146240. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő, tüzelő és fűtőberendezés

2 146.240 melynél a csövek közötti térben szénsalakot tüzelünk el az oda bevezetett gáznak és égési levegőnek segítségével. A különböző stabil és mobil tüzelőberendezések igen nagy mennyiségben termelnek ilyen salakot, melyet hőtermelésre eddig egyáltalán nem hasznosítottak, mert azt az ismert berendezésekben gazdaságosan elégetni nem lehetett, A gázt nemcsak az ismertetett gázfejlesztőből, hanem más, ismert forrásból is vehetjük. A találmány második része erre a salaktüzelő berendezésre terjed ki, melyet a fentiekben ismertetett gázfejlesztő berendezéssel célszerűen egybeépítünk. Az így kapott egyesített gázfejlesztő és tüzelő berendezés, kellő hőszigeteléssel ellátva, kazánház mellőzésével, egymagában, pincében vagy szabad területen is felépíthető. A salakkal táplált fűtőberendezés elméleti alapja az a tény, hogy a szénsalak az aktív szénhez hasonlóan a nagy felületével megköti a beléje vezetett, magas hőfokú éghető gázt. A salak izzásba hozott felületén a gáz elég. Eközben a salak éghetőanyag-tartalma is elég, ill. hőenergiává alakul át. A gáz közvetlen elégése robbanásveszélyes lenne. A nagyfelületű salak azonban úgy viselkedik, mint a Davy-lámpák és rossz hővezetésével az égési reakciót lelassítja. A fejlődő és a bevezetett gázok lényegileg túlnyomás nélkül égnek el, A gázt és az égéshez szükséges levegőt a salaktér alján elrendezett különleges fúvókák vezetik be, melyekhez a fentebb már említett ventillátor szállítja a levegőt. A találmány szerint összeépített gázfejlesztő és tüzelő berendezést meleg vagy forró víz előállítása helyett gőztermelésre is felhasználhatjuk, ha azt az előírásos biztonsági készülékekkel, szerelvényekkel stb. látjuk el. A berendezésben megfelelő csővezetékek az áramló közegek szállításáról, szabályozható elzárószervek pedig az üzemi adatok módosíthatóságáról gondoskodnak. A rajzok a találmány szerinti berendezésnek azt a kiviteli alakját tüntetik fel példaképpen, amelynél gázfejlesztő1

berendezést vízmelegítő berendezéssel építünk egybe. Az 1. ábra a berendezés függélyes középmetszete a 2. ábra I—I vonalán. • A 2. ábra a berendezés vízszintes középmetszete az 1. ábra II—II vonalán. A szilárd tüzelőanyagot felülről töltjük az —1— gázfejlesztő aknába, melynek alsó része alkotja az előmelegítő (redukciós) övezetet. Utóbbit —2— hűtővízköpeny, —3— gázköpeny és —4— légköpeny veszi körül. A —2— hűtővízköpeny felfelé az előmelegítő övezet felső határáig, a másik két közegköpeny pedig az —1— akna felső végéig terjed. Az előmelegítő övezetben egymás fölött két sor —5— keverőfúvóka van, mégpedig mindegyik sorban három darab, melyek az akna kerületén egyenletesen vannak elosztva. A két sor fúvókái egymáshoz képest a kerület irányában el vannak tolva. A fúvókák —5'— belső fúvókából és ennek torkolati végét körülvevő, tűzálló keramikus anyagú —5"— külső fúvókából állnak. Az —5'— belső fúvókában előmelegítő levegő, az •—5"— külső fúvókában pedig a berendezésben termelt éghető gáz áramlik. A —2— hűtővízköpeny védi az előimelegítő övezet környezetét a keletkező magas hőmérséklet kártevése ellen. Az előmelegítéshez szükséges levegőt a —6— ) turboventillátor vagy egyéb fúvógép három darab —7— csövön át táplálja a —4— légköpeny felső \ végébe. Az aknában termelt gáznak mintegy 1/5-ét < az akna felső végén négy darab —8— nyíláson át juttatjuk a —3— gázköpenybe. A —7— csövekbe ! egy-egy —9— szabályozó tolattyút, a —8— nyílásokba pedig szintén egy-egy (nem ábrázolt) szabályozó tolattyút mint elzárószervet iktatunk be. A -^-2— hűtővízköpeny alul a kúpos korong alakú —10— víztartályhoz, felül pedig négy darab —12"— összekötőcső útján további —11— vízköpenyhez csatlakozik, melyről alább részletesebben lesz szó. A —10— 'tartályba az alsó —12'— csövön át érkezik a víz, mely felmelegedett állapotban, nem ábrázolt vezetéken át távozik a fűtőradiátorokba. A berendezést a vízszintes, kör alakú —13— cső veszi körül, melybe először jut be a —6— ventillátor szállította levegő. Ebből a —13— csőből három darab —14— cső ágazik le a már említett —7— csövekbe, valamint további két cső a —7— csövekhez hasonló, nem ábrázolt két cső felé, melyek az —1— akna felső része irányában haladnak, a —4— légköpenybe behatolnak és annak mentén lefelé folytatódnak, egészen a mozgó —15— kaparószalagig, mely a szilárd égéstermékeket az —1— akna alól eltávolítja és a —16— kioltó vízzárba rakja le. Az 1. ábrán szakadozott vonalak tüntetik fel az említett lefelé haladó —17— csőágak egyikét, melynek alsó vége a —15— kaparószalag minK mozgórostély két ága közé vezeti a tüzelőanyag égési levegőjét, mely onnan az —1— aknába felfelé áramlik. A —15— kaparószalagot elektromotor hajtja. A —16— vízzárból a —18— ajtóval elzárható nyíláson át távolítjuk el a szilárd égési terméket. A vízzár a —19— csőből kapja a vizet. A berendezés gázfejlesztő egységének leírása után most áttérünk a vízmelegítő, ill. fűtő egység ismertetésére. A már említett —11— vízköpenyt vízcsövek rendszere veszi körül, mely sugárirányban egyenletesen elosztott, függélyes csövekből alkotott tizennyolc darab —20— csőfalból, ezek csöveit lent és fent határoló egy-egy —21— összekötőcsőből és magukat a csőfalakat lent és fent egymással összekötő egy-egy kör alakú —22—• csőből áll. A —21— összekötőcsövek a —11— vízköpenybe torkollnak. A —20— csőfalak között a 2. ábrán látható, szegmens alakú —23— terek maradnak szabadon, melyeket két-két —23— tér számára közös, tehát összesen kilenc darab, ajtóval elzárható —24— nyíláson át felülről szénsalakkal töltünk meg, melynek súlyát a —10— víztartály felső fala hordja. A —23— terek alsó végébe egy-egy —26— kettős fúvóka, mégpedig ún. utókeveréses présgázégő! torkoll. A már említett három darab —7— légvezető cső lefelé, a —27— szabályozó tolattyún át, a —28—• körcsatornába torkoll, mely a —26— fúvókákhoz csatlakozik és ezeket égési levegővel táplálja. A fúvókák fejrészébe az —1— akna felső részéből származó éghető gázt vezetjük, mely a fentiek szerint az összes termelt gáznak mintegy 4/5-e.