145248. lajstromszámú szabadalom • Vágó- és terelőszerkezet hosszúszálú termények gépi betakarításához, főleg nádaratógéphez
145.248 3 célja a tíz lényeges pillanatban a szerkezeti elemek egymáshoz viszonyított helyzetének szemléltetése. Az ábrák oldalnézetben mutatják az —A—. —B—, —C— és —D— terelőelemeket. A —B— markolópofák zárt állapotukban keresztbe vannak vonalkázva, nyitott állapotukban üresen hagyva. A —D— terelőrúd csak azokon az ábrákon szerepel, melyeken a vágószerkezet közelében mozog. Magassági helyzete a 8. és 9. ábrán helyszűke miatt torzítva van, a szaggatott vonal az ábrázolt pillanatig megtett pályáját ábrázolja. Az egyes szerkezeti elemek mellé rajzolt nyilak az illető elemek meglevő, vagy éppen abban a pillanatban kezdődő mozgásának irányát jelzik. A 12. ábrán feltüntetett mozzanat után isimét a 3. ábra szerinti mozzanat következik, és a ciklus ismétlődik. A lassan haladó gép —A— vágószerkezete néhány cm-en maga előtt tolja és kissé előre dönti a nádszálakat. Ekkor a —B—- markolópofák nyitott állapotban előrehatolnak a nádasba a vágószerkezet elé (11. ábra). A markolópofák az elülső holtpontban összezáródnak és megmarkolják a közéjük került nádszálakat (3. ábra). Záródásuk után a markolópofák hátrafelé mozognak, nekihúzzák a nádszálakat a vágószerkezetnek, kifejtve ezáltal a vágás létrejöttéhez szükséges küszöbértéket meghaladó erőt (4. ábra). A vágószerkezet a nádszálakat átvágja (4—6. ábra) és a markolópofák tovább hátrafelé haladva az átvágott végeket a —C— tálcák, fölé viszik (6—8. ábra). Abban a pillanatban, amikor a markolók elülső vége is elhaladt a vágószerkezet fölött, amikor tehát a vágószerkezet már az összes befogott szálat átvágta a —D— terelőrúd az úszótest alól érkezve elhalad a vágószerkezet előtt (6. ábra). Az összes átvágott nádszálak ekkor a terelőrúd és a két oldalon annak mozgatására szolgáló láncok által határolt területen belül vannak, át nem vágott nádszálak viszont . nincsenek ezen a területen, mert azokat a terelőrúd, valamint a láncok, illetve a láncok burkolására célszerűen felszerelt lemezek kívül tartják. A —D— terelőrúd ezután felfelé és szükség szerint kissé hátrafelé mozog (7—8. ábra). Ekkor a markolópofák még fogvatartják az átvágott nádszálakat mindaddig, míg a —D— terelőrúd el nem éri pályájának felső fordulópontját. A —D— terelőrúd pontos pályáját kísérletileg kell megállapítani, a nád hosszát és egyéb tulajdonságait figyelembe véve. Felfelé haladtában a —D— terelőrúd szétfésüli az átvágott és át nem vágott nádszálakat, külön választja a kivágott adagot. Mikor ez megtörtént, a —B— markolópofák szétnyílnak (9. ábra), elengedik a kivágott nádszálakat, és gyors mozgással előre haladnak ciklusuk ismétlésére (10—11. ábra). A markolók szétnyílásakor a nádszálak alsó vége a —C— tálcákra esik, ugyanakkor a —D— terelőrúd hátrafelé kezd mozogni. Amint a markolópofák elkerülnek a —C— tálcák fölül (10. ábra), ami szétnyílásukkor oldalirányban is történhet, bár a 9. és 10. ábrákon a könnyebb ábrázolhatóság kedvéért ez előrefelé történik, a tálcák megkezdik felfelé^hátrafelé ívelt mozgásukat (10. ábra) és a gép fölött hátrafelé haladó —D— terelőrúddal együttműködve elfektetik