144050. lajstromszámú szabadalom • Bázisos vagy semleges tűzálló tégla, különösen tűzálló kemenceboltozatokhoz, és eljárás a tégla előállítására

Megjelent: 1958. július hó 1-én. É . . . — -ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.050. SZÁM 80. b. 8. OSZTÁLY — HE-285. ALAPSZÁM Bázisos vagy semleges tűzálló tégla, különösen tűzálló kemenceboltozatokhoz és eljárás a tégla előállítására Feltaláló: Dr. Heuer Rüssel Pearce vegyész, Philadelphia, Pa. (USA) Bejelentés napja: 1956. december 27. A találmány bázisos vagy semleges tűzálló téglára vonatkozik, különösen tűzálló kemenceboltozatokhoz, valamint a tégla előállítására alkalmas eljárásra. Ismeretesek már olyan bázisos vagy semleges tűzálló téglák, amelyeknek egy vagy több oldalukon összefüggő vagy áttört oxidálódó fémből készült borításuk (rátétlemezük) van. A kemence üzeme közben a rendszerint oxidálódó —• vas vagy acélborítás (rátétlemez) oxidálódik és a keletkező vasoxid reakcióba lép a tűzálló téglák általában kromitból, magnéziumoxidból vagy kromit és magnéziumoxid keverékéből álló anyagával, melyben az említett alkotórészek egyike túlsúlyban lehet. Ezáltal a boltozatnak összefüggő egésszé való öszszeolvadását elősegíti és megakadályozza a gáz kiszökését, illetve levegő belépését a réseken (hézagokon) keresztül. Továbbá ismeretesek olyan téglák is, amelyeknek egymással szembenfekvő oldalaikon fémből, például acélból készült borításuk van, és amelyeket a téglák hossza irányában terjedő fémbetétek erősítenek meg. , A tűzálló, bázisos vagy semleges tégláknak azt a tulajdonságát, hogy hajlamosak a forró homlokfallal párhuzamosan, a forró felülettől körülbelül 25—75 mm távolságban haladó vonal mentén lepattogni, az oldalfalakon elhelyezett fémborítás (rátét), illetve az ilyen rátétlemezek és fémbetétek sem küszöbölik ki. A találmány célja elsősorban az, hogy olyan tűzálló téglákat teremtsen, amelyeknek a forró felülettel párhuzamos lepattogzásra (Spalling) Való hajlama gyakorlatilag teljesen ki van küszöbölve. Ezt a célt a tégla anyagával együtt sajtolt, legalább egy belső betéttel érik el, amely a téglának egymással szembenfekvő oldallapjain elhelyezett külső borítások (rátétlemezek) között a tégla hoszsza irányában terjed és emellett legalább is a hideg téglalap közeléig ér. Ezzel a találmány szerinti bázisos vagy semleges, tűzálló téglákat, amelyeknek a téglák egymással szembenfekvő oldalain .elhelyezett külső borításuk (rátétlemezük) van oxidálódó fémből, amely rátétek között legalább egy fémbetétről történt gondoskodás, az jellemzi, hogy a belső betét, illetve a belső betétek, amelyek előnyösen tömör fémlemezek, a tégla anyagával együtt vannak sajtolva és a hideg téglavég közelébe, vagy célszerűen egészen közvetlenül a hideg téglavégig terjednek, úgy, hogy a belső betét, illetve a belső betétek élei a tégla homloklapjával egy szintben végződnek és a belső betét, illetve belső betétek előnyösen párhuzamosan, illetve közel párhuzamosan haladnak a külső borításokkal (rátétlemezekkel). A téglákba beágyazott belső fémbetétek, illetve belső betétlemezek (amelyeket a következőkben rövidség kedvéért csak belső betéteknek vagy belső betétlemezeknek fogunk nevezni) oxidálásakor a kemence kampány közben — mint azt sikerült megállapítani —. a téglák hízása vagy méreteik növekedése nem következik be, különösen nem a betétlemezekre harántirányban, úgy, hogy a téglákba beformázott belső betétlemezek a kemence üzeme közben a téglák méreteinek semmiféle változását sem okozzák. Nyilvánvalóan a betétlemez oxidálódásakor keletkező vasoxid a tűzálló anyag bázisos alkotóelemeivel lép reakcióba és például az ezekben jelenlevő magnéziumoxiddal magnéziumferrit keletkezése mellett — térfogatváltozás okozása nélkül — bediffundál a tűzálló anyagba. A 10%-nál nagyobb magnéziumoxid tartalmú kromittégláknál, amelyekbe betétlemezek vannak beágyazva, ugyanez a folyamat megy végbe. Az ilyen módon a kemence üzeme közben keletkező kiválóan tűzálló magnéziaferrit a tégla hosszirányában haladó erősítőbordákat* alkot, ezek az erővonalakat megszakítják és a magnéziaferrit sáv egyik oldaláról keresztben a törés továbbterjedését a magnéziaferrit másik oldalára megszakítják és ezzel a tégla hajlamosságát a forró téglafelülettel párhuzamos lepattogzásra lényegesen lecsökkentik. A találmány szerinti téglák külső lemezein — egyébként ismert módon — kiugrások, például nyelvek és/vagy nyílások lehetnek a tapadószilárdságnak a tégla anyagában való növelésére. A betétlemezek is el vannak látva nyelvekkel és hasonlókkal, illetve nyílásokkal, amelyeken a tégla anyag átlépve a betétek és a tűzálló anyag közötti kapcsolatot erősíti. A felhasználás céljának megfelelően, a találmány szerinti téglák lehetnek ékalakúak vagy derékszögűek és különösen tűzálló kemenceboltozatokhoz például sík vagy boltozatos függőtetőkhöz alkalmasak, azonban bármilyen kemencefalazathoz, pél-