá. 8,7 g balraforgató B-alakú feniletoxi-(l-ben:- zoil-2-piperidil)-metán válik le, olvadáspontja 120— l- 122 C°, fajlagos forgatóképessége [a] ^ =—99,4° *•" (C = 1, kloroform), Ciklohexánból átkristályosítva 7,53 g terméket kapunk, amelynek olvadáspontja '" 122 C°, fajlagos forgatóképessége pedig [a]2 ,--! — ', =—106 C° (c = 1, kloroform). Az anyalúgból még további 1.08 g terméket nyerhetünk ki. ennek fizikai állandói azonosak az előbbiekkel. Az ily o módon kapott 8,6 g balraforgató B-alakú feniletoxi-(l-benzoil-2-piperidil)-metánt debenzoilezés céljából 4 óra hosszat forraljuk 0,67 g litiumalumíniumhidroddel 260 ml tetrahidrofuránban, amelyet frissen desztilláltunk fémnátrium jelenlétében. Ezután az elegyet 0 C°-ra hűtjük le, és keverés közbert fokozatosan hozzáadunk 0,67 ml desztillált vizet, utána 0,67 ml 4 n nátriumhidroxid oldatot, maid végül ismét 2,01 ml vizet. A keverést még 20 percig folytatjuk, miközben az oldatot továbbra is 0 C° hőmérsékleten tartjuk. A képződött csapadékot különválasztjuk, majd 50 ml tetrahidrofuránban 15 perces forralás útján , oldjuk. Az oldatot szűrjük, a tetrahidrofurános , oldatokat egyesítjük, majd a tetrahidrofuráht 20 rng Hg-oszlop nyomás alatt, 40 C°-nál alacso. nyabb hőmérsékleten elpárologtatjuk. 9 g olajszerű maradékot kapunk, ezt éterrel felvesszük, a maid az éteres oldatot 2 n vizes sósav oldattal n extraháljuk. A vizes fázist meglúgosítjuk, majd a ' felszabadított bázisokat éterrel kioldjuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, káliumkarbonáttal megszán rítjuk, majd bepároljuk. A visszamaradó 4,7 g olajat 60 ml 10% etanolt tartalmazó etilacetátban oldjuk, majd 4,8 ml vízmentes éteres,, 15%-os sósav oldat hozzáadása« útján hidrokloriddá ala'- kítjuk át. , 2,55 g balraforgató B-alakú feniletoxi^(2-piperidil)-metán-hidrokloridot kapunk, melynek olvadás•, pontja 260—265 C°, fajlagos forgatóképessége L MD =—70° (c= 1, kloroform). z A fenti példa kiinduló anyagául szolgáló balraforgató B-alakú fenil-(l-benzoil-2-piperidil)-metanol oly módon állítható elő, hogy ugyanilyen konfigu;_ rációjú fenil-2-piperidil-metanolt ugyanolyan mennyiségű benzoilkloriddal reagáltatunk," 0,5 n : káliumhidroxid é; éter elegyében. A termék 170 C°-OD olvad, fails ' s forgatóképessége: [<*fn = _ ——108° (c = l, kloroform). s 9. példa: A jobbraforgató B-alakú ieniletoxi-(2-piperidil)rr.etán-hidroklorid, amelynek olvadáspontja (Mequen:v2 szerint) 260—265 C°, fajlagos forgató-
