145737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-metil-2-n. propil-1,3-propándiol előállítására

2 145.737 2-metil-2-n.propíl-l,3-propándiol előállítását először Franke írja le 84%-os termeléssel. A szerző leírása alapján reprodukáltuk a reakciót, az elért terme­lés 35—40%. Ez a termelés összhangban van azzal a megfontolással, hogy a reakcióhoz sztöchiometriai számítás alapján is 1 mol aldehidre 2 mol formal­dehid és 1 mol alkálihidroxid kell. Ezzel szemben a szerző 1 mol aldehidre 1,32 mol formaldehidet és 0,66 mol káliumhidroxidot alkalmaz. A módszer tökéletesítését írják le R. W. Short­ridge és F. C. Withmore közleményeikben. A re­akcióban 1 mol aldehidre 2,62 mol formaldehidet ( és 1,05—1,12 mol káliumhidroxidot alkalmaznak. A reakcióban felhasznált vegyszerek mennyiségét nem grammolekulasúlyban, hanem csak gramm­ban kifejezve adják meg. Ismert tény azonban, hogy a legtisztább szilárd káliumhidroxid is hidrát tartalmú, így legfeljebb csak 85—90%-os. Ennek alapján 1 mol aldehidhez felhasznált szilárd ká­liumhidroxid 1,05—1,12 mol. Ezen metodikát 2-metil-pentariál-(l) esetében reprodukáltuk és 50—55%-os termeléssel kaptunk Ezen észleletek figyelembevételével a reakciót úgy hajtottuk végre, hogy — a Shortridge által megadott metodikától eltérően — a formaldehid és aikálihidroxid mennyiségét az aldehidhez vi­szonyítva növeltük. A fenti felismerések alapján találmányunk ér­telmében a 2-metil-2-n.propil-l,3-propándiol előál­lítását úgy végezzük, hogy a 2-metil-pentén-(2)­-al-(l)-et dehidrált állapotban hidrogénezzük, majd az így kapott telített aldehidet izolálva, előnyösen a reakciöelegyből való elkülönítés nélkül, 1 mólra számolva 2,7 mol feletti, célszerűen 2,9—4 mol mennyiségű formaldehiddel és 1,3 mol feletti, cél­szerűen 1,4—4 mol mennyiségű alkálihidroxiddal reagáltatjuk. A redukcióban elérhető termelés 80—86%, a reduktív oximetilezés termelése ugyan­csak 80—85%. A redukció folyamán kapott telí­tett aldehidet közvetlenül reakcióelegyében fel­használva a további reakcióban 2-metil-pentén-(2)­-al-(l)-re számított 2-metil-2-n.propil-l,3-propán­diol termelése beleértve azonos, mintha a redu­kált aldehiddel izolálás és tisztítás után végeztük volna a reakciót. Példák 1. 9,85 g dehidrált 2-metil-pentén-(2)-al-(l)-et fel­oldunk 20 ml abs. metanolban. A pentenál dehid­rálását a következő módon végezzük: keverővel és páraelvezetővel ellátott edényben, 100—105 C°-ú olajfürdőn 2 órán át kevertetjük a 2-metil-pentén­-(2)-al-(l)-et, eközben a hidrát formájában meg­kötött víz részben kidesztillál, részben a dehidrá­lás befejezte után az edény alján gyűlik össze, melytől elválasztjuk. Az ily módon kezelt és meta­nollal elegyített telítetlen aldehidet saválló acél hidrogénező kacsába helyezzük és nitrogénáram­ban 10 ml abs. metanolban szuszpendált 1 g lúg és aluminátmentesre mosott Raney-nikkelt viszünk be. A szokásos hidrogéngáz öblítés után a készü-2-metil-2-n.propil-l,3-propándiolt. A reakció fenti kivitelezésénél azt találtuk, hogy