a nádszál adagot a gép felső felületére. A fektetés befejeztekor a —C— tálcák gyors mozgással lefelé indulnak ciklusuk ismétlésére (3. ábra), a —D— terelőrúd pedig a gép hátulsó végénél lebukik a gép alá. Lehetséges, hogy a —D— terelőrúd pályája közben elkap a nádasban szabadon volt törött nádszálat, vagy egyéb növényt, és azt magával viszi. Ezek eltávolítására célszerű a gép hátsó részén két ollós vágószerkezetet elhelyezni, és a —D— terelőrudat ezek között elvezetni. Az ollók így elvágják a fennakadt növényeket, melyek hátul a vízbe hullva távoznak. Az aratógép felső felületére fektetett nádszálak már két rendezési mozzanaton átestek: a —C— tálcák egy síkba rendezték vágott végeiket, a —D— terelőrúd pedig elvégezte a párhuzamos helyzet eléréséhez szükséges első síkbarendezést. Az aratógép felső felülete mozdulatlanul maradó sík felület. Célszerűen a gép~ oldalán levő gyűjtőtér felé enyhén emelkedik. A nádszálak oldalira- * nyú rendezését a fektetés megtörténte után az —E— terelőelem végzi, éspedig azáltal, hogy a menetiránnyal állandó párhuzamos helyzetben maradva oldalirányban végighalad a felületen és besepri a nádszálakat a gép oldalán levő gyűjtőtérbe. Eközben a súrlódási-, és a felület emelkedése révén a nehézségi erő által fékezett nádszálak fokozatosan a terelőkhöz simulnak és párhuzamos helyzetbe kerülnek. Az —E— terelőelém rnég a következő fektetési művelet előtt visszatér előbbi helyére. Tovább fejleszthető az ismertetett vágó- és terelőszerkezet azáltal, hogy az —A— vágószerkezetnek is biztosítunk a menetirányban előre-hátra való mozgási lehetőséget. Ilyen megoldásnál a markolópofák messze az aratógép elé nyúlhatnak előre, a markolókat követő vágószerkezet ott elől vágja át a nádszálakat, majd mindkettő hátrahúzódik és az egész terelési folyamat a fent ismertetett módon folyik le. Bár a szerkezet ezáltal bonyolultabbá válik, ilyen módon kiküszöbölhető, hogy a vágószerkezet előbb érintse, és egy darabon maga előtt tolja a nádszálakat, mielőtt átvágná azokat. Ennél a változatnál szükséges a szerkezet működését az aratógépnek a talajhoz viszonyított mozgásával kényszer'kapcsolatba hozni, mert a markolópofáknak az összezáródástól a vágás befejeztéig nem szabad a talajhoz képest nagyobbfokú elmozdulást végezniök. Erre viszont megvan a lehetőség, mert a mozgó-vágószerkezetes megoldásra akkor van szükség, ha a nádszálakat a talajhoz közel kell elvágni, vagyis mocsári nádasnál, ahol amúgy is talajon járó aratógéppel kell dolgozni. Talajon járó aratógép esetében a fent ismertetett vágó és terelőszerkezetet a jármű oldalán kell elhelyezni. A gyűjtőtérbe rendezett nád további kezelése ismert módszerekkel történhet. Lehetséges már az aratógépen kévébe kötni akár kézi, akár gépi erővel, vagy történhet a kévébe kötés más helyen, amikor is elegendő a nádat akár kézi erővel, akár elevátorral a gép mellett haladó szállítóeszközbe átemelni. A fenti ismertetésből már nyilvánvaló, hogy a találmány legfontosabb jellemzője az, hogy a vágás megtörténte után a levágott szálak alsó végénél keletkező résen át halad előre és azután felfelé az a —D— terelőelem, amely a levágott szálakat a le nem vágottaktól elkülöníti. Hogy ez