144909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikumok előállítására fermentálással

2 144.909 így pl. eljárhatunk úgy is, hogy a tápoldatot teljesen friss inokulummal állítjuk be és tiszta, elkülönített antibiotikum, adagolásával feldúsítjuk. Az ezen módszerhez szükséges, hozzáadott antibiotikum-mennyiségek, az egész sorozat termelésével összehasonlítva, viszonylag csekélyek. így pl. a klórtetraciklin szükséges kezdeti koncentrációja a tápoldatban 10 és 20 gamma/ml között ingadozik, viszont a folyamatos termelésnél elért termelési hányadok a szokásos 1000 gamma/ml körül mozognak. A főként baktériumos fertőzések szaporodásának meggátlására a táptalajban jelenlevő antibiotikumok elegendők. Az antibiotikumok azonban a gombás fertőzésekkel szemben, melyek ugyancsak fenyegetik a közeg sterilitását, nem hatásosak. A találmány szerint az ilyen fertőzések szaporodása is meggátolható, éspedig a tápoldat összetételének olyan szabályozásával, mely a gombák részére kedvezőtlen. Igen fontos a közeg pH-jának olymértékű beállítása, melynél a gombák, nevezetesen az élesztőgombák szaporodása lehetetlenné válik. Különösen előnyösnek mutatkozott a pH-nak a fermentálás kezdetén 6, 9 -7, 2 közötti értékre való beállítása, amit az eljárás folyamán, a termelő törzs szaporodásának elősegítésére és az élesztőgombák szaporodásának visszaszorítására, megfelelő mennyiségű alkália adagolásával tartunk fenn. A másik tényező a helyes C-forrás megválasztása. A monoszaharidok, melyeket az az élesztőgombák könnyen asszimilálnak, kizárandók és előnyben részesítendők a diszaharidok (szaharóz, laktóz) és a poliszaharidok (keményítő). Némely termelő-törzs nemcsak baktériumellenes antibiotikumokat termel, hanem gombaellenes hatóanyagokat is és ezek öreg inokulumban már a megfelelő fungisztatikus töménységben vannak jelen. Abban az esetben, ha a termelőtörzs funguszellenes hatóanyagot nem termelne, módunkban van a törzset más mikroorganizmussal egyidejűleg tenyészteni, amely a szükséges fungicidokat termeli. így pl. a Streptamices aureofaciens törzset, mely az aureomicint termeli, együttesen tenyészthetjük az S. griseus azon különleges törzsével, amely az erősen gombaellenes hatásáról ismert aktidiont termeli. Eljárhatunk úgy is, hogy a tápoldatot adott esetben szintetikus vagy bioszintetikus úton készített fungicid anyagokkal állítjuk be. Természetesen olyan anyagokat választunk, melyek még a legcsekélyebb koncentrációban sem zavarják a termelőtörzs szaporodását. Az ilyen hatóanyagok tipikus példája a már említett aktidion, egészen 2 gamma/ml töménységig, továbbá néhány klórozott kinolin és kinaldin vagy az undecilénsav, illetve a kaprilsav és ennek sói. A találmány szerinti félsteril fermentálás különbözőiképpen foganatosítható. A legegyszerűbb foganatosítási módnál a termelő fermentálást fermentorban, nemsteril körülmények között hagyjuk lezajlani, mimellett a vegetatív inokulum előkészítését és szaporítását a szokásos módon csíramentes feltételek mellett eszközöljük. Eközben a főfermentort nem zárjuk el légmentesen vagy nem tartjuk túlnyomás alatt, a szellőztetéshez szükségelt levegőnek sem kell sterilnek lennie, elegendő, ha az mechanikai szennyeződésektől, olajtól és más efféléktől mentes. A termelő-fermentálás tápoldatát nem csíramentesítjük, hanem csupán 10—20 perces forralással közvetlenül a fermentorban vagy a kádban 100 C°-on pasztörizáljuk. A vegetatív inokulum előkészítését viszont csíramentes oltótartályban végezzük, melynek térfogata a termelőfermentorban helytfoglaló tápoldat térfogatának legalább 2—10%-a. Az inokulumot, mellyel a főfermentor tápoldatát beoltjuk, 50 órán át tartó fermentálással készítjük elő, hogy az antibiotikum megfelelő, legalább 300 gamma/ml-es töménységét elérjük. A találmány azonban még egy további módszer alkalmazását is lehetővé teszi, mely az előzőleg fermentált adag kierjedt tápoldatának felhasználásán alapszik. Az ilyen oltóoldattal való nemsteril feldolgozás lehetősége elvileg leegyszerűsíti ezt az eljárást mely — csíramentes kivitelben — már ismeretes s azt néhol a gyakorlatban is használják. Ezt az eljárást a következőképpen foganatosítjuk: A kierjedt tápoldat térfogatának kb. 1/10 részét a fermentálás befejezése után benthagyjuk a fermentorban vagy a kádban. A fermentort vagy kádat ezután feltöltjük friss , pasztörizált tápoldattal, mimellett a pasztörizálást és a lehűtést külön tartályban eszközöljük. Több egymásután következő fermentálást folytathatunk így le anélkül, hogy a termelékenység észrevehető és rendszeres csökkenése megfigyelhető lenne. Az így lefolytathetó fermentálások száma azonban nem korlátlan és függ a termelőtörzs jellegétől, a táptalaj összetételétől, továbbá a fermentálás bizonyos körülményeitől, főként a kavarás és szellőztetés intenzitásától. Ezzel szemben ezzel a módszerrel megtakarítható az az egész folyamat, amely a vegetatív inokulum előkészítésével jár éspedig mind a laboratóriumban, mind az oltótartályban. A találmány szerinti eljárás legnagyobb előnye, hogy az egész fermentálóberendezést alapjában leegyszerűsíthetővé teszi. Nincs hozzá szükség arra, hogy az egészberendezést, vagy annak részeit különleges anyagokból, pl. rozsdamentes acélból és más effélékből állítsuk elő. A tartályok vagy fermentáló kádak szokványos és olcsó szerkezeti anyagokból készülhetnek, mint pl. fából, kőagyagból (fayenoe) és más effélékből. Az egész gyárberendezés sokkal egyszerűbb lehet, mert a tartályok vagy kádak légmentes elzárására, vagy a belépő és kilépő nyílások gőzzárral való elszigetelésére nincs szükség. Lehetséges továbbá a kavaró, szellőztető és szűrőberendezések legegyszerűbb szerkezeteinek használata, minthogy az egész nemsteril feltételek között lefolytatott eljárás nem igényli azokat a bonyolult és költséges üzemi elemeket, melyeket az eddig alkalmazott steril eljárások megkövetelnek. A habképződéssel járó bonyodalmak is gyakorlatilag megszűnnek, mert a habképződés a nyílt edényeikben lényegesen