144050. lajstromszámú szabadalom • Bázisos vagy semleges tűzálló tégla, különösen tűzálló kemenceboltozatokhoz, és eljárás a tégla előállítására

2 144.050 é dául kemencebélések felépítésére is felhasználhatók. A betétlemeznek, illetve betétlemezeknek célszerűen párhuzamosaknak kell lenniök a külső borítással (rátétlemezekkel). Azonban ez utóbbiakra merőlegesek is lehetnek, ebben az esetben a külső borítások (rátétek) a hozzájuk tartozó merőleges betétlemezekkel célszerűen mereven össze lehetnek erősítve, például össze lehetnek hegesztve. Egyik célszerű kiviteli alaknál a betétek az egymással szembenfekvő külső borításoktól (rátétlemezektől) a tégla belseje felé terjednek és párosával közös síkban feküsznek. A találmány szerinti téglák előállítása egyszerű, mert a külső borításokkal (rátétlemezekkel) párhuzamosan elrendezett betétek esetében egy téglasajtoló prés fenekére (alakmására) oxidálódó fémlemezt helyeznek, amely majd a tégla egyik borító (rátét) lemeze lesz, majd a présformába egy réteg tűzálló anyagot raknak be és erre ismét egy (célszerűen nyelvekkel vagy kiugrásokkal és/vagy nyílásokkal ellátott) oxidálódó anyagból készült lemezt fektetnek az anyagrétegre, ezt tűzálló anyag rétegével borítják, majd adott esetben a folyamatot megismétlik és végül a második külső fémlemezt helyezik rá a legfelső anyagrétegre és a tűzálló anyagot a beágyazott betétlemezzel (lemezekkel) és a külső lemezekkel együtt, sajtolják össze. Ennél a kiviteli alaknál az oxidálódó anyagból készült lemezt a présforma fenekén (az alsó alakmáson) felfekvő lemezzel párhuzamos tengellyel helyezik el az anyagrétegre, ügy, hogy a lemez a kész téglában a külső lemezekkel párhuzamosan, illetve közel párhuzamosan helyezkedjék el. A külső borításokra (rátétlemezekre) merőlegesen elrendezett betétlemezekkel készített téglák előállításánál a présforma fenekére (az alakmásra) az oxidálódó fémlemezekből álló fémlemezalakzatot helyezik el, melynek a présforma fenekén (az alakmáson) fekvő része a külső lemezt és az erre merőlegesen elhelyezkedő része (vagy részei) a belső betétlemezt vagy betétlemezeket alkotják, ezeket tűzálló anyaggal borítják, majd egy hasonló lemezalakzattal, melynek belső lemeze vagy lemezei célszerűen az alsó lemezalakzat betétlemezével vagy lemezeivel közös síkban vannak elrendezve, zárják le a formát, végül a tűzálló anyagot a külső lemezekkel és az azon elhelyezkedő betétlemezekkel együtt sajtolják össze téglává. A rajzok a találmány néhány kiviteli példáját ábrázolják. Az 1., 2. és 3. ábrák a téglának a külső borító (rátét) lemezekkel párhuzamosan haladó betétlemezzel készült kiviteli alakját mutatják. Nevezetesen az 1. ábra a téglának a 3. ábra I—I vonala mentén vett metszete és a 2. ábra ugyancsak a 3. ábrának II—II vonala mentén vett metszete. A 3. ábrán a tégla felülnézetben látható. A 4., 5. és 6. ábrák két párhuzamos betétlemezzel készült tégla kiviteli alakját mutatják, a 6. ábra IV—IV, illetve V—V vonalai mentén vett .metszetekben, a 6. ábra a tégla felülnézete. A 7. ábra az 1—3. ábrák szerinti tégla sajtolásához szükséges présforma vázlatos hosszmetszete, az ábrán a présdugattyú sajtoló állásában látható. A 8—16. ábrák olyan téglákat mutatnak, amelyeknél