145782. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés betétes tömlők előállítására

Megjelent: 1959. december 15. v = : :

:— ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.782. SZÁM 39. a. 8—13. OSZTÁLY — PE-223. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés betétes tömlők előállítására A Magyar Állam, mint Péchy István, Dáczer Gyula és György Győző budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1955. május 26. Az elmúlt évek során váltak ismeretessé olyan gumi-, szintetikus gumi-, illetve rugalmas anyagból készült betétes tömlők, melyeknek erősítő betétrétege, vagy rétegei harántirányban megfelelő szög alatt ellentétes értelemben váltakozva egymás irányát keresztező textil és/vagy fémszövetből, illetve fonalrendszerből állanak. E tömlőtípus előállítására vonatkozik a 162 876. lajstromszámú osztrák szabadalom. Ennek az eljárásnak lényege, hogy a tömlő felépítését gumimagon végzik, oly módon, hogy először extruder segítségével, vagy megfelelő profil alkalmazásával képezik, illetve fel vasalják a tömlő lelkét, majd azt követően ugyanabban a fázisban a már élekkel rendelkező magra előzetesen felkent kettő darab szövetcsíkot tekercselnek fel, majd ráf édessel felviszik a tömlő fedőrétegét, végül fáslizzák és kivulkanizálják, Egy másik ismert megoldás szerint textíliával felpréselt gumiszalagot fémmagra harántirányban oly módon tekercselik fel, hogy a fémmag a hoszszanti tengelye körül forog, miközben a gumiszalagot tartó szerkezet szupport segítségével halad a menetemelkedésnek megfelelően. A feltekercselést annyiszor ismétlik meg, ahány rétegből áll a tömlő. Mivel a legegyszerűbb tömlő is két rétegből épül fel, így a feltekercselést is legalább kétszer kell elvégezni. E módszerek azonban számos hátránnyal rendelkeznek. Így pl. a hivatkozott osztrák szabadalom öt műveletet kíván egy fázisban megoldani, ami technikailag nehezen kivitelezhetővé teszi ezt a megoldást. így pl. minőségi romlás nélkül nehezen képzelhető el olyan eljárás, melynél a tömlő lelkének képzése a tekercselő szerkezettel egybeépített és szinkronban dolgozó extruderrel lenne megvalósítható. Mint tudjuk, az extrudálás sikere és hibamentes kivitelezése nagymértékben függ a felhasznált anyag homogenitásától, hőmérséklettől stb. Már pedig olyan megoldás, amelynél az extrudálás sebessége a feltekercselés sebességéhez igazodik anélkül, hogy figyelemmel lenne a fenti körülményekre, csakis egyenlőtlen falvastagságú tömlőt eredményezhet. A másik hátránya ennek az eljárásnak, hogy a tömlőt alkotó rétegeket, lelket, erősítő betéteket, fedőréteget külön-külön műveletben viszik fel, ami a hibalehetőségeket még csak növeli. Ugyanis az, egyes rétegek között légzárványok keletkezhetnek,, illetve az egyes tömlőt alkotó rétegek kellő összetapadásának eléréséhez nem elegendőek a tekercselő szerkezeten • alkalmazott nyomások. Ez az eljárás az előkészítő műveletekben sem jelent előnyt, mivel mind az erősítő betét, mind a fedőréteg előállítása külön műveletekben külön gépegységeken történik, ami nemcsak a hibalehetőségeket növeli, hanem berendezésben és munkaidőben sem előnyös. Az elmondottak alapján igen kétséges, hogy egyáltalán lehetséges-e ezzel az eljárással egy műveletben tömlőt készíteni. És ha mindazokra kiterjed a figyelmünk, amelyek a gyártás sikerét befolyásolhatják, úgy ennek a megoldásnak sikeres kivitelezése csak rendkívül komplikált és költséges berendezésen képzelhető el. Mindezeket legjobban a hivatkozott osztrák szabadalom támasztja alá, miszerint ez az eljárás kis átmérőjű és kis műszaki igények kielégítésére alkalmas tömlők előállításánál használható fel sikeresen. A másik ismert eljárás legnagyobb hátránya, hogy csak rövid, 10—12 méteres tömlők előállításánál gazdaságos. Ugyanis ehhez az eljáráshoz minden esetben olyan hosszúságú gépre van szükség, mint amilyen hosszú az előállítani kívánt tömlő. Mivel pedig a tömlőt alkotó réteg feltekercselése a mag forgatása mellett szupport segítségével történik, egy menetben csak egy réteg vihető fel, ami azt is jelenti, hogy a rétegek számának megfelelően kell a feltekercselést megismételni. További hátránya még ennek az eljárásnak, hogy az előkészítő műveleteket is rendkívül körülményesen, igen sok művelettel külön gépcsoport felhasználásával oldja meg. Így külön műveletben és külön gépen történnik a fonalnyaláb képzése, felkenése, szárítása, egyesítése a gumiszalaggal stb. Megjegyezzük még, hogy műselyem erősítő réteg alkalmazása esetében az előkészítő műveletek száma még növekszik, mivel a kellő tapadás biztosításához különleges előkészítő1

műveletekre is szükség van. A találmány az ismert eljárások hátrányait kiküszöböli és lehetővé teszi tetszés szerinti át-