143913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diaril-3, 5-dioxi-pirazolidin származékok előállítására

o Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.913. SZÁM 12. p. 6—10. OSZTÁLY — Rí—145. ALAPSZÁM Eljárás l,2«diaril-3,5-clioxo-pirazoliclin származékok előállítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár rt., Budapest Feltalálók: Gyurkó János vegyészmérnök, Illés Sándor vegyészmérnök, Just Miksa dr. vegyész. Bulcsú Gyula vegyész, mind a négyen budapesti lakosok A bejelentés napja: 1955. július % 3,5-dioxo-pirazolidineket maionészterből ill. helyettesített maionészterből és hidrazinszármazékokból nátriumalkoholátos kondenzációval először Conrad és Zart állított elő. (B. 39. 2282/ 1906.) Ennek az eljárásnak az alkalmazásával l,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidinek, ill. ezek 4-es helyzetben helyettesítet származékaira vonatkozó eljárást ismertet Ruhkopf (B. 73. 820/ 1940.), valamint a 267.222 sz. svájci és a 150.587 sz. svéd szabadalmi leírás. Az utóbbi említett eljárások lényege, hogy maionésztert, vagy ennek 'monoszuhsztituált származékait N,N '-helyettesített hidrazinszármazékokkal, pl. N,N'diaril-hidrazinnal reagáltatják alkoholos nátriumalkoholát jelenlétében úgy, hogy az alkoholt a reakció kezdetén ledesztillálják, s a reakció elegyet 100—200 C°-on, a közölt példák szerint 150—200 C°-on tartják légköri nyomáson, najd a reakciót vákuumban fejezik be. így a folyamat mintegy félszilárd ömledékben játszódik le. Az ömledék hőmérséklete méréseink szerint gyakorlatilag megegyezik a fűtésre- használt fürdő hőmérsékletével. Ez a reakció az irodalom, szerint annál nehezebben megy végbe, minél több és minél nagyobb szénatomszárnú helyettesítés szerepel a kiindulási anyagokban. 1,2,4,4-helyzetben tetraszubsztituált pirazolidin-származék kialakítása diszubsztituált maionészter és N,N'-diszubsztituált hidrazin nátriumalkoholátos kondenzációjával már nem is lehetséges. (J. Büchi et al. Helv. 36. 78/1953.) Ezek szerint tehát monoszuhsztituált maionészter diszubsztituált, főleg diarilszubsztituált hidrazinnal csak magasabb hőmérsékleten, a közlések szerint 150—200 C°on és egész koncentrált alkoholáttal, inkább mái' ömledékben lenne pirazolidinné kondenzálható. Az előzőkben vázolt eljárások reprodukálása során azt tapasztaltuk, hogy különösen 1,2-diaril-3,5-dioxopirazolidinek előállításánál az anyag az alkalmazott magas hőmérsékleten termikusan bomlik. Ennek folytán a kondenzációból kapott nyerstermék erősen színezett, a -bepárolt anyag nem homogén. A szennyezett kondenzátumból tiszta anyag csak nagy veszteséggel állítható elő. Az irodalomban kiviteli példák kapcsán említett 150—200 C° kondenzációs hőmérséklet annál inkább magasnak tűnik, mivel a , hidrazobenzol már 130—131 C°-on bomlás közben olvad. Kísérleteink arra a meglepő eredményre vezettek, hogy a kondenzációs reakciónak az irodalomban leírtnál lényegesen enyhébb reakciókörülmények közötti végrehajtása során nemcsak hátrányok küszöbölödnek ki, hanem tiszta termékben jelentősen nagyobb a hozadék. Megállapítottuk, hogy a reakció előnyösebben valósítható meg 100 C° alatt, célszerűen 75—95 C° közötti hőmérsékleten alkoholos nátriumalkoholát oldatban, mint az irodalomban megadott magas hőmérsékleten ömledékben. Az alacsony hőmérséklet ellenére a kondenzációs idő meghosszabbítása nem szükséges. Az enyhébb körülmények között lefolytatott reakció terméke minőségileg lényegesen jobb az irodalomban lefektetett eljárások termékénél, a tisztítási veszteség természetszerűleg ennek megfelelően lényegesen kisebb. Azt találtuk továbbá, hogy a reakciónak alacsonyabb hőmérsékleten nyomás alatt való levezetése a tiszta termékben való "kitermelést még előnyösebben befolyásolja, a minőség romlása nélkül. A nyomás alatt végrehajtott kísérleteknél jó eredményt kaptunk 80—100 C°, előnyösen 90—95 C° között tartott reakcióhőmérsékleten légkörülinél nagyobb, célszerűen 1,5 atm. ill. ezt meghaladó nyomásokon. A találmány szerinti eljárás kitermelése pl. 4-es helyzetben n-butil csoporttal helyettesített végtermék esetén, tiszta termékre vonatkoztatva, az irodalmi eljárások reprodukálása során kapott kitermeléseknél mintegy 18—25%-kal magasabb. Az alkoholos közegben a kondenzáció terméke, a diaril-dioxoalkil-pirazolidin alkálifémsója is oldódik. Ha alkohol helyett a találmány sze-