146219. lajstromszámú szabadalom • Hőszivattyú

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.219 SZÁM 17. a. OSZTÁLY — HE—255. ALAPSZÁM Hőszivattyú A Magyar Állam, mint a feltalálók: dr. Heller László és dr. Faragó Gyula oki. gépészmérnökök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1955. december 2. Köztudomású, hogy a hőszivattyú termodinami­kai vonatkozásban elvileg nem különbözik a hűtő­géptől, mindkettőben alacsony hőfokszinten el­vont hőt külső energia bevezetésével magasabb hőfokszintre emelnek, amelyet azután a bevezetett energia hőegyenértékével együtt vízzel, vagy le­vegővel vezetnek el. Mind a hőszivattyú, mind a hűtőgép lényegében hasonló berendezési tárgyak­ból áll; az elnevezés különbsége csupán az alkal­mazás különbségéből ered. A hűtőberendezés lényeges jellemzője az, hogy kizárólag hideget termel, míg a magasabb hőfok­szinten elvezetett hő általában felhasználatlanul marad., Ezzel szemben a hőszivattyúban a maga­sabb hőfokszinten elvezetett hőt használják fel, míg az alacsony hőfokszinten levő hőforrás lehű­lését általában nem hasznosítják. A kétféle beren­dezés rendeltetésének ebből a különbségéből ered­nek a termikus körfolyamatokban mutatkozó kü­lönböző hőmérsékletek és nyomások. A hőszivattyú alkalmazása gazdaságosnak mutat­kozik abban az esetben, ha nemcsak a termelt hideg, vagy hő, hanem mindkettő egyidejűleg hasznosítható, ami főként a hűtőházakban történ­het előnyösen. Ezekben ugyanis a termelt hideg a hűtő- és a fagyasztótermek hűtésére szolgál, míg a termelt hő az irodahelyiségek, gépház, szociális létesítmények és lakások fűtésére hasznosítható. Miután a hűtőgép természeténél fogva már ön­magában is bizonyos hulladékhőt termel, neveze­tesen a kondenzátorban leadott hőt, a hőszivattyú feladata csupán az, hogy az általában alacsony hőfokszinten levő hulldékhőt (20—30 C°) fűtésre alkalmas magasabb hőfokszintre emelje. Ezzel a hőszivattyú alkalmazásának gazdaságossági képe mindkét lényeges tekintetben válik egyszerre ked­vezőbbé, éspedig mind a beruházási, mind az ener­giafogyasztás költségei tekintetében. Ha ugyanis a hűtőberendezést a fűtőigénytől függetlenül amúgy is meg kell valósítani, annak lényegében egy sorbakapcsolt kompresszorral való, fűtésre alkalmas kiegészítése a szokványos hőszi­vattyús rendszerű fűtőberendezés beruházási költ­ségének csak töredékét teszi ki, tekintettel arra, hogy a berendezés túlnyomó része a hűtőtelepben amúgy is megvalósul. Mindezek ellenére a hőszivattyús rendszerű fű­tés alkalmazása hűtőberendezésekkel, illetve hűtő­házakkal kapcsolatban sem terjedt el, aminek az a magyarázata, hogy az eddig ismert berendezések­ben annak a problémának a megoldása, hogy a hőszivattyú mindenkori teljesítményét egybehan­golják egyrészt a hűtőteljesítménnyel, másrészt a fűtőigénnyel, különleges szabályozó- és biztonsági készülékkel ellátott, igen komplikált berendezése­ket eredményezett. Azonkívül pedig, ha a pillanat­nyi hűtőteljesítmény és kompresszormunka hő­egyenértékének együttes teljesítménye a fűtő­szükségletnél kevesebb volt, egyéb fajtájú pót­fűtésről kellett gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy a hűtőszükséglet ingadozása folytán ezzel a körülménnyel minden hűtőüzem­ben számolni kell, sőt azzal is, hogy a hűtés oly­kor éppenséggel szünetel. Ezért a hőszivattyú mellett teljes értékű pótfűtésről (gőz stb.) is kel­lett gondoskodni és az erre szolgáló berendezés annyira növelte a beruházási költségeket, hogy a hőszivattyús rendszerű fűtés gazdaságossága, az egyéb kedvező körülmények ellenére problemati­kussá vált. Ezeknek a hátrányoknak kiküszöbölését célozza a találmány szerinti eljárás és berendezés, amely­lyel lehetővé tesszük, hogy a hőszivattyú a kívánt fűtőszükségletet abban az esetben is fedezze, ha azzal egyidejűleg a hűtőteljesítmény és a komp­resszormunka hőegyenértékének együttes hő­mennyisége a szükségesnél kisebb. Továbbá, hogy az egyensúlyi állapotot minden eshetőségre auto­matikusan biztosítsa, tehát, a hűtőteljesítmény a fűtőszükségletnél nagyobb, vagy azt éppen kielé­gíti, vagy ha annál kisebb; végül abban az eset­ben is, ha a hűtőberendezés teljesen leállna. To­vábbi célja a találmánynak, hogy a hőszivattyú az említett feladatát különösebb szabályozó szerv, vagy átkapcsolások nélkül, egyedül a hőhatások révén önműködőlég lássa el. Az 1. ábra a berendezés hőkapcsolását mutatja vázlatosan. A 2. ábra a berendezés körfolyamatát szemlélteti a hőfok-entrópia-diagramban. Az a alsófokozati kompresszorok a hűtőberen­dezés elpárologtatóiból szállítják a hűtőközeg-gőzt a b hőcserélőbe, amely a hűtőteljesítménytől füg-

Next

/
Thumbnails
Contents