145317. lajstromszámú szabadalom • Réselthengeres nyújtómű, főleg kártolóipari gyűrűs fonógépekhez

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.317. SZÁM 76. c. OSZTÁLY — CU-56. ALAPSZÁM Réselthengeres nyújtómű főleg káríolóipari gyűrűs fonógépekhez Czupper Ferenc gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. december 23. A réseithengeres nyújtómű kártolóipari gyű­rűs fonógéphez egyszerűsége, magas termelékeny­sége, továbbá jó minőségű munkája következté­ben előnyösen alkalmazható. Szálszakadás esetén azonban a jelenleg alkalmazott nyomóihenger szer­kezetek, továbbá az azok által megkívánt bekötési technológiák a nyúj tóműnél nagyüzem Meg gazda­ságosan nem használhatók. E réseithenger es nyújtóműnél fonásközbeni szál­szakadás esetén az orsóról lehúzott fonalat •— az eddigi gyűrűsfonó típusoknál kialakult gyakor­lattól eltérően — a behúzó hengerpár között be­futó előfonalhoz kell besodorni, vagyis a kötést a nyújtóimezőben kell elvégezni a behúzó henger­pár után. Ennek a szükségességét az indokolja, hogy a réselt hengeres nyújtóiművel ellátott fo­nógépnél szálszaikadás esetén az orsótól sodrat nem juthat a nyújtómezőbe, s így ha a szálsza­kadás pillanatában esetleg a nyújtómezőben ép is marad az előfonal, néhány másodpere múlva itt is elszakad, mert a kártolt előfonal az egyen­gető és a szilárdságot adó sodrat hiányában ily hosszú szakaszon nem bírja ki szakadás nélkül a gyakorlatban általában alkalmazott nyújtást. Ugyanúgy következhet be szakadás a két réselt henger közötti szakaszon is. Jelen találmány lényege a nyomóhenger vagy a nyújtóhenger oly kialakítása, amely lehetővé teszi a fonal bekötését a nyújtómezőben, azaz á fonal a nyújtómezőben történő bekötése után el­engedve önműködően visszakerül a nyomóhenger alá, az üzemi helyzetbe. Ezt a célt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a nyomóhengeren, vagy a réseithengeren, vagy mindkettőn oly veze­tőfelületet vagy kivágást alkalmazunk, amelynek mentén a szál önműködően, a feszítés hatása alatt a nyújtóhenger réséhez (tehát az üzemi helyzet­be) tér vissza. Ez a vezetőfelület állhat pl. a nyo­móhenger végfelületén alkalmazott domború ki­alakításból, vagy a réselt hengeren készített ki­vágásból, ill. horonyból, vagy ezek kombináció­jából. Az ábrák a találmány néhány példakénti ki­viteli alakját vázlatosan szemléltetik. Az 1. ábra szerinti kiviteli alak olyan nyo­móhengert mutat, amelynek vége gömb-süveg­ként van kialakítva. A 2. ábra tereloVillával felszerelt nyomóhen­gerpárt és a találmány szerinti fonalbevezető ré­sekkel ellátott nyújtóhengerpárt mutet, míg a 3. és 4. ábra e megoldás részleges elölnézete a résel tihenger két egymáshoz képest elfordított helyzetében. Az 5. ábra olyan megoldást szemléltet, amely­nél a nyoiroóheiiger ütfcözőhuzaiokkal van kom­binálva és a 6. ábra az 5. ábra szerinti megoldás vázlatos oldalnézete. A 7. ábra a réselthengeres nyújtómű két nyo­móhengerének megfogási és terhelési vázlatát mutatja. Valamennyi ábrán —1— a behúzóhengerpár, —2— a réseltíhenger, —3— a nyomóhenger, —4— a terelővilla. A —6— ütközőhuzalok, a —7— bil­lentyűkair lenyomásával —8— csuklópont körül elfordíthatók, visszaállításukat a —9— visszaállí­tósúiy végzi. A fonal szabadon való átengedésére —2— réselthengeren —1-0— horony van kiképez­ve. A fonal helyzetét az összekötés különböző fázisaiban A, B és C betűk jelzik. Az 1. ábra szerinti megoldásnál a fonó a csé­véről lehúzza a bekötéshez szükséges fonalmeny­nyiséget, és a fonalvéget az 1 behúzóihengerhez emeli (A-helyzet). Ezután a fonal végét az elő­fonal végéhez sodorja (B-helyzet); ekkor a fonal a —3— nyomóhemger legömbölyített végén legör­dülve, a húzás hatására a —2— réseithenger és —3— nyomóhenger közé szorul, majd természetes helyzetébe kerül (C-helyzet). A —3— nyomóhen­ger vége domború, pl. gömbsüveg kialakítású, a gömbsüveg és hengerpalást találkozása pedig le­gömbölyített, hogy a fonal terelése minél hama­rabb ós minél pontosabban megtörténjék. Az előfonal az alatt a rövid idő alatt, amíg a —2— réseithenger és —3— nyamóhenger közé szorulástól számítva eredeti helyzetébe kerül, az orsótól sodratot nem kap. E kritikus idő alatt csu­pán a bekötéshez használt fonalon levő sodrat­ból adódik át az előfonal részére bizonyos meny­nyiség, amely — mint azt a gyakorlat mutatta — helyes nyomóhenger kialakítás és szabályos bekötés esetén elegendő. Az 1. ábra szerinti megoldás, tehát a nyomó­henger külső végeinak gömbölyítése önmagában is jól használható egy vagy több réseléssel ellá­tott nyújtáhenger esetén is. Ellátható azonban ez a szerkezet a 2., 3. és 4. ábrán vázolt —4— te­relővillával is, melynek alkalmazása esetén a szál raég gyorsabban és biztosabban bekerül termé­szetes üzemi helyzetéibe. A szál bekötésének menete akkor a következő: A fonó bekötés után a már összekötött fonalat

Next

/
Thumbnails
Contents