144485. lajstromszámú szabadalom • Periódikusan működő abszorpciós hűtőberendezés

2 144.485 oldatból a hűtőközeg gőzei kilépnek. E gőzök csak a (2) gőzdómon és (3) vezetéken át hagyhatják el az (1) kazánt, mert a (6) szeleppel a (4) vezeték el van zárva. A hűtőközeg gőze tehát a (3) csővezetéken, (5) szelepen, majd a (8) csövön át jut a (9) kondenzátorba, majd innen tovább. Amikor a szükséges mennyiségű hűtőközeg kivált az oldatból, akkor a (7) fűtőtestet ki kell kapcsolni, az (5) szelepet el kell zárni, a (6) szelepet pedig nyitni kell. Ezután, a hűtési periódus alatt, a (9) kondenzátor felől a (8) vezetékben áramló gőz az elágazás után a (6) szelepen keresztül a (4) vezetéken át az (1) kazánban lévő (10) folyadék szintje alá kerül. Más megoldásoknál a csőelágazás miatt szükségessé vált: két szelep egyikét kiküszöbölik, mégpedig úgy, hogy a kazánban egy, a folyadékba merülő elmozduló harangot alkalmaznak. A fűtési periódusban fejlődő gőzöket a harang tetején levő csap kinyitásával lehet a kondenzátor felé engedni, a hűtési időszakban pedig a harangon levő csapot el kell zárni s így a visszaáramló gőzök a harang és a kazán fala között érik el a folyadékszintet, majd azon átbugyborékolni kényszerülnek. A fenti megoldásoknak az a hátránya, hogy a szelepek kezelése bizonyos szakszerűséget kíván, továbbá, hogy hibalehetőséget jelentenek. Mint már fent meg lett említve, a hűtőberendezéseknek e tárgy báni alakjait főleg háztartásokban alkalmazzák s így a felhasználóktól szakszerű kezelés nem kívánható. Márpedig a szelepek helytelen kezelése, nyitásuknak és zárásuknak felcserélése úgy az üzemeltetés folyamatosságára,, mint gazdaságosságára káros hatással van. A szelepek vagy csapok meghibásodása pedig azt a veszélyt eredményezheti, hogy a hűtőközeg kilép a zárt rendszerből a lakás légterébe. Ez azért veszélyes, inert általában ammóniákot és vizet alkalmaznak közegpárként, márpedig az ammóniák egyrészt mérgező hatású, másrészt a levegővel képzett keveréke egy bizonyos koncentráció mellett robbanásveszélyes. A példaként felhozott második megoldásnak további hátránya hogy a harang mint mozgó alkatrész még külön hibalehetőséget jelent. Az eddigi periodikus hűtőberendezéseknél a légtelenítés is nehezen oldható meg éppen a szelepek és csapok miatt. A szállításnál is különös gondosságot igényelnek. Ugyanis biztosítani kell, hogy az oldat pl. felborulás vagy rázkódás közben el ne hagyja a kazánt, mert e hűtőgépek: elrendezése folytán csak szétszerelés után lehet maradéktalanul visszajuttatni az oldatot a kazánba. Minthogy a szállításkor bekövetkezett hibák a felhasználónál tűnnek ki, azok kijavítása rendszerint nem eszközölhető ott a helyszínen. A fenti hátrányok nagy mértékben hozzá járulnak ahhoz, hogy a periodikusan működő abszorpciós hűtőberendezések nem tudnak a kellő mértékben elterjedni. A találmány szerinti berendezés maradéktalanul kiküszöböli az; ismert hasonló hűtőgépek említett hibáit, hátrányait és a periodikusan működő abszorpciós hűtőberendezések területén olyan megoldást jelent, aminek semmiféle mozgó alkatrésze nincs, a felhasználónak egyáltalán nem kell szelepeket vagy csavarokat kezelni, éppen ezért csak a berendezés megindítása érdekében kell intézkednie, nevezetesen a fűtőtestet kell bekapcsolnia. A kellő mennyiségű hűtőközeg kiválasztása után sem kell a fűtési periódus befejezése miatt beavatkoznia, (mert éppen a szelepek elmaradása miatt csak a fűtőáramkör kikapcsolásáról van szó, amit viszont egy egyszerű időkapcsolóval, személyektől függetlenül el lehet végeztetni. A találmány tárgya tehát teljesen automatikus hűtőberendezés. A javasolt hűtőgép szállítása sem okoz problémát, mert a később ismeretett szerkezeti felépítése, valamint elrendezése lehetővé teszi, hogy ha az oldat! szállítás közben, vagy általában üzemen kívüli állapotban kifolyik a kazánból, akkor a berendezésnek a hűtőfolyadékgyűjtő felőli részét megemelve, az oldatot visszafolyassuk a kazánba. A találmányt egy példakénti kiviteli alakon a csatolt rajzmelléklet 2—5 ábrái segítségével ismertetjük, ahol a 2. ábra a példakénti hűtőberendezést mutatja vázlatosan a 3. ábra a berendezés kazánját a fűtési periódus viszonyainak megfelelően tünteti fel, a 4. ábrán a hűtőfolyadék-gyűjtő és a hűtőcső elrendezését, az 5. ábrán pedig az egész hűtőgép és a hűtőszekrény egy példakénti elrendezését vázoltuk. A találmány szerinti hűtőberendezés (11) kazánja két részre van osztva az alkalmas helyen rögzített (12) lemezzel. Az alsó térbe van behelyezve a (13) cső, amely a (11) kazán falával légtömör kapcsolatban van. Célszerű a (13) csövet a (11) kazán falához odahegeszteni, vagy sorozatgyártás esetén behengerelni. A (13) csőben a (14) villamos fűtőtest van elhelyezve, amely ismert módon (a rajzon nincs feltüntetve) csatlakozik a villamos hálózathoz, vagy valami más áramforráshoz. A (13) csövet a (11) kazán belsejében a (15) cső veszi körül. A (15) csőnek egyik oldalon sem szabad a (11) kazán faláig érni, mert akkor a hűtőgép alább ismertetett működése közben a (13) és a (15) cső közti térben nem tud kialakulni folyadékáramlás. A (11) kazán felső terében a (18) cső van elhelyezve, amelynek ugyanaz a rendeltetése, mint a kazán alsó felében lévő (13) csőnek. A (18) csőben van elhelyezve a (19) villamos fűtőtest. A (18) csövet a kazánon belül a (17) cső veszi körül, amelyre is a (15) csővel kapcsolatban mondottak irányadóak. A (19) fűtőtest fűtőteljesítménye kisebb lehet mint a (14) fűtőtesté, mert mint a későbbiek folyamán kitűnik, részben kisebb tömegű oldatot kell fűtenie, másrészt a kazán felső terébe kerülő oldat és gőzök a kazán alsó terében a (14) fűtőtest által előmelegített állapotba kerültek. A (14) és (19) fűtőtesteket célszerűen közös kapcsolóval lehet működtetni. E közös kapcsolóval végrehajtott működtetés különösen akkor előnyös, ha a fűtőtestek kikapcsolását automatikus berendezés, pl. egy időkapcsoló végzi.