146318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített aminosavhidrazidok előállítására

2 146.318 vagy anhidridet, adott esetben melegítés közben, helyettesített hidrazinnal kondenzáltathatunk'. Egy másik foganatosítási mód szerint a sav hidrazin­sóit magas hőmérsékletre hevíthetjük. Egy további módszer értelmében savhidrazidot karbonilvegyülettel hozunk reakcióba és a kelet­kezett hidrazont redukáljuk. A két reakció egy­idejűleg, vagy egymást követően mehet végbe. A hidrazonban esetleg jelenlevő többes-kötések eköz­ben redukálódnak.! Ha R3 hidrogenolitikusan le­hasítható maradékot, pl. karbobenzoxicsoportot jelent, ez a redukció során lehasítható. Egy másik módszer szerint a savhidrazidot kar­bonilvegyülettel hozzuk reakcióba, a hidrazont Grignard-vegyülettel kezeljük és a keletkezett addíciós terméket hidrolizáljuk. A találmány szerint kapott helyettesített amino­savhidrazidok szervetlen és szerves savakkal, pl. halogénhidrogénekkel, mint sósavval, brómhidro­génnel, jódhidrogénnel, más ásványi savakkal, mint kénsavval, foszforsavval, salétromsavval és szerves savakkal, mint borkősawal, citromsavval, kámforszulfosawal, etánszulfosawal, szalicilsav­val, aszkorbinsawal, maleinsawal, mandulasawal stb. jól definiált sókat adnak. Előnyös sók a hid­rohalogenidek, különösen a hidrokloridok. A sav­addiciós sókat előnyösen közömbös oldószerben, a hidrazinszármazéknak a megfelelő sav feleslegével való kezelése útján állítjuk elő. A helyettesített savhidrazidok, illetve ezek sói értékes gyógyászati tulajdonságokkal rendelkez­nek. Gátolják a monoaminoxidázok működését, egyes képviselőik különösen kifejezett depresszió­ellenes hatásukkal tűnnek ki és teljes elesettség esetén gyarapítólag hatnak. 1. példa: 22 g N-acetil-DL-metionin-etilesztert 11,05 g izo­propilhidrazin-hidrokloriddal és 14,1 ml trietil­aminnal 100 ml alkoholban 12—-14 órán át vissza­folyatás mellett főzünk. Ezután vákuumban be­párolunk, a maradékot 200 ml tetrahidrofuránnal hígítjuk és a kicsapódott trietilamin-jhidrokloridot leszívatjuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot acetonitrilből átoldjuk. A kapott l-[N-acetü-DL-metionil]-2-izopropil-hidrazin 121— 123 C°-on olvad. Vízben semleges kémhatással igen könnyen oldódik. 2. példa: 22 g N-acetil-DL-metionin-etilesztert 7,4 g izo­propil-hidrazinnal 100 ml alkoholban 12—14 órán át visszafolyatás mellett hevítünk. Ezután vá­kuumban bepárolunk és a maradékot acetonitril­ből átoldjuk. A termék az 1. példa szerintivel azonos. 3. példa: 24 g N-karbobenzoxi-DL-szerin-metilesztert 7,4 g izopropilhidrazinnal 100 ml alkoholban 12—14 órán át visszafolyatás mellett főzünk. Ezután vákuum­ban bepárolunk és a maradékot acetonitrilben át­kristályosítjuk. A kapott l-[N-karbobenzoxi-DL­-szeril]-2-izopropil-hidrazin olvadáspontja 152— 154 C°. A kapott l-[N-karbobenzoxi-DL-szeril]-2-izopra­pil-hidrazin 23 g-ját 20 ml tömény sósav és 200 ml víz elegyében feloldjuk és palládiumszénnel hidro­génezzük. A hidrogénfelvétel befejezése után a katalizátort lenuccsoljuk, a szűredéket vízzel 3000 ml-re hígítjuk és Amberlit-oszlopon (IRA-400) megsfeűrjük. Az oszlopot vízzel utánamossuk, míg a pH kb. 7-re nem növekedik. A szűrletet vá­kuumban szárazra pároljuk és a maradékot aceto­nitrilből átoldjuk. A kapott 1-DL-szeril-izopropil­hiidrazin 89—90 C°-on olvad. Vízben lúgos kém­hatással (pH = 8,9—9,2) igen könnyen oldódik. 4. példa: 24 g N-acetil-L(-)-)-a-alanin-hidrazidot 250 ml vízben és 20 ml acetonban feloldunk, majd 0,5 g platinaoxiddal hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel befejezése után a katalizátorról leszűrjük, a szű­redéket vákuumban bepároljuk és a maradékot acetonitrilből átkristályosítjuk. A kapott l-{N-ace­til-L(-4-)-«-alanil]-2-izopr opil-hidr azin 147—148 C°-on olvad. [n]D =—77° (c = l, vízben.) A 4. példa szerinti módon eljárva: 24 g N-acetil-DL(—)-a-alanin-hidrazidból a 148— 150 C°-on olvadó l-[N-acetil-DL(—)-a-alanil]-2-izo­propil-hidrazirrt [«]D = +74° (c = 1, vízben); 24 g N-acetil-DL-or-alanin-hidrazidból a 128—130 C°-on olvadó l-[N-acetil-DL-a^alanil]-2-izopropil~ hidrazint; ' 22,1 g N-acetil-DL-A-fenil-alanin-hidrazidból a 173--174 C°-on olvadó l-[acetil-DL-/S-fenil-alanill7 ­-2-izopropil-hidrazint; 100 g szarkozin-^hidrazidbol (melyet szarkozin­metileszterből és hidraziruhidrát metanolos oldatá­ból állítottunk elő, forráspontja 110 C°/0,5 mm; olvadáspontja kb. 36 C°) a 73—75 C° olvadáspontú l-szarkozil-2-izopropil-hidrazint kapjuk. 5. példa: 47 g N-karbobenzoxi-L(—)-tirozin-hidrazidot 30 ml tömény sósav, 300 ml abszolút alkohol és 400 ml víz elegyében feloldunk, majd palládiumszén jelenlétében hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel be­fejeződése után a reakcióelegyet a katalizátortól elkülönítjük, a szűrletet szárazra pároljuk és a maradékot kevés vízben feloldjuk. A kapott ol­datot dietilamin hozzáadásával 5 pH-ra állítjuk be, és újra bepároljuk. Az alkoholból végzett át­kristályosítás után kapott L(—)-triozin-hidrazid­monohidroklorid olvadáspontja 205—207 C°; [a]D — = +83° (c = l, vízben). A kapott hidrazid 31 g-ját 500 ml vízben és 12,6 ml acetonban feloldjuk és 1,0 g platinaoxid jelenlétében telítésig hidrogénezzük. A katalizá­tort elválasztjuk és Amberlit-oszlopon (IRA—410) megszűrjük. A szűredéket kénsavval 3,5 pH-ra állítjuk be, szárazra pároljuk és a maradékot acetonból átkristályosítjuk. A kapott 1-L(—)-tirozil­-2-izopropil-hidrazin-szulf át-pen tahidra t olvadás­pontja 145—150 C°; [a]D = 38,3° (c=l, vízben). A példa 1. bekezdése szerint kapott hidrazid 12 g-ját 6 g hidrofahéjaldehid, 100 ml víz és 50 ml alkohol elegyében feloldjuk és 0,5 g platinaoxid

Next

/
Thumbnails
Contents