146319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emulziós festékek előállítására
Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.319. SZÁM 22. g. OSZTÁLY — HO—552. ALAPSZÁM ' Eljárás emulziós festékek előállítására Hőfler Tibor vegyész, Budapest A bejelentés napja: 1958. szeptember 30. A találmány emulziós festékek előállítására vonatkozik. Mint ismeretes, újabban használatosak oly festékek, melyek a színező anyagot valamilyen emulzió formájában tartalmazzák. Az ily festékeknek az volna az előnyük, hogy alkalmazásuk esetén azon helyen, ahol alkalmazásra kerülnek, tehát pl. falon nemcsak a szín adó anyag, hanem még ezenfelül egy másik, védőjellegű anyag is lerakódik és ezáltal a festés élettartama megnövekszik. Az ismert emulziós festékek egyik nem elhanyagolható hátránya az, hogy meglehetősen drágák. Másik hátrányuk az, hogy többnyire nem állékonyak, azaz raktározásuk során megromlanak. A találmány célja egyrészt oly eljárás megteremtése volt, melynek segítségével igen olcsó kiindulási alapanyagokból legyen nyerhető oly emulziós festék, mely ezenkívül még gyakorlatilag tetszőleges állékonysággal rendelkezik. A találmány egy másik célja oly eljárás létrehozása volt, melynek segítségével ezen emulziós festéket igen egyszerű módon minden költségesebb gépi berendezés nélkül előállíthatjuk. A találmány egy további célja oly eljárás kidolgozása volt, mely egyaránt alkalmazható az emulziós festékek bármely fajtájához, tehát akár olyanokhoz, melyekben szerves vagy szervetlen pigmentek képezik a színtadó anyagot, akár pedig szerves színezékek, és, ezek a pigmentek vagy színezékek akár oldott, akár szilárd állapotban vannak e festékben jelen. A találmány egy további célja oly eljárás kidolgozása is volt, mely azt is lehetővé teszi, hogy a felvitelre kerülő emulziós festék legalább részben csak közvetlenül felhasználás előtt, a felhasználási helyen és a felhasználó személy által egyszerű eszközökkel készüljön el. A találmány egyik alapgondolatát az képezi, hogy a kitűzött célok oly módon érhetők el, ha a színtadó anyagot — legyen az akár pigment, akár színezék — az emulzió készítését megelőzően visszük be az emulzió azon komponensébe, amely azt a kész emulzióban lényegileg tartalmazni fogja. Az, hogy a színezést adó anyagot már kiinduláskor az emulzió azon komponenséhez adagoljuk, amely ezen anyagot a kész emulzióban tartalmazni fogja, vagy úgy értendő, hogy közvetlenül ebben a komponensben helyezzük el a színtadó anyagot, vagy úgy, hogy egy oly közvetítő segédkomponensbe helyezzük el, mely a színtadó anyagot az emulzió létrejöttekor főtömegében csak annak az emulziőkomponensnek tudja átadni, amelynek ezt a színtadó anyagot tartalmaznia kell. A találmány egy másik alapgondolatát az képezi, hogy az emulzió létrehozását megelőzően az emulziós rendszerbe oly anyagot is be kell vinnünk — mely anyag egyben segédkomponensként a színtadó anyag bevitelére is szolgálhat —, amely az emulzióban résztvevő többi komponensek legalább egy részének egymástól való elválasztása révén az egész rendszer állandó egyensúlyát biztosítja, vagy legalábbis alkalmas ezen egyensúly átmeneti megbomlása esetén annak egyszerű eszközökkel való mindenkori visszaállítására. A találmány egy harmadik alapgondolatát az képezi, hogy amennyiben a kiindulási anyagokat úgy csoportosítottuk két csoportra, hogy azok az előzőekben leírt feltételeknek megfeleljenek, úgy elérhető1 az, hogy maga a felvitelre kerülő emulziós festék csupán közvetlenül felvitel előtt, vagy felvitele során készüljön el, e két csoport egyszerű elkeverése révén. A találmány értelmében tehát az emulziós festéket legalább kétféle oldószerből, melyek egymással nem elegyednek ós egymásban nem oldódnak, egy színtadó anyagból és egy kötőanyagból, valamint egy emulgálószerből, továbbá esetleg egy közvetítő segédkomponensből állítjuk össze. A két oldószer egyike általában víz lehet, miután ez a lehető legolcsóbb anyag. A másik oldószert célszerűen valamilyen olcsó szerves oldószerből választjuk ki, amely a másik oldószerrel sem elegyedni, sem abban számbavehető -módon oldódni nem tud. A kötőanyagot célszerűen úgy választjuk meg, hogy az a szerves oldószerben legyen csak oldható. Kötőanyagként általában nagymolekulájú szerves anyagokat vagy esetleg ezek szervetlen sóit alkalmazhatjuk. Igen előnyösen alkalmazhatok műanyagok, műgyanták, természetes gyanták, vagy oly jellegű vegyületek, mint pl.
