146376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oleandomycin acilésztereinek előállítására

2 146.376 tottuk. Ezek az észterek mind jellegzetes papírkromatografikus vándorlást tüntetnek- fel, mely tulajdonságok hasznosaik diagnosztikai és mikroanalrfcikai munkáknál. Ezeknél a kísérleteknél a kristályos oleandomycin bázist vagy kristályos oleandomycin-kloirofoinm-aduktumot, valamint kristályos, 1,2,3-triaeetiloleandomycint használtunk kiindulási anyagként. Megjegyzendő, hogy a 2,3-diacetiloleandomycint, az 1,3-diacetiloleando'mycint és a 3-monoacetyloleandomycint kristályos alakban, míg az 1,2-diacetiloleandoimycint, az l-monoacetyloleandomycirit és a 2-monoacetiloleandomycint homogén, amorf por alakjához kaptuk. Fontos kiemelni, hogy mindezek az észterek ketonos ibolyántúli abszorpció-ffnaximumot tüntetnek fel 1% 290 m a (E 0,5—0,9), mely az érintetlen olean-1 em domycin részre jellemző. Jellegzetes tulajdonságok, melyek speciális helyeken való acilezést jeleznek, a következők: (Rí) aránylag csekély bazicitás, (R2) jellegzetes Keller— Kiliani-próba és (R3) pozitív Cotton hatású forgatásos diszperziós görbe. Ezen észterek mindegyikéről, melyek acil-helyettesítőt tartalmaznak a dezozamin-részben (Rí), azt találtuk, hogy aránylag csekély lúgosságúak (pKa 6,6). Azonkívül azok az észterek, melyek az L-oleander-oz részben (R2) acil-helyettesítőt tartalmaznak, mély bíborvörös színűek, tömény kénsav-aljat tartalmazó jégecetben feloldva (módosított Keller—Kiliani-próba). Ellentétben ez utóbbi észtereknek salétromsavval szembeni viszonylagos stabilitásával, R2-jnél nemhelyettesített oleandomycin vegyületeket a salétromsav megtámadja (kék szín). Végül, az optikai forgatásos diszperziós elvét alkalmaztuk, hogy közvetlen bizonyítékot kapjunk a makrolit magban, oleandolidban (R3) való helyettesítéséről. Egy aktív csoportnak és Rs^nak szomszédságáról az American Chemical Society 1956. évi 130. közgyűlésén H. Eis és mások már beszámoltak. Azt találták, hogy az oleabdomycin eme Rs-nál nem helyettesített észtereinek forgatásos diszperzió-görbéje egyszerű negatív Cotton-hatás görbe, míg a meg^ felelő észterek, melyeknek helyettesítői a makrolid-niagban (oleandolidban helyettesített ill. R3) vannak, oly forgatátos diszperzió-görbét tüntetnek fel, melynek egyetlen pozitív Cotton-Jhatása van, mely lapos negatív görbe fölé van helyezve. Ámbár a minőségileg egymástól különböző forgatásos diiszpemó-görbesorozat ugyanannál a hullámhossznál mutat csúcspontot, a megfigyelt specifikus forgások nagyságrendben különböznek egymástól. Ezeknek a próba-vegyületeiknek infravörös spektrumait (kloroformban) mégmértük és minden egyes észter azonosságának más eszközökkel való megállapítása után, utólag bizonyos korlátolt korrelációkat állapítottunk meg. így pl. az oleandomycin ama észterei, melyeknek acil-helyettesítője a dezozamin-részben (Rí) van, jellegzetes sávot tüntetnek fel, mely 9,4—9,6. m «/t-nál kiszélesedik. A 2,95 m /i-nál fellépő hidroxil-abszorpció kivételével, e csoport valamennyi parciális észtere a triacetiloleandoimycinéhez hasonló abszorpciós görbét tüntet fel. Más részekben acilezett parciális észterek jellegzetes alakmást (doublet) tüntetnek fel 9,3 ,u és 9,6 /x