145315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szpiramicin előállítására szintétikus táptalajon

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.315. SZÁM 12. p. OSZTÁLY — CI-229. ALAPSZÁM Eljárás szpiramicin előállítására szintetikus táptalajon Société des Usincs Cfairaiques Rhone-Poulenc cég, Paris s A bejelentés napja: 1957. május 22. Franciaországi elsőbbsége: 1958. május 30. A találmány a szpirarnicin néven ismert antibiotikum előállítása, éspedig olyképpen, hogy a Strepto-myees amboíaciens N. R. R. L. 2420 mikroorganizmus-törzset szintetikus tápoldatban tenyésztjük. Ismeretes, hogy a szpiramicint, mely három igen közeli rokon tulajdonságokat mutató szpiramicin I, II és III elnevezésű alkotórészből áll (1. ?. 143,583 sz. magyar szabadalmat), úgy állítják elő, hogy egy streptornyces-fajhoz tartozó mikroorganizmust (S. ambofacienst), megfelelő tápközegben tenyésztik. Ha valamely mikroorganizmust meghatározott anyag termelése céljából tenyésztenek, akkor a táptalajban szerves és ásványi anyagok olyan elegyét kell a mikroorganizmusnak nyújtani, amelyet az felhasználni képes, nem. csupán a" saját szaporodásához, hanem a kívánt anyag termeléséhez is. Ismeretes, hogy mind a mikroorganizmusok fejlődése, mind pedig a kívánt anyag terme-7 lése attól függ, hogy bizony--s elemek a tápközegben jelen vannak-e vagy sem, ós hogy ezeknek az elemeknek milyen a mennyiségi aránya; ismeretes az is, hogy az ilyen elemek mennyiségének vagy minőségének csekély változásai is már számottevő mértékben befolyásolhatják a kívánt termék mennyiségi hozamát. Eddig a szpiramicint csupán a S. amboíaciens tenyésztése révén tudták előállítani olyan táptalajokon, amelyek különféle komplex természetes anyagokat, mint szójalisztet, kukoricalekvárt, malátakivonatot, élesztőkivonatot vagy élesztő-autolizátumot, hallisztet tartalmaztak, megfelelő szénforrás és bizonyos ásványi sók jelenlétében. Ezeknek a komplex anyagoknak az alkalmazása főleg azért jár bizonyos nehézségekkel, mert összetételűik eredetüktől függően és olykor tárolásuk folyamán is változik. Ezek az anyagok alkotórészeik összességéiben gyakorolnak hatást a szpiramicin termelésére anélkül, hogy lehetőség nyílnék annak a meghatározására, hogy az egyes alkotórészek milyen módon hatnak. Következőleg nem meglepő, hogy a különböző fermentációk során kapott eredmények a nyersanyagok minőségének változása esetén eléggé változóak lehetnek, és hogy a táptalaj összetételi arányát a maximális antibiotikumhozam biztosítása érdekében mindegyik fermentációs adag esetében újból kell beállítani. Nyilvánvaló tehát, hogy kívánatos volt olyan tápközeget keresni, amely egyszerű és jól •meghatározott anyagokból kiindulva állítható elő, és amely alkalmas a S. amboíaciens fejlődésinek és jelentékeny mennyiségű szpiramicin termelésének biztosítására. A jelen találmány szerint a fermentáció lefolytatására mindenkor pontosan reprodukálható olyan táptalajt alkalmazunk, amelynek előállítása jól definiált tiszta anyagokból kiindulva történik, emellett megnövelt és állandó értéken tartható szpiramicinhozamot biztosít. A találmány szerint továbbá olyan táptalajt alkalmazunk, amely csupán a streptomyces-mikroorganizmusok fejlődéséhez és a szpiramicin termeléséhez nélkülözhetetlen alkotórészeket tartalmazza, minden olyan nem nélkülözhetetlen alkotórész kizárásával, amely zavarhatja a szpiramicin kivonását. A találmány szerint ezenfelül még a táptalajban jelenlevő alkotórészek arányának kismérvű változtatása útján számottevő mértékben és reprodukálható módon befolyásolhatjuk az így kapott szpiramicin összetételét az I, II és III alkotórész arányának szempontjából. Voltak ugyan már eddig olyan törekvések, amelyek arra irányultak, hogy bizonyos antibiotikumokat, mint pl. a penicillint, a sztreptomicint és a klórtetraciklint olyképp állítsanak elő, hogy az őket termelő 'mikroorganizmusokat szintetikus táptalajban tenyésszék. Ogy látszik azonban, hogy ezek az eljárások nem kerültek alkalmazásra az említett antibiotikumok ipari termelése során; éspedig akár azért nem, mert az; ilyen közegek alkalmazása útján kapott antibiotikum-hozam jóval gyengébb volt a bonyolultabb összetételű természetes táptalajokkal elért hozamoknál, akár pedig azért nem, mert az ilyen közegekben tiszta ál-