144513. lajstromszámú szabadalom • Gázkisüléses gyújtólámpa gázkisüléses csövek, különösen fénycsövek gyújtásához

2 144.513 Javasoltak már megoldásokat a sikertelen gyújtási kísérletek kiküszöbölésére. Ezek elvileg túlnyomórészt megegyeznek egymással abban, hogy a bimetall elektróda mozgását késleltetik. Ez a késleltetés egyes javaslatok, pl. a 675 262. sz. angol szabadalom szerint a hőkapacitást növelő eszközökkel, pl. a bimetallra hegesztett hőtárolásra alkalmas testekkel, más javaslatok pl. az 572 005. sz. angol szabadalam szerint külön hőtermelő fűtőspirális alkalmazásával történhet. Ezen megoldások közös hátránya abban van, hogy a bimetall késleltetésével hosszabbodik ugyan a bimetallnak a másik elektródával való érintkezési időtartama, de ezzel egyidejűleg — és ez már káros hatás — hosszabbodik az az időtartam is, mely a (7) kapcsoló bekapcsolásától (lásd 1. ábra) a (4) és (5) elektródák fémes érintkezéséig eltelik. Ez a hatás azért káros, mert célszerű, ha a fénycső a bekapcsolástól számított minél rövidebb idő múlva begyújt. Találmányunk célja oly kisüléses gyújtólámpa szerkesztése, amelynél egyrészt elmaradnak a sikertelen gyújtási kísérletek, másrészt a begyújtás időtartama mégis a gyakorlatnak és a követelményeknek megfelelő kis értéken tartható. A találmány értelmében ezt a feladatot olymódon oldjuk meg, hogy a bimetall elektróda valamely mozgó pontjának és a gyújtólámpa valamely helytálló pontjának viszonylagos elmozdulását vezetőpálya segítségével befolyásoljuk. A vezetőpálya alakjának megválasztásával a bimetall mozgó pontjainak az idő függvényében történő elmozdulása gyakorlatilag tág határok között állítható be. A találmány előnyös példakénti kiviteli alakját a csatolt ábrák kapcsán ismertetjük, amelyekben az 1. ábra gázkisüléses csövet és gyújtólámpát tartalmazó, más hivatkozott ismert kapcsolási vázlat, a 2. ábra a találmány egy példakénti kiviteli alakjának oldalnézete, a 3. ábra a 2. ábra szerinti szerkezet felülnézete, a 4. ábra a találmány egy másik példakénti kiviteli alakjának oldalnézete, az 5. ábra a 4. ábra szerinti'szerkezet felülnézete, a 6. ábra a találmány egy harmadik példakénti kiviteli alakjának oldalnézete, a 7. ábra a 6. ábra szerinti szerkezet felülnézete, a 8. ábra a találmány szerinti vezetőpálya egy példakénti kiviteli alakja, nagyobb léptékben és a 9. ábra a találmány szerinti vezetőpálya egy másik kiviteli alakja, szintén nagyobb léptékben. Az ábrákon megfelelő hivatkozási számok megfelelő alkatrészeket jelölnek. A 2. és 3. ábrákon feltüntetett kiviteli példánál a (8) burába (9) és (10) árambevezetők vannak beforrasztva, a (9) árambevezetőhöz (11) botelektróda (ellenelektróda) és a (10) árambevezetőhöz a (12) U-alakú bimetall-elektróda van: rögzítve. A bimetall elektróda olymódon van kialakítva és elhelyezve, hogy hő hatására mozgó részei az ellenelektróda felé közelednek. A (10) árambevezető (14) pontján hegesztéssel rögzítettünk egy (13) vezetőpályát, amelyet rugalmas fémdrótbóí képeztünk ki. A (13) vezetőpálya, amelynek alakja jól látható a 3. ábrán, olymódon van a (14) helytálló pontban rögzítve, hogy annak a bimetall mozgását befolyásoló pályaeleme célszerűen a bimetall egy hő hatására legnagyobb elmozdulást végző részével dolgozik együtt. A találmány szerinti gyújtólámpa működése a következő: ha a (9) és (10) árambevezetőkre feszültséget adunk, akkor a (12) bimetall és a (11) ellenelektróda között gázkisülés indul meg. A gázkisülés hőjének hatására a bimetallban annak mozgó részeit a (16) nyíl irányában elmozdítani törekvő belső feszültség ébred, a vele együtt dolgozó (13) vezetőpályát és a bimetallt együtt tartó rugalmas erőhatás következtében. Az ezen feszültség következtébeni,, a (16) nyíl irányában mutató erővel a bimetall és a (13) vezetőpálya együtt dolgozó elemein ébredő reakcióerő -tart egyensúlyt. A bimetallban ébredő belső feszültség egyrészt a hőhatás mértékétől, időtartaimátál és természetesen a bimetall fizikai jellemzőitől (méret, anyag, stb.), függ, másrészt az ezzel szemben ható, előbb említett reakcióerőtől, amely utóbbi a (13) vezetőpálya anyagán, rugalmasságán stb. kívül főleg annak alakjától függ. A fent felsorolt függő változók megválaszthatok olymódon, hogy a bimetall hőhatás következtébeni mozgatóerejének és a vezetőpályán ébredő reakcióerőnek eredő erőhatása a bimetall mozgó részeinek tetszőleges, előre meghatározott, adott követelményeknek (legjobban megfelelő mozgató hatását eredményezze az idő függvényében. A találmány szerinti (13) vezetőpálya egy előnyös példakénti kiviteli alakját mutatjuk be a (8) ábrán. Ennél a kiviteli alaknál a vezetőpályán egy (17) ferde szakaszt, majd egy (18) csúcsot és egy (19) meredek szakaszt képeztünk ki. Egy ilyen kialakítású vezetőpálya alkalmazása esetén a bimetall elektróda mozgása lényegileg a következő: az ábrán vázlatosan feltüntetett bimetall (21) normál állapotában a (17) ferde szakasz tövében helyezkedik el. Melegítés hatására a bimetall végighalad a (17) ferde szakaszon és míg a (18) csúcsot eléri, benne a (16) nyíl irányában mutató külső erőt eredményező belső feszültség gyülemlik fel. Ennek a belső feszültségnek a hatására a bimetall a (18) csúcs elérésekor rugószerűen tovább ugrik és az ott elhelyezett (22) ellenelektródára rácsappan. A (21) bimetall és (22) ellenelektróda fémes érintkezése pilanatában a gázkisülés, vagyis a bimetallt melegítő hatás megszűnik és a bimetall hűlni kezd. A bimetall belső feszültsége bizonyos idő múlva eléri a nulla értékét, majd a (16) nyíllal ellenkező irányú belső feszültség keletkezik a (13) vezetőpálya (19) meredek szakaszán fellépő reakcióerő folytán. A (19) meredek szakasz: tehát a bimetallt mindaddig szorítja az ellenelektródához, míg a bimetallban a hűlés hatására keletkező, a (16) nyíllal ellentétes irányú erőt eredményező belső feszültség következtébeni erőhatás a reakcióerőt le ném győzi. A bimetall