146190. lajstromszámú szabadalom • Univerzális redukáló tahiméter és ahhoz tartozó szabatos távolság- és magasságmérésre alkalmas léc
2 146.190 hordozó üvegkor a távcső okuláris oldala felőli végén azzal koaxiálisán van csapágyazva. A központos elrendezés kettős előnnyel jár: 1. Központos helyzetű prizma forgatásával a távcső sugármenete az üvegkör két különböző helyére vezethető, ahol a kép az üvegkörön levő jelekkel együtt két különböző okulárison át figyelhető meg. Az egyik okulárison át a távolság és magasság mérésére alkalmas osztásvonalak, az ún. távolsági és magassági mérőszálak, a másik okulárison át a diagramvonalak figyelhetők meg. így tehát a prizma forgatásával egyszerű átkapcsolással ugyanazt a tahi métert egyszer mint változó száltávolságú irányszálas tahimétert, másszor mint diagram tahimétert használhatjuk. 2. A forgásátvivő szerv csak két tagból áll. A találmány szerinti tahiméter távcsövének látómezejében a vízszintes irányszál külpontos helyzetű, a két különböző körön futó távolsági és magassági konvergens mérőszálak pedig mérés közben olyan helyzetűek, hogy a használt két mérőszál közül az egyik mindig vízszintes, illetőleg közel vízszintes. Ebből adódó előny az, hogy a lécen a szabatos egyeztetésre ékalakú jelek használhatók. Szabatos mérés céljára szolgál az úgynevezett parallaxis kiküszöbölő is, mely egy mozgatható üveg ékből áll. Ennek célja a közvetlenül az üvegkör mögött kis távolságra elhelyezett szállemez és a kör síkja mint képsík közötti parallaxis megszüntetése. Erre azért van szükség, mert a mérőszálak konvergenciája miatt szabatosan kell ráállni a léc függőlegesére oldalirányban is. E célból a parallaxis kiküszöbölővel a léc képét az üvegkörről a szállemezre visszük és az okulárist élesre állítjuk. Így most már a léc függőlegesére — melyet a lécen kis körök jelölnek meg — a függőleges irányszállal oldalirányban is szabatosan ráállhatunk. A találmány szerinti szabatos tahimétrálásra alkalmas lécnél a vízszintes helyzetű mérőszálat a léc egyik ékalakú jelével a megfelelő helyen az észlelő egyezteti, a ferde helyzetű mérőszálat pedig behintéssel a lécet kezelő személy. E célból a kezelő személy a lécen mozgásátvivő szerv segítségével egy beállítható jelet mozgat a függőlegesben, mindaddig, amíg a jel a ferde szállal nem egyezik. Az ékalakú jellel való egyeztetéssel a leolvasás fő részét, a beállítható jellel való egyeztetéssel pedig a leolvasás csonka részét kapjuk. A leolvasás fő része a léc beosztásán közvetlenül megállapítható, a csonka rész pedig úgy, hogy egy külön mutató a jel elmozdítását felnagyítva, leolvashatóan jelzi az észlelőnek. A beállítható jel a kivitelben két szétnyitható lemez közötti fehér, vízszintes hézag. Az egyeztetés pontosságának fokozása céljából a lemezek közötti hézag távolsága változtatható, amelyet a mérés előtt a kezelő állít be a becsült távolságnak megfelelően. Az 1. ábra a találmány szerinti tahiméter látómejezének példaképpeni kivitelét mutatja a két különböző körön futó távolsági és magassági mérőszálakkal. A —h— vízszintes irányszál a látómező közepétől z' távolságra van. Távolságmérésnél a —v— függőleges 'irányszállal kell a lécre irányozni, magasságmérésnél pedig a —v'— függőleges irányszállal. Távolságmérésnél 6 beosztásegység felel meg a k< — 100 szorzóállandónak. Az ekkor használt két mérőszál közül az —a— jelűt nevezzük alsó mérőszálnak — azért, mert a lécnek a látómezőben fordítva megjelenő képén ez esik közelebb a léc aljához —, az —f— jelűt pedig felső mérőszálnak nevezzük. Mérésnél az —a— szálat egyeztetni kell a vízszintes irányszállal, a távolságmérési képlet ekkor t=100-Lí ahol L( az —a— és —f— mérőszálak között leolvasott léchosszúság mértéke. A szorzóállandó változtatható is, ha pl. 3 beosztásegységet választunk csak, akkor a szorzóállandó: kf = 200. A 2. és 3. ábra két lépésben azt az esetet mutatja, amikor olyan léccel akarunk mérni, amelyiknél a kezdő osztás kb. a léc közepén van és éppúgy, mint a diagram-thimétereknél az alapkörrel, most az alsó mérőszállal, a léc 0 kezdőpontjára akarunk ráállni. Első lépésben a 2. ábrán látható módon a léc megirányzása és az indexlibella bejátszása után, a —h— irányszállal ráállunk az —a— mérőszálra, amelyiknél a léc —0— pontja legközelebb kerül a —h— irányszálhoz. Következő lépésben, a 3. ábrán láthatóan, a kör elforgatásával az —a— mérőszálat szabatosan a léc —0— pontjára állítjuk. A távolságmérési képlet ekkor nem pontos, előjeles korrekcióra szorul. A korrekciós számokat cm-ben, t = 100 m távolságra és a beosztásegység 1/10 részére vonatkozóan a mérőszálak bal oldalán láthatjuk. A szám fölé és alá írt előjel figyelmezteti a műszer használóját arra, hogy azt az előjelet kell vennie, amely az —a— mérőszál elmozdításának irányába esik. A távolságmérési képlet ekkor . t = 100 L( + K = t' + K ahol * K = + -— t' • j • e (cm) 100 K képletében t' = 100-L/ a közelítő távolság, j az üvegkörről leolvasható javítás interpolált értéke az —a— mérőszálnál, —e— az —a— mérőszál elmozdításának mértéke a —h— irányszáltól számítva, a becslésnél a beosztásegység 1/10 részét mint egységet véve alapul. A 4. ábra a távolságmérésre egy példát tüntet fel korrekcióval, amikor a —h— irányszálhoz tartozó magassági szög 25°, ekkor f — 100 • L( = 100 • 0,194 m = 19,4 m és j—— 1,25 e =7 K==—(1/100) 19,4 1,25-7^ — 2 cm tehát t = t' + K= 19,4 — 0,02 = 19,38 m (K-t kis értéke miatt természetesen most nem vesszük figyelembe.) A találmány szerinti tahiméterrel a magasságmérés ugyanúgy végezhető, mint a távolságmérés, ekkor (lásd 1. ábrát) a —v'— függőleges irányszálnál levő jeleket használhatjuk fel különböző szorzóállandóknál. A mérőszálak mellé írt római L szám figyelmeztet, hogy a kis körrel megjelölt —a'—, —f— mérőszálakhoz tartozó szorzóállandó: km = 50. A magasságmérés képlete, vagyis a tereppontnak a műszer fekvő tengelye feletti magassága ekkor, ha az —a'—- alsó mérőszálat a —h— vízszintes szállal egyeztetjük