143974. lajstromszámú szabadalom • Indukciós forgóáramú fogyasztásmérő

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.974. SZÁM 21. e. 14—22. OSZTÁLY — GA~414. ALAPSZÁM Indukciós forgóáramú fogyasztásmérő Ganz Árammérőgyár, Gödöllő Feltalálók: Vecsei Géza és Mondl Ferenc oki. gépészmérnökök, Gödöllő A bejelentés napja: 1956. január 18. Az indukciós elven alapuló, tangenciális haj tórendszerű, többfázisú (forgóáramú) fogyasztásmérők azonos hajtórendszerekből (mérőrendszerekből) épülnek fel. Ezeknek forgónyomatékai közös tengelyen összegeződnek. Ily módon a mérőn áthaladó villamos munkamennyiség a fordulatszámmal arányos,, melyet számlálómű regisztrál. Felépítés szempontjából kétmérőréndszeres háromvezetékes és hárommérőrendszeres négyvezetékes mérőket különböztetünk meg aszerint, hogy főleg motorikus, vagy pedig motorikus és világítási munkára felhasznált áramfogyasztást kívánunk mérni. Belső kapcsolásuk tekintetében az előbbinél a mérőrendszer feszültségtekercsei a láncolt feszültségre, az utóbbinál a feszültségtekercsek fázisfeszültségre vannak kapcsolva. Lényegében az első típusnál két, a másodiknál mindig három azonos mérőrendszert építenek be. Ily árammérők kivitele tekintetében általánosságban az alábbi szerkezeti formák alakultak ki: Jelöljük a mérőrendszereket a három^mérőrendszeres mérőnél, a fázissorrend szerint ,,R" „S" ,,T"-vel, akkor a két-mérőrendszeres mérő kialakítása a középső ,,S"-rendszer kihagyásával történik. Érthető, hogy a gyárak a lehetőséghez képest oly gyakorlati megoldásokra törekedtek, amelyeknél az alkatrészféleségek minimumával, lehetőleg közös tartószerkezettel, mérőtokkal (ún. házzal) és kapoestesttel stb. a két típus közös nevezőre hozható és így az alkatrészek azonossága révén mind a gyártás, mind a raktározás és egyéíb szempontokból előnyök érhetők el. Ezek a célkitűzések azonban nem minden esetben oldhatók meg kielégítően. A szerkezeti egyszerűsítések és az anyagtakarékosság mellett ugyanis döntő szempontként lép fel a mérő jó villamos tulajdonságainak megtartása és a mérő könnyű és pontosra beszábályozhatósága. Elsősorban a vonatkozó ipar állását óhajtjuk ismertetni: Néhány ismert típusnál kéttárcsás forgórészt alkalmaznak és az „R" és ,,T" rendszereket oldalt, egymással szemben, az alsó tárcsára engedik" dolgozni, míg az ,,S" rendszer a felső táricsán hátul, középen fejt ki forgatónyomatékot. Ennek az elrendezésnek lényeges előnye a rendkívül lecsökkent méretekben (hosszúság), továbbá abban van, hogy a két-mérőrendszeres típus az ,,S" rendszer elhagyásával könnyen kialakítható és azonos méretű házba építhető be. Eltekintve attól, hogy az ,,S" rendszer üresen maradt helye hiányérzést vált ki, az említett típusnak azonban számos villamossági hátránya van. Az egyik, hogy aránylag nagy átmérőjű tárcsákat igényel, ami azért hátrányos, mert a forgórész súlya az átmérő négyzetével növekszik. Ennek a szerkezetnek legnagyobb hátránya azonban az, hogy az alsó tárcsát működtető két mérőrendszer fluxusai által ebben a közös tárcsában indukált szórt áramok a szemben levő rendszerek fluxusaival, valamint szórt mezőkkel keletkező fluxusokkal nem kívánatos forgatónyomatékot létesítenek, mely a mérő regisztrálási pontosságát, különösen kis terhelésnél zavarja. Ezek a zavarok kiváltképpen akkor lépnek fel, amikor az ,,R" ,,S" „T" fázissorendben bekapcsolt és beszabályozott mérőt fordított, pl. „S" „T" „R" fázissorrendiben ellenőrzik. E hátrányok figyelembevételével egyes gyárak az elektromosan célszerűbb, de kiviteliben drágább háromtárcsás megoldás mellett döntöttek és inkább feláldozták a kéttárcsás forgórész fent ismertetett gazdaságosabb előállításával járó előnyöket. A háromtárcsás árammérő rendszerek egyik ismert megoldásánál a három mérőrendszert egymás fölé építették és közös tengelyen levő háromtárcsás forgórészt .alkalmaztak. Ezek a mérők mentesek a fent említett káros befolyásoktól, mivel mindegyik rendszer egy-egy külön tárcsára dolgozott és így a másik rendszerrel külön nyomatékot nem szolgáltathat. A tárcsák egymás fölötti elrendezéséből következik, hogy a tekercsek szórási befolyása is minimális. E rendszer hátránya azonban, hogy két különböző nagyságú tar-