az elegy a reak­ció végén neutrális kémhatású, tehát a lúg teljes egészében felhasználódik a ' képződő hangyasav megkötésére. Azonkívül az- elegy csak igen ke­vés szabad formaldehidet tartalmazott, de jelentős mennyiségben tartalmazott oximetilaldehidet (II). Ugyancsak megállapítottuk, hogy az első lépés­ben lejátszódó formaldehid-addíció bázikus közeg­ben már katalitikus mennyiségű alkália jelenlété­ben végbemegy. A reakció második lépésében le­játszódó vegyes Cannizzaro reakció viszont lúg­felesleg alkalmazását teszi szükségessé. Ellenkező esetben előtérbe lép a formaldehid saját Canniz­zaro reakciója, azonkívül az intermedier oximetil­aldehid (II) saját Cannizzaro reakciója is, ami to­fábbi formaldehidet és alkálihidroxidot igényel. Az oximetilaldehid önmagával Cannizzaro reak­cióban a várt diol-vegyület (III) mellett oximetil­ecetsavat (IV) ad és így a reakció nem kívánt irányba eltolódik. A két mellékreakciót az alábbi egyenletek szem­léltetik: R N ,CH.,OH R x /COOH - X " + x R'y N CH 2 OH R'/ x CH 2 OH III IV léket lezárjuk és buborékolón keresztül 3 atm. nyomású hidrogént adunk a készülékre. A gáz­adagolást a készülék rázása közben úgy szabá­lyozzuk, hogy a gáztér 2,8—3 atm. nyomáson le­gyen. Ily módon 4—6 óra alatt (a reakcióelegy hőfokától függően) 1 mol ekvivalens hidrogént vesz fel, majd nitrogénáramban a katalizátort le­szűrjük és kevés metanollal utánamossuk. Ha ki akarjuk preparálni a 2-metil-pentanal-(l)-et a me­tanolt normál nyomáson rektifikáló feltét alkal­mazásával lepároljuk, majd frakcionálással 7,1 g 114—125 C° között forró 2-metil-pentanál-(l)-et kapunk. Az előfrakciók újbóli frakcionálása után további 1,4 g 2-metil-pentanál-(l)-et nyerünk. 2. 53 g szilárd káliumhidroxidot (84%-os) kéve- . rés mellett feloldunk 200 ml 96%^os alkoholban, majd kb. 2 óra alatt hozzácsurgatjuk 50 g 2-metil­-pentanál-(l), 80 ml 96%-os alkohol és 120 g 40 százalékos vizes formaldehid oldat elegyét. A reakcióelegyet 6—8 óráig enyhe forráson kever­jük. A reakció befejeződése után az alkoholt lég­köri nyomáson, lepároljuk. A kapott párlási mara­dékot 4 X 70 ml éterrel extraháljuk. Az egyesí­tett éteres extraktumokat kevés 10%-os sósavval átmossuk és az oldatot vízmentes nátriumszulfá­ton, szárítjuk. A nátriumszulfátot leszűrjük és az éteres oldatról az étert lepároljuk. A kapott pár­lási maradékot 10 ml-es vákuumban frakcionál­juk, főpárlat 123—126 C°, 53,8 g, termelés: 80,5%. A fehér kristályos terméket kevés petroléterrel vagy ligroinnal átmossuk, o. p.: 59—60 C°. 3. Ha 1. példa szerint járunk el és nem izoláljuk a telített aldehidet, akkor metanolos oldatát 30 g 32%-os formaldehiddel elegyítjük, majd az ele­gyet 6 g nátronlúgnak és 34 ml metanolnak olda­tába csurgatjuk oly módon, hogy a rendszer hő­mérséklete ne emelkedjen 60 C° fölé. Ezután az elegyet 4 órán át visszafolyáson, forraljuk, majd a metanolt lédesztilláljuk. A párlási maradékot OH" R \ /CH 0 2CH..O —->- CH,OH + HCOOH 2 \C< R'/ \cH2 OH II

Next

/
Thumbnails
Contents