145295. lajstromszámú szabadalom • Tekercselőgép
Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.295. SZÁM 21. d1 . 51—54. OSZTÁLY — WI~78. ALAPSZÁM Tekercselőgép VEB Wissenschaftlich-Technisches Büro für Eltltromaschinen Dresden, Drezdában (NDK) Feltalálók: Watzula Josef, Eichelmann Johannes és Kaempfe Egon A bejelentés napja: 1956. október 8. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1955. október 8. A találmány olyan berendezés, amellyel elektromos gépek állórészébe több tekercset vagy menetet egyidejűleg lehet behelyezni. A gép tekercselő karja a huzaloknak a hornyok hasítékába való bevezetése végett ide-oda járó mozgást végez, a tekercselő fejek létesítése végett pedig a gép állórésze vagy ez a tekercselő kar és a fejet kialakító lemezek forgó mozgást végeznek. Villamos gépek állórészének gépi úton való tekercselésére már több eljárás és gép ismeretes. Így pl. az 584.571 számú német szabadalom szerint, amely a legrégibb ilyen tárgyú szabadalmak egyike, a tekercsek létesítése végett forgó tekercselő kart és ide-oda járó hajócskát alkalmaznak. Az állórészen kívül létesített hurkot ez a haj ócska viszi be a hornyokba. Ismeretesek továbbá oly berendezések, amelyeknél az állórészen kívül létesített dróthurok egy markoló alkatrész működése folytán csappan be az állórészbe. Az ismert gépek legnagyobb részénél azonban a tekercselő karokat úgynevezett betekercselő mintákkal vagy sablonokkal kapcsolatosan, vagy más vezető eszközökkel együtt alkalmazzák a huzalok behelyezése végett. A huzalok ilyen módon közvetlenül végleges helyzetükbe kerülnek. Általában véve ezek az ismert gépek csak arra alkalmasak, hogy velük egyidejűleg egyetlen rész-tekercset helyezzünk be és emellett e rész-tekercs elkészítése után a sablont át kell helyezni vagy másikkal kell felcserélni. Az ilyen tekercselőgépek pl. a 761.309, 912.718 és 903.000 számú német szabadalmi leírásokban vannak ismertetve. Ezeknek a gépeknek számottevő hátránya azonban, hogy mindig csak egy tekercset lehet velük beszerelni, miáltal a gépi tekercselés előnyei, vagyis a ké#i tekercseléshez viszonyítva igen rövid elkészítési 'idő. a valóságban nem használható ki teljesen. A 729.753 számú német szabadalmi leírás szerint ismeretessé válti továbbá több tekercselő sablon használata oly módon, hogy ezek egymáshoz képest szög alatt beállíthatók, pl. szétfeszíthetők. További berendezéseket is javasoltak már egyidejűleg több tekercs behelyezésével, pl. a 2.579.585 számú amerikai és 284.579 számú svájci szabadalmi leírás szerint. Ezeknél a szerkezeteknél a huzalok behelyezése emeltyűk segítségével történik, amelyek közepüknél vannak ágyazva és amelyek az állvány furatán való áthatolás után korlátozott mértékben tekercselőkar felé hajlanak, illetve billennek. A szerkezeti kialakítás által korlátozott billenő mozgás és a huzalok minden oldalon való lecsúszását elősegítő, az emeltyűk egyik végén alkalmazott fúvóka, valamint a huzalok tartóeszközei súlyos nehézségeket okoznak. Ez a tökéletlen működés leginkább abban nyilvánul meg, hogy a hornyok kitöltési tényezője, főleg ha a tekercselés két vagy több síkban van nagy középső vezetőhosszúság mellett, a kézi tekercseléshez viszonyítva nagyon kisértékű, miáltal azonban a gépi tekercselés előnyei nagyrészt vagy teljesen elvesznek. Ezáltal ugyanis a tekercselt villamosgép kihasználási lehetősége romlik. Az említett kisebb 'horonykitöltési tényező és a nagyobb középső vezetőhosszúság, továbbá a tekercselés nagyobb kinyúlása főleg azzal magyarázható, hogy a homlokköltések leginkább tengelyirányban kapcsolódnak az állórésszel. További hátrány, hogy a vastagabb, pl. 1,5 mm átmérőjű huzalokat, amelyeket 10 kW-nál nem nagyobb teljesítményű motoroknál szoktak használni, a vezető szigetelésének vagy a vezetőnek megsértése nélkül nem lehet kellő gyorsasággal behelyezni. Ez a sebesség pl. percenként 70 kettős löket, ami forgóáramú tekercselésnél megfelel percenként 210 menetnek. Ezeket a tekercseket, illetve meneteket fúvókákon át kell a hornyokba és a homlokkötések tartóberendezéseibe helyezni. Fontos még, hogy nagy tekercselési sebességek megvalósítása céljából a tekercselőkar tömege kicsi legyen, mely célból el kell kerülni a tekercselő karon a huzalvezető részek ki- és visszafordítására való berendezések alkalmazását. Másrészt azonban fontos, hogy a tekercselőkár a forgás irányában és polárisán is nagy tehetetlen-i
