143671. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különböző méretű és alakú kokillaöntvények, különösen könnyűfémöntvények előállítására

í*1 2 143.671 után a munkafolyamat újraindulását, nevezetesen a magtartótüske kivételét, a kokillarészek kinyitását és az öntvény kidobását egy hőmérsékletellenőrző készülék által, szolgáltatott impulzus indítja meg. A munkafolyamatnak a leírt módon való vezérlése megjavította ugyan a kokillaöntvények előállításának termelékenységét, . a berendezés azonban — mint már említettük — a durva öntödék számára túlságosan bonyolult volt, mechanikai érzékenysége pedig a már említett okoknál fogva túl nagy. Éppen ezért e berendezés széles körben nem tudott elterjedni. Kokillaöntvények előállításánál ezenkívül nemcsak egy jól működő szerkezetre van szükség, hanem figyelembe kell venni a hőegyenértéket is. Mint ismeretes, a kokillaöntésnél a présöntéssel szemben nagyobb falvastagság-különbségek és anyagfelhalmozódások jelentkeznek. Éppen ezérfy egyenletes dermedés elérése végett, a szerszámok melegítésével, az egyes vastagabb részek repesztésével stb. kapcsolatos legkülönbözőbb tapasztalatokat is figyelembe kell venni. A legnagyobb figyelmet e téren mégis a szerszámok kokillamázzal való kenésére kell fordítani, hogy megakadályozzuk az öntésre kerülő fémnek a szerszámokkal való ötvöződését, továbbá mindenekelőtt azért is, hogy a hőkülönbségek kiegyenlíthetők legyenek. A kenés a szokásos kokillamázakkal történik. Ezeket vízüveggel elkeverve viszszük fel. E mázak, vagy hőelvezetést biztosítanak (grafit kokillamázak), vagy pedig hőtorlódást okoznak (kréta, talkum). Hibátlan, tömör öntvény készítésének éppen a gondos kenés az egyik-alapfeltétele. Az eddig ismert kokillaöntvények előállítására szolgáló berendezéseknél pedig — többek között — éppen a formáló részeknek e fontos bemázolása, ill. bizonyos számú öntvény után, a felvitt mázréteg kijavítása, nem volt megfelelően megoldva. Az ismert berendezéseknél alkalmazott egyetlen maghordozótüske is elégtelennek mutatkozott, hiszen az általános műszaki fejlődés mindig nagyobb és bonyolultabb kokillaöntvényeket kívánt meg, ezeknél pedig többnyire több, általában különböző síkokban felhasználandó magra volt szükség. Hátrányos még az ismert megoldásnál az is, hogy az egész meghajtószerkezet (motor, orsó, csapágy stb.), valamint a kapcsolószerkezet (ütközők, érintkezőcsap, végkapcsoló stb.) az alaphoz erősen hozzá van csavarozva. A kokillák általában a legkülönbözőbb alakban készülnek és a magelrendezésnek is számtalan változata lehetséges. Éppen ezért az ismert berendezés csak bizonyos meghatározott szerszámok részére gazdaságos. Az átépítés pedig csak igen ritkán és csak nagy költséggel valósítható meg. Ezáltal az egész berendezés tulajdonképpen csak egy-' egy meghatározott célra használható. Találmányunk egyik célja a. fent leírt hátrányok kiküszöbölése révén olyan automatikus kokillaöntőgép készítése volt, amelynek szerkezete egyrészt le van egyszerűsítve, másrészt lehetőleg minél kevesebb mechanikusan, mozgatott részt tartalmaz és végül lehetővé teszi különböző méretű, alakú, több magkihúzóval rendelkező kokillák felhasználását. Ezt a célt találmányunk értelmében úgy értük el, hogy a kokillarészeket az ismert berendezések megoldásával ellentétben, nem munkaasztalon vezetjük, hanem kilendíthető, ill. elforgatható szerszámtartókra erősítjük, amelyek viszont vezetőszánokra vannak szerelve. Ez utóbbiak vezetőrudakon csúsznak, úgyhogy az egymáshoz tolt kokillarészeknél, a munkahelyzetben, teljes erőkapcsolat jön létre. Találmányunk egy másik célja a magkihúzóknak oly módon való elrendezése volt, hogy azok vízszintes és függőleges irányban egyaránt állíthatók legyenek és így azokat valamennyi munkasíkban lehessen használni. Ez ugyanis lehetővé teszi azt, hogy max. 6 magkihúzó esetén, valamenynyi jelenlevő síkban egyidejűleg lehessen dolgozni és így az egész berendezés a legkülönbözőbb kokillaméreteknél univerzálisan felhasználható. Találmányunk értelmében ezért valamennyi magkihúzó, valamint a záró- és nyitóelemek bonyolult, mechanikusan mozgatandó részek kizárásával, hidraulikus eszközökként lesznek kiképezve. Találmányunk értelmében továbbá egy függőleges irányban ható főmag ezenkívül elfordulás ellen is biztosítva van, hogy az a kokillából maradéktalanul kihúzható legyen. Találmányunk egy ismét másik célja, nevezetesen az öntödéknél szükséges leegyszerűsített szerkezet és a mechanikus úton mozgatott részek kiküszöbölése pedig találmányunk értelmében egy önmagában ismert és más célokra használatos vezérléskombinációval, valósítható meg. Ennek az a lényege, hogy elektromágneses kapcsolóelemek hidraulikus szerkezetekkel működnek össze. Az egész berendezés vezérlőrésze pedig úgy van kiképezve, hogy valamennyi munkamenet, egyenként, vagy megfelelő csoportokban, tetszés szerinti sorrendben, a szükséges várakozási idő betartásával, kézikapcsolással, vagy akár téliesen automatikusan végezhető el. Találmányunk értelmében a fenti jellemzők akár vízszintes, akár pedig függőleges kivitelű kokillaöntőberendezéseknél egyaránt alkalmazhatók, mimellett a függőlegesen dolgozó kivitel különösen nagy felületű, lapos öntvények számára billenthetően van kialakítva, hogy a levegőzárványok javított formakitöltő-képesség által kiküszöbölhetők legyenek. A fentiekben a találmánynak csupán főbb jellemvonásait írtuk le, ezeket azonban célszerűen egyes, az alábbiakban tárgyalandó részletek egé^ szítik ki. Az öntőfém beöntések és az egyes kokillarészek mázzal való befröcskölésének, ill. bekenésének megkönnyítése céljából az elülső, felső vezetőrúd meg van osztva és a mindenkori követelmények szerinti lökethossznak megfelelően úgy állítható be, hogy a szán vezetése és a fém beöntése, .ill. a kokilla mázolása minden nehézség nélkül elvégezhető legyen. Különleges esetekben, éspedig elsősorban olyan magkihúzókkal ellátott kokilláknál, amelyek a vezetőrudakhoz párhuzamosan vannak elrendezve, a vezetőszánok a kívánalmaknak megfelelően rögzíthetők, úgy, hogy csak egyetlen szán végzi a