143974. lajstromszámú szabadalom • Indukciós forgóáramú fogyasztásmérő

2 143.974 tót, tokot, valamint számos más, változó alkatrészt igényel. Az előadottak figyelembevételével az olyan szerkezeteket kell előnyösnek minősítenünk, melyeknél az említett villamossági hátrányok célszerű és gyártástechnikailag, valamint anyagmegtakarítással párosult megoldással megkerülhetők. Középúton próbálkozva, oly szerkezetek is létesültek, melyeknél háromtárcsás forgórósz alkalmazásával az „R" rendszert a felső, a „T" rendszert az alsó és az ,,S" rendszert 90%kal elfordítva, a középső tárcsára kissé bujtatott elrendezéssel, engedték hatni. Ez az elrendezés villamos szempontból előnyös, de a szerkezet hosszméretét alig csökkenti. , Más megoldások a háromtárcsás mérőtípusoknál a legrövidebb szerkezeti hosszt azzal kívánták elérni, hogy az „R" és a „T" rendszereket minimális távolságra tolták össze és az ,,S" rendszert az „R" rendszerrel párhuzamosan elöl, vagyis szemben helyezték el. (A két-mérőrendszeres smérőknél az ,,S" rendszert itt is elhagyták.) Ezek a megoldások kielégíteni látszanak a fent említett követelményeket, ugyanakkor azonban számos nehézségnek kútforrásai. Az elöl, meglehetősen hosszú karon lebegő ,,S" rendszernek megbízható felerősítése bonyolult, mivel az elég nagy tömeget képviselő áram- és feszültségmágnes a tartón kalapács módjára viselkedik. Igen gondosan kimerevített tartóra van szükség és ezért ez a rendszer féloldali megerősítése sztatikái .meggondolások alapján nem, hanem esetleg csak kétoldali felerősítéssel oldható meg megnyugtatóan. Ekkor azonban újabb nehézségek lépnek fel. Ugyanis nincs teljesítve az az előnnyel járó követelmény, hogy a mérő forgórésze valamilyen alkatrész előzetes leszerelése vagy a tartószerkezet megbontása nélkül eltávolítható legyen. A találmány célja a fent ismertetett szerkezeti és villamossági hátrányok kiküszöbölését célozza és ezt a legkisebb méretek biztosításával és a mérőrendszerek oly célszerű elrendezésével éri el, mely a nem kívánatos villamos zavarok fellépését már eleve is kiküszöböli. A találmány lényege oly indukciós forgóáramú fogyasztásmérő, melynél két mérőrendszer egy alább főtartónak nevezett tartóra van szerelve, melyhez egy harmadik mérőrendszer felvételére alkalmas, alább segédtartónak nevezett tartó csatlakozik, melynek síkja a főtartó síkjával szöget, célszerűen hegyesszöget zár be. Egy célszerű megoldásnál a vasból készült és így mágneses erővonalak vezetésére alkalmas főtartóra két egymás fölött szembenálló feszültségi mérőrendszer van szerelve, mely tartó mögött kéttárcsás forgórész foglal helyet. A főtartóban, fent és lent, kivágások vannak a forgórész tarosainak befogadására. A tartón középső tárcsa befogadására való kivágás is van arra az esetre, ha a kétmérőrendszeres kivitelről a három-imérőrendszeres kivitelre térünk át. A segédtartó a főtartónál lényegesen rövidebb és csupán a főtartónak a két tárcsa felvételére szolgáló kivágásai közötti térközre terjed ki. A találmány egyéb ismérvei annak példaképpeni kiviteli alakját ismertető alábbi leírásból tűnnek ki. Az 1—3. ábrák kétHmérőrendszeres, háromvezetékes fogyasztásmérő mágnesokkal felszerelt főtartóját elöl-, oldal- és felülnézetben mutatják. A 4. és 5. ábrák a harmadik mérőrendszerként alkalmazandó mágnesekkel felszerelt segédtartót tüntetik fel elöl-, ill. felülnézetben. A 6., 7. és 8. ábrák elöl-, oldal- és felülnézetben a főtartóhoz csatlakozó melléktartóval létesített három-mérőrendszeres fogyasztásmérő elöl-, oldal-, illetve felülnézete. A 9—10. ábrák elöl- és oldalnézetben, a 11. ábra pedig a 9. ábra A—B vonala menti metszetben a segédtartóra szerelt áraim- és feszültségmágnes, valamint a 9 feszültségfluxus útját szemlélteti. A 12. ábra a segédtartó hídjának a merevítőszervvel és a főtartóval való kapcsolatát szemlélteti. A vasból készült és így mágneses erővonalak vezetésére alkalmas (1) főtartóra (1—2. ábrák) a (2) árammágnesek és (3) feszültségmágnesek vannak felszerelve. A 2. ábra szerinti oldalnézetben látható a —4— forgástengelyével szemléltetett kéttárcsás forgórész a két —8— tárcsával. A mérő ebben a kivitelben kétHmérőrendszeres, háromvezetékes fogyasztásmérőként kerül alkalmazásra. Az —1— főtartó felső, illetve alsó részében egy-egy (5) kivágás van kialakítva a —8— tárcsák befogadására. E kivágások az —1— tartó-merevítő —la— keretében is a rajz síkjára merőleges (d) távolságra hatolnak be. Az —»-1— főtartó közepén —6— kivágás van kialakítva, a háromrendszeres mérőre való átmenetnél a középső harmadik —9— tárcsa befogadására. A —6— kivágás és az —5— kivágásokkal kapcsolatban ismertetett módon hatol be az -—1— főtartó —la— merevítő keretébe. Az —1— főtartóból homlokoldali részén —7— felerősítő fülek vannak kialakítva, melyekhez a 4. és 5. ábrákon feltüntetett —10— segédtartó csatlakoztatható, mely az —1— főtartó magasságának csak egy részére terjed ki. Ez tartalmazza a harmadik mérőrendszer (3) feszültség- és (2) árammágnesét. A főtartónál lényegesen rövidebb és főleg annak középrészére kiterjedő —10— segédtartó t —11— fülei (5. ábra) az —1— főtartó —7:— füleihez a —12— pántok segítségéivel (8. ábra) csatlakoznak. Ez a felerősítési mód a vertikális lengés szempontjából sztatikailag kedvező. A vízszintes merevítés a forgórész —4— tengelyét megkerülő mágneses anyagból való —13— merevítő szervvel történik, mely a —14— hídra van szerelve és a —10— segéd tartót megközelítőleg súlypontjában támasztja alá és melynek másik vége az —1— főtartóhoz van csavarozva (8. ábra). Az említett három felerősítési pont pontosan meghatározza a —10— segéd tartó síkjának helyzetét, mely mechanikailag és villamossági szempontból egyaránt legkedvezőbb, ha az —1— főtartó és a —10— segédtartó síkja által bezárt szög hegyesszög, a 8. ábránál pl. 35°. A harmadik mérőrendszer felszerelésével azonban bizonyos zavaró jelenségek lépnek fel. A mágneses erővonalak útja a tartókban rendszerint nem részarányos és ennek következtében térbeli, különböző mágneses potenciálok lépnek fel, amelyek szórt fluxusokat indítanak. De ettől eltekintve a feszültségi tekercseknek is olyan a