a betétlemezek a külső lemezekre merőlegesek, éspedig a 8. ábra a téglának a 10. ábra VIII—VIII vonala mentén vett metszete, a 9. és 10. ábrák a 10. ábra IX—IX vonala mentén vett metszet. A 10. ábra a 8. és 9. ábrán szemléltetett tégla felülnézete. A 11—13. ábrák ,a találmány szerinti téglának egy változatát mutatják, mégpedig a 11. és 12. ábrákon a 13. ábra XI—XI, illetve XII—XII vonala mentén ve.tt metszetek láthatók, maga a 13. ábra a tégla felülnézetét mutatja. A 14. ábra a 11—13. ábrákon látható tégláknál alkalmazott'lemezalakzat távlati képe. A 15. ábra vázlatos hosszmetszetben a 8—13. ábrákon látható téglák sajtolásához szükséges présformát mutatja, nyitott sajtolópofákkal. A 16. ábra metszet a 15. ábra XVI —XVI vonala mentén és a sajtolódugattyút préselő állásában mutatja, ugyanezen az ábrán a sajtolópofák nyitott helyzetét eredményvonal jelzi. A rajzokon szemléltetett 7 tégláknak egymással szembenfekvő 9 hossz- és 10 harántoldalaik, 11 forró végük és 12 hideg végük van. A tégla rendeltetése szerint lehet derékszögű — ilyeneket az 1—: 6. ábrák mutatnak; de lehet ékalakú is, mint az a 8—13. ábrákon látható. A 7 téglák bázisos vagy semleges tűzálló anyagból, például magnéziumoxidból vagy legalább 10% magnéziumoxidot tartalmazó kromitból készülhetnek és a rajzokon függeszthető boltozat téglák alakjában vannak szemléltetve; azonban lényegtelen, hogy a függesztő vasakba való felfüggesztés célját szolgáló nyílások egészen vagy részben a tűzálló anyagban vannak-e kialakítva, vagy pedig egészükben a tűzálló anyagba beágyazott fémbetétek vagy a két kiviteli megoldás kombinációjaképpen vannak-e kiképezve. Az 1—6. ábrákon szemléltetett kiviteli példáknál a tégla anyagába egy, illetve két 14 betétlemez van beágyazva, amelyek az egymással szembenfekvő téglalapokra ráformázott 15 külső lemezekkel párhuzamosan haladnak a tégla belsején át. Két vagy több belső lemeznél ezek lényegében egymással is párhuzamosan helyezkednek el. Ha csak egyetlen betétlemezt alkalmaznak, úgy ez célszerűen a tégla középvonalában kerül elhelyezésre. A betétlemezek a tégla hosszának és szélességének nagyobb részére terjedhetnek ki. A lemez végének távolsága a tégla forró végétől általában ne legyen nagyobb körülbelül 125 mm-nél. Előnyösen a betétlemezek a forró végtől körülbelül 25 mm távolságban végződjenek. Másrészt a betétlemezek közel a hideg végig terjednek vagy előnyösen közvetlenül a hideg téglavégig, úgy, hogy éleik a tégla homlokfalaiban végződjenek. Ha függesztő vas is van, a lemezek ki vannak vágva, hogy a függesztővasat elkerüljék. Ez megfelelő módon érvényesül a külső lemezekre merőlegesen elhelyezett belső lemezekre is. Ha csak egyetlen pár merőleges betétlemezt használnak, úgy ezt a tégla közepén célszerű elhelyezni. A 14 betétlemezek valamilyen megfelelő oxidálódó fémből készülnek, célszerűen kevéssé ötvözött vagy közönséges karbonacélból, azonban rozsdamentes acélt is lehet használni. A lemezek vastagsága rendszerint kevesebb, mint 6,5 mm, és célszerűen 0,7 és 5 mm között van. A 15 külső lemezek teljesen vagy részben eltakarják a téglák külső szélességét, de legalább is a forró és a hideg homlokfal közötti távolságnak túlnyomó részét. Az egyik oldalon a külső lemezben