közelében; ezeknek a vegyületeknek általános színképe minőségileg hasonló az érintetlen oleandomycin molekuláéhoz. A találmány szerinti eljárással összhangban, az oleandomycin triacil észtereinek előállításánál úgy járunk el, hogy oleandomycint, lényegében vízmentes feltételek mellett, oly acilezőszerrel hozunk reakcióiba, mely 2—6 szénatomot tartalmazó, alacsonyabb alifás szénhidrogénekből, monokarbonsavhidridekből van .kiválasztva. Az eljárást szerves bázis jelenlétében kb. 0 C°-tól kb. 50 C°-ig terjedő hőmérsékleti tartományban foganatosítjuk. A reakciós tartama 5—48 óra. Célszerűen acitező^szer felesleget használunk az eljárás e fázisában, mimeliett a megfelelő 1,2,3-triaciloleandomycint észterek az egyedüli termékek, melyek e fokozatban kaphatók, azaz e feltételek alatt az oleandomycin molekula mindhárom hidroxilcsoportja acileződik. Az eljárás második fázisában az oleandomycin 1,2-3-triacil észtereket 1^—4 szénatomot tartalmazó, vízzel keveredő primer alkohollal hozzuk össze, k!b. 15 C°-tól kb. 45 C°-ig terjedő hőmérsékleten, 24 óráig 3 hétig terjedő ideig, aholis az időtartam a mindenkori triacilésztertől és a felhasznált hidrolizáló oldószertől függ. Általában oly térfogatú alkoholt kell használni, mely a triacilésztert feloldani képes. Végül a megfelelő 3-monoaciloleandomycin észtereket úgy állítjuk elő, hogy a 1,2,3-triaciloleandomycint alacsonyabb alkohol vizes (célszerűen kb. 3:2 térfogatarányú) oldatában 45 C°-tól kb. 60 C°-ig terjedő hőmérsékleti tartományban kb. V2 órától 2 óráig hevítjük. Ezt a reakciót kb. 10,0-től kb. 11,0-ig terjedő pH mellett vezetjük le. Azt találtuk továbbá, hogy valamely (mol-ban) legalább lényegében egyenértékű mennyiségű alacsonyabb acilklorid iners szerves oldószerben, lúgos szer jelenlétében, hatásos eszköz aciMielyettesítőnek bevezetésére, azoknak az oleandomycin vegyületeknek dezoziaimin gyökébe (Rí) való bevezetésére, melyek a molekula e részében még helyettesítetlenek. Megjegyzendő, hogy a lúgos anyag oly mennyiségben kell, hogy jelen legyen, hogy a szabaddá vált hidrogénkloridot közömbösítse. Ez a reakció kb. 0 C°-tól kb. 50 C°-ig terjedő hőmérsékleti tartományban foganatosítható, kb. 1 órától kb. 5 óráig terjedő ideig, ámbár a reakciót kényelmi és gazdasági szempontból, szobahőmérsékleten vezetjük le. Az eljárás céljaira előnyös iners szerves oldószerek többek között az aceton, az etilacetát, a benzol, a toluol, a kloroform, a dioxán és a dietiléter. Előnyösen használható lúgos anyagok, többek között, alkálifém- és alMliföld^metioxid, hidroxidek, bikarbonátok és karbonátok, pl. magnéziumoxid, káliumhidroxid, nátriumibikarbonát és magnéziumkarbonát, valamint tercier aminek, pl. trietilamin, dimetilamin, dimetilanilin és piridin. Azonkívül, ecetvagy propionsavanhidrid önmagában, mint reagens és oldószer, minden lúgos kémhatású katalizátor nélkül is általában ugyanazokat az eredményeket szolgáltatja,, amellett, hogy hatásos eszköze az L-oleandróz-rásznek (R2) lassú szelektív acilezésének. Tényleg, ez a módszer az oleandomycin valamennyi különböző részének acilezését vonja maga után, aholis a dezozamin hidroxil (Rí) gyorsan acileződik (17 óra alatt, 25 C°-nál), az L-oleandróz hidroxil (R2) hosszabb időt (1—2 hetet igényel