144052. lajstromszámú szabadalom • Programkapcsoló
\ Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.052. SZÁM • 42. q. OSZTÁLY - HO-408. ALAPSZÁM Programkapcsoló A Magyar Állam, mint a feltalálók: Horváth László, Seregi József és Wirth József okt. gépészmérnökök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1955. december 31. A programkapcsolók, vagy programvezérlő berendezések olyan villamos berendezések, amelyek feladata, hogy bizonyos, előre meghartározott üzemállapotoknak, vagy működéseknek előre meghatározott sorrendben, esetleg meghatározott időközben egymás után következését biztosítsák. Pl. egy mechanikai eljárásnál, a különböző műveleteket végző gépek hajtómotorjait meghatározott sorrendben, esetleg résziben egyidejűleg kell működtetni, amikor minden egyes motor működtetése pl. annak indításából, kellő időn át kellő sebességgel járatásaiból, esetleg reverzálásából és megállításából állhat. Hasonlóan; valamely hőkezelési eljárásnál annak szükségessége merülhet fel, hogy egy villamos kemencét — különböző errősségü fűtőáram bekapcsolásával — előre meghatározott időtartamra meghatározott hőmérsékleten kell tartani Az ilyen programvezérlő berendezésnél a program egyes fázisainak megfelelő kapcsolásokat kezdetben kézi működtetésű kapcsolóhengerrel végezték, később a kapcsolóhengert relékkel vezérelt szervomotorral működtették. Az ilyen berendezés hátrányai: 1. A program változtatása nehézkes; 2. az egy programon belül beállítható fázisok (műveletek, üzemállapotok) száma korlátozott; 3. a helyszükséglet nagy; 4. sok színesfémet, ill. külföldi anyagot tartalmaz; 5. a kapcsolóhenger élettartama kicsi. A találmány olyan programkapesoló, amely a fenti hibáktól mentes és ezért az ismerteknél sokkal célszerűbb megoldás. Ezt azzal érjük el, hogy a vezérlő impulzusok felvételére és az előírt program egyes fázisainak bekövetkezését biztosító villamos kapcsolások létesítésére olyan — a gyenge áramú technikából már ismert — villamos kapcsoló berendezést használunk, amelynek léptetőrelével mozgatott tengelyen megerősített kapcsolókarjai és ezekkel együttműködő kontaktusmezői vannak. A kontaktusmezők ívpontjai és a velük együttműködő kapcsolókarok egy része vezérlő impulzusoknak működtetőrelékhez juttatására, azok más része pedig a program egyes fázisainaik bekövetkezéséhez szükséges villamos kapcsolások létesítésére szolgál. A léptetőrelé a találmány szerint egy üzemi áramforráshoz kapcsolt feszültségosztóhoz csatlakozik és a működtető impulzusokat egy léptető segédrelétől kapja, amely viszont az üzemi áramforrás teljes feszültségére van méretezve és a léptetőrélé megszakítójával s a kapcsolóberendezés egyik kapcsolókarján át az ehhez tartozó ívpontiokhoz; csatlakozó, vezérlő impulzusokat adó érintkezőkkel sorba van kapcsolva. A találmány értelmében még • egy lassított működésű védőrelét is alkalmazunk, amelynek egyrészt egy nyugalmi érintkezője van a léptetőrelé áramkörében, másrészt egy-egy munkaérintkezője van azokban az áramkörökben, amelyekben a kapcsolóberendezésnek egy-egy további karja az előírt program egyes fázisainak bekövetkezését biztosító villamos kapcsolásokat létesíti, illetve a program egyes fázisainak bekövetkezését jelző berendezést működteti. Ez, az elrendezés arra szolgál, hogy az erősáramú körben a kapcsolókarnak egyik ívpontról a másikra lépése az ívpontok árámmentes állapotában következzék be. A találmány további jellegzetességeit egy kiviteli példa kapcsán fogjuk ismertetni. A találmány egy kiviteli példáját a rajzmelléklet tünteti fel. A találmány szerint az előírt program, egymás utáni fázisainak megvalósítására, ill. az ehhez szükséges villamos kapcsolások létesítéséhez az LR léptetőrelét , alkalmazzuk; e relé mágnese villarniosáram hatására rugót feszít meg, amely az áram megszakadása után felszabadulva, a T tenglyt az LR1—LR4 karokkal együtt előrelépteti. LR1 kar a relét működtető impulzusok átvételére való; az impulzusokat az LR1 kar N ívpontjaihoz csatlakozó érintkezők zárása útján állítjuk elő. LR2 karral szükség esetén gyenge áramú vezérlő jelek bocsáthatók
