144102. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sorompókhoz a hajtónyomaték átvitelére és a sorompórúdnak szabad állásban való biztosítására

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.102. SZÁM 20. i. 18—23. OSZTÁLY — WE—135. ALAPSZÁM Berendezés sorompókhoz a hajtónyomaték átvitelére és a sorompórúdnak szabad állásban való biztosítására VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik Berlin, Berlin—Treptow A bejelentés napja: 1956. május 3. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1955. dec. 15. A találmány tárgya kettős sorompók egyik rúdjához való berendezés a forgatónyomaték átvitelére és a sorompórúd biztosít szabad állásban és erre a célra az eddigi legegyszerűbb és legolcsóbb eszközöket alkalmazza. Automatikusan működtetett sorompóberendezéseknél a működtetésihez, és a sorompórúd szabad állásban való reteszeléséhez eddig megfelelően kiképzett fogaskerekes meghaj tóműveket használtak. Ezeken bütykök és kivágások vannak, amelyek szabad állásban csak a motoroldalról való forgatásit tesznek lehetővé, ellenkező irányban pedig reteszelnek. Az ismert berendezések pl. a 923 853 sz. német szabadalmi leírásban vannak ismertetve. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy ezen eszközök alkalmazása mind műszaki felhasználás, mind tartósság tekintetében hátrányos, részben mert nagyobb méretű fogaskerekekre van szükség, amelyeken olyan, bütykök vannak, amelyekbe a reteszelés céljából pontosan beleillő kilincs akaszkodik. Az ilyenkor elkerülhetetlen tűrés és az elhasználódás következtében fokozódó kopás kényszerűen egy nem kívánatos játékot eredményez, arni szeles időben a sorompórúd lengését okozza és ez az utcai közlekedésben résztvevőkben bizonytalanságot ébreszt. Ezen túlmenően a sorompórúd kényszerű, a meglevő rugózó ütköző révén elősegített lengése odavezethet, hogy a sorompórúd helyzete nem határozható meg félreérthetetlenül. Ismeretessé vált elektromosan működtetett sorompóknál a sorompórúd tengelyének olyan módon elérhető biztosítási módja is, melynél a meghajtóművön kívül elhelyezett állítókulissza révén történik a reteszelés. De még erre a kivitelre is vonatkozik az,, hogy a műszaki ráfordítás viszonylagosan nagy a tűrés és a kopás pedig hátrányosak. A találmány értelmében a technika ismert állása szerinti hátrányok azáltal küszöbölödnek ki, hogy a sorompórúdra és a meghajtómű tengelyére ható emeltyűket rugózó összekötő tag kapcsolja össze és hogy egy állítható ütközőt alkalmazunk, amelyik korlátozza, ill. határolja az említett 'emeltyűknek azt a bizonyos meghatározott szögelfordulással a holtponton túl végzett mozgását, amelyet azok akkor végeznek, amikor a sorompórúd már elérte az ütközője által meghatározott szabad állását. A találmány által nyújtott előnynek különösen az tekintendő, hogy a reteszelő szerkezeti elemek a sorompórúd lengését biztosan kizárják és ehhez különös pontosságot sem igényelnek. Ezenkívül megfelelő emeltyű-áttételezés választásával viszonylag kis fogaskerekeket lehet a hajtóműnél felhasználni a fordulatszám csökkentéséhez. Ezenkívül az összekötőrészek gyártási töréseinek nincsen kihatása a sorompórúdra, mivel a hajtóműre ható emeltyű mozgását szabályozó ütköző állítható. A találmány szerinti berendezés működését a következőkben néhány ábra kapcsán, melyek mindegyike a berendezés mozgásának más-más fázisát ábrázolja, ismertetjük, részletesebben: Az 1. ábrán az —e— sorompórúd reteszelt helyzetben van. Eközben a —h— sorompórúdra, illetőleg az —i— hajtóműtengelyre ható —c— ill. —a— emeltyűk az ábrázolt módon helyezkednek el. A —b— összekötőtagban elhelyezett —d— nyomórúgó előfeszített nyugalmi állapotban ,van. Ha mármost az —i—• hajtóműtengely az —a— emeltyűre a megjelölt, értelemben hat, akkor a sorompórúd a 2. ábra szerinti szabad állásba fordul, miközben mozgását, az —f—> ütköző korlátozza. Az —i— hajtómű azonban a meghajtást még folytatja, még pedig mindaddig, amíg az; —a— emeltyű a növekvő —d— rugónyomás ellen eléri a —k— holtpontot és így a a rugó segítségével — azonos szöggel tovább-2 haladva a —g— ütköző megállítja (3. ábra). A —c— és :

—e— emeltyűk ezen helyzetében az összekötő taggal kapcsolódó —d— rugó a rendszer jelen elhelyezkedését biztosító hatást